1. Fibula öntvények a formában. (Kép: ChardronPicault 2007, 43., 32.) 2. Öntvény agyagmaradvánnyal. (Kép: Chardron-Picault 2007, 63., 58.) 3. Bronzöntés rekonstrukciója. (Kép: Chardron-Picault 2007, 69., 66.) 4. Kemence, Savaria, Iseum. (Fotó: Sosztarits Ottó) 5. Kemence, Savaria, Iseum. (Fotó: Sosztarits Ottó) I. Tábla 1. Használatlan öntőtégely Brigetióból (Kat. 35.). (Fotó: Bartus Dávid) 2. Használt öntőtégely Brigetióból (Kat. 34.). (Fotó: Bartus Dávid) 3. Fibula öntvénye Brigetióból (Kat. 56.). 4. Félkész fibulák öntvénye Savariából (Kat. 362.). (Fotó: Iseum Régészeti Műhely és Tárház) 5. Kisméretű öntőtégely Brigetióból (Kat. 32.). 6. Vas kanál Keszthely-Fenékpusztáról (Kat. 186.). II. Tábla 2. Kis fülek segítségével összeillesztett lemezdarabok Keszthely-Fenékpusztáról (Kat. 145.). 1. Javításnyomok egy intercisai edényen (Kat. 125.). 3. Edény alja utólagos javítással (Kat. 207.). 5. Kancsónyak Intercisa castellumából (Kat. 107.). 4. Foltozás nyomai tál alján Nagyberki-Szalacskáról (Kat. 205.). 6. Kancsónyak Intercisa castellumából, belső felületén agyagtapasztással (Kat. 104.). III. Tábla 1. Kisméretű olvasztókemence maradványa, Badacsonytomaj-Paprét. (Fotó: Eke István) 2. Kisméretű olvasztókemence metszete, Badacsonytomaj-Paprét. (Fotó: Eke István) 3. A villa rekonstrukciós alaprajza, Badacsonytomaj-Paprét. (Rajz: Eke István) 4. Fotó a villa területéről az olvasztókemence maradványával, Badacsonytomaj-Paprét. (Fotó: Eke István) IV. Tábla 5. Fotó a villa területéről, Badacsonytomaj-Paprét. (Fotó: Eke István) kemencék 1. A villa alaprajza a kemencékkel, Badacsonytomaj-Paprét. (Rajz: Eke István) V. Tábla VI. Tábla A Szőny-vásártéri ásatás összesített alaprajza. (Rajz: Dobosi Linda, Bartus Dávid) 1. „Egyiptomi kék” festékrög Brigetióból. (Szőny-Vásártér) 2. Emailos fibula Brigetióból. (Szőny-Vásártér) 3. Fűrészelés és reszelésnyomok egy brigetiói tárgyon (Kat. 76.). (Szőny-Vásártér) 4. Reszelésnyomok egy brigetiói tárgyon (Kat. 76.). (Szőny-Vásártér) VII. Tábla 1. 2. 1. Az 1. sz. és 2. sz. kemence a csatornával és az épület falaival (déli irányból). (Fotó: Borhy László) 3. 2. A 3. sz. kemence a csatornával és a pincével (nyugati irányból). (Fotó: Borhy László) VIII. Tábla 1. Az 1. sz. kemence Brigetio polgárvárosában. (Fotó: Bartus Dávid) 2. A 2. sz. kemence Brigetio polgárvárosában. (Fotó: Bartus Dávid) 3. A 3. sz. kemence Brigetio polgárvárosában. (Fotó: Bartus Dávid) IX. Tábla 1. Bronzfeldolgozó kemence Intercisában. (Kép: Intercisa Múzeum, Állandó kiállítás) 2. Intercisa alaprajza a műhelyekkel (piros csillag jelzéssel). (Kép: Állandó kiállítás, Intercisa Múzeum) X. Tábla XI. Tábla Bronzműhelyek Savariában. (Kép: római településnyomok (piros, fekete, kék): Mladoniczki-Sosztarits 2009, 328. Abb. 1. alapján; centuriatio vonalak (halványszürke): CzajlikBödőcs-Rupnik 2012, 119, 13. kép) Pannoniai bronzműhelyek. (Kép: Bödőcs András) XII. Tábla 

DOKTORI DISSZERTÁűIÓ A PANNONIAI RÓMAI KORI ŰRONZM VESSÉG M HELYKÉRDÉSEI SEY NIKOLETTA 2013 Eötvös Loránd Tudományegyetem Űölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁűIÓ SEY NIKOLETTA A PANNONIAI RÓMAI KORI ŰRONZM VESSÉG M HELYKÉRDÉSEI Történelemtudományok Doktori Iskola Vezet je: Dr. Székely Gábor DSc., egyetemi tanár Régészeti Doktori Program Vezet je: Dr. Borhy László DSc., tanszékvezet egyetemi tanár Témavezető: Dr. Borhy László DSc., tanszékvezet egyetemi tanár A bizottság elnöke: Dr. Bartosiewicz László DSc, tanszékvezet egyetemi tanár Opponensek: Dr. Bartus Dávid PhD, egyetemi adjunktus Dr. Zsidi Paula PhD, c. egyetemi docens A bizottság titkára: Dr. habil. Kálnoki-Gyöngyössy Márton, egyetemi docens A bizottság tagjai: Dr. Csornai Boldizsár PhD. Dr. habil. Kalla Gábor, egyetemi docens (póttag) Dr. Rácz Zsófia PhD., egyetemi adjunktus (póttag) Budapest, 2013 Tartalomjegyzék Köszönetnyilvánítás A disszertáció célkitűzései 1. Kutatástörténet 2. El zmények, képi és írott források, feliratok 3. Nyersanyag és készítéstechnika 3.1. Nyersanyag és anyagvizsgálatok 3.2. Készítéstechnika I-III. Tábla 3 4 6 12 19 19 26 4. Pannoniai bronzműhelyek (lel helyenként) 4.1. Albertfalva Ő.2. Alsórajk-Kastélydomb 4.3. Aparhant 4.4. Aquincum (Óbuda, Viziváros) 4.5. Arrabona (Gy r) 4.6. Badacsonytomaj-Paprét IV-V. Tábla Ő.7. Baláca 4.8. Brigetio (Komárom/Sz ny) VI-IX. Tábla 4.9. Carnuntum (Bad Deutsch-Altenburg, Petronell) 4.10. Gorsium (Tác) Ő.11. Gy r-Ménf csanak Ő.12. Gyulafirátót-Pogánytelek 4.13. Intercisa (Dunaújváros) X. Tábla 4.14. Keszthely-Fenékpuszta 4.15. Kulcs 4.16. Lengyel 4.17. Lussonium (Dunaköml d) 4.18. Mursella (Árpás) 4.19. Nagyberki-Szalacska 4.20. Neviodunum (Drnovo) Ő.21. Páty 4.22. Salla (Zalalöv ) 4.23. Savaria (Szombathely) XI. Tábla 4.24. Scarbantia (Sopron) 4.25. Siscia (Sisak) 35 36 37 38 39 43 44 45 46 59 61 61 62 63 65 65 66 66 67 68 69 69 70 71 77 78 4.26. Solva (Esztergom) Ő.27. Szakály 4.28. Tokod-Erzsébetakna Ő.29. Ismeretlen lel hely XII. Tábla ő. Bronzműhelyek felépítése és működése Pannoniában ő.1. Bronzműhelyek felépítése ő.1.1. Kemencék ő.1.2. Eszközök ő.1.2.1. Önt tégelyek 5.1.2.2. Vas kanalak ő.1.2.3. Kalapácsok ő.1.2.Ő. Szerszámok 79 79 80 81 86 86 87 88 89 91 91 92 ő.1.3. Önt minták 93 5.1.4. Negatívok 95 6. Bronzműhelyek specializációja 6.1. Tárgytípusok szerint specializálódott műhelyek 6.1.1. Katonai felszereléseket gyártó műhelyek 6.1.2. Fibulagyártó műhelyek 6.1.3. Szobrokat készít műhelyek 6.1.Ő. Edénykészít műhelyek 6.1.ő. Emailos tárgyakat készít műhelyek 98 99 101 105 108 109 112 6.2. Technikailag specializálódott műhelyek 115 6.2.1. Lemezmegmunkáló műhelyek 6.2.2. Bronzönt műhelyek 6.2.3. Javítóműhelyek 116 117 118 7. Tárgysorozatok 122 8. Bronzműves mesternevek Pannoniában 9. Összegzés 124 129 Rövidítésjegyzék Irodalomjegyzék Katalógus Függelék 137 139 157 265 Köszönetnyilvánítás A doktori disszertációhoz kapcsolódó gyűjt munka során nyújtott segítségükért az alábbi kollégáknak és Múzeumoknak szeretnék köszönetet mondani: az Aquincumi Múzeumban dr. Zsidi Paula igazgató és dr. Facsády Annamária igazgató helyettes asszonynak és Komjáthy Péternek a fotókért, a Magyar Nemzeti Múzeumban dr. Csorba László igazgató úrnak, valamint Mráv Zsoltnak, dr. Szabó Ádámnak, valamint Puskás Józsefnek és Kovács Erikának, a tatai Kuny Domonkos Múzeumban dr. Fülöp Éva igazgató asszonynak, és Schmidtmayer Richárdnak, a komáromi Klapka György Múzeumban Számadó Emese igazgató asszonynak, a gy ri Xántus János Múzeumban Bíró Szilviának, †T. Sz nyi Eszternek, a szombathelyi Savaria Múzeumban dr. Kiss Péternek és Kelbert Krisztinának, az Iseum Savariense Régészeti Műhely és Tárházban Csapláros Andrea igazgató asszonynak, Sosztarits Ottónak és Hódi Attilának, a MNM NÖK II. sz. Regionális Irodájában Eke Istvánnak, dr. Red Ferencnek és Ilon Gábornak a soproni Scarbantia Múzeumban Gabrieli Gabriellának és Balassa Krisztinának, a zalaegerszegi Göcseji Múzeumban dr. Vándor László igazgató úrnak és Straub Péternek, a kaposvári Rippl Rónai Múzeumban dr. Költ László igazgató úrnak és dr. Németh Péternek, az esztergomi Balassa Bálint Múzeumban Merczi Mónikának, a keszthelyi Balatoni Múzeumban Havasi Bálint igazgató úrnak, és Kiss Viktornak, a dunaújvárosi Intercisa Múzeumban Buza Andrea igazgató asszonynak és Rajnai Zsuzsának, a veszprémi Laczkó Dezs Múzeumban Csirke Orsolyának, a pécsi Sopianae Múzeumban dr. Nagy Erzsébet osztályvezet asszonynak és Kovaliczky Gergelynek, a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságán dr. Ottományi Katalinnak. Szintén köszönettel tartozom dr. Böd cs Andrásnak, hogy segítségemre volt a térképek és alaprajzok elkészítésében. Az egyes tárgyakon végzett anyagvizsgálatokért köszönettel tartozom Döbröntey Szilviának és az Archeolore Kft.-nek, valamint a mikroszkópos vizsgálatokért Végvári Zsófiának és a Tondo SP1Kft.-nek. Köszönöm Dienes Szilárdnak, a Művészeti Öntöde vezet jének, hogy a készítéstechnikai kérdések megoldásában segítségemre volt, valamint témavezet mnek dr. Borhy Lászlónak, továbbá dr. Szabó Miklósnak és dr. Bartus Dávidnak a szakmai tanácsokat, Vida Andrásnak pedig a türelmét. 3 A disszertáció célkit zései A doktori disszertáció célja a pannoniai bronzművességhez kapcsolódó leletanyagok összegyűjtése után minél teljesebb képet alkotni a római kori bronzműhelyek működésér l. Mivel a bronzot általánosan alkalmazták a legtöbb hétköznap használatos tárgy gyártásához, fontos kutatni a készítéstechnikáját illetve a gazdasági hátterét egyaránt. Bronzművességnek tekinthet minden olyan tevékenység, amely bronztárgy készítésére és megmunkálására irányul. Ide tartozik a bronz mint ötvözet létrehozása, majd az öntött tárgyak elkészítése, valamint a bronzlemezb l kialakított tárgyak gyártása, illetve javítása. A régészeti leletek közül bronzműves tevékenységre utalnak a kemencék, az önt tégelyek, önt formák, önt minták, félkész, vagy rontott darabok, szerszámok, salakok, olvadékok. Természetesen a bronzművesség vizsgálata nem választható el teljesen a többi fémműves illetve más gazdasági tevékenységt l. A bronzműhelyek technikai felszereltségéhez ugyanis a korábban feltárt ólom- és vasmegmunkáló műhelyeknél megismert adatok is információval szolgálhatnak. Sok esetben valószínűleg ezek a műhelyek együtt működtek, bizonyos településformákon pedig más gazdasági egységekkel együtt iparosnegyedekbe csoportosultak. A disszertációban tehát ezeket figyelembe véve a pannoniai bronzművesség leleteinek kiértékelése alapján minél átfogóbb képet próbálok adni a római korban működ bronzműves mesterek munkájáról. A műhelyekben használt eszközök és a különböz technikai sajátosságok összegyűjtése betekintést adhat a bronzművesség helyi szokásaiba, módszerébe. A pannoniai leletanyag összegyűjtése els dleges célja a disszertációnak, mivel a régebbi ásatások anyagai alapján született munkák óta további, a témához kapcsolódó tárgyak kerültek el . A műhelyleletek kiértékelésének másik indoka, hogy a nemzetközi kutatásban is nagyobb érdekl dés fordult a bronzműhelyek felé, ami megkönnyíti egy részletesebb összefoglalás elkészítését a pannoniai leletanyag kapcsán. Bár a leletek egy jelent s része szórványlelet, az összkép minél teljesebb kialakításához elengedhetetlen a tanulmányozásuk. A disszertáció elkészüléséhez szükséges gyűjt munka elvégzésével láthatóvá vált az, hogy a leletanyagok egy része megsemmisült, bizonyos esetekben pedig nem hozzáférhet , emiatt egyes lel helyek elemzésekor a korábbi publikációkra lehetséges csak támaszkodni. A disszertáció törzsanyagát nem kizárólag a magyarországi területekre es múzeumok leletanyaga képezi, de a külföldön található tárgyak esetében csak a 4 publikációkra támaszkodva értékeltem ki az adatokat. Ennek oka a disszertáció id beli kereteinek a kimerítése volt. Pannonia Magyarországra es területén található múzeumokat megkeresve, ahol engedélyezték a kutatómunkámat, a leltárkönyvekben található információk alapján gyűjtöttem össze a tárgyakat. A gyűjt munka lehetséges hiányosságainak az oka lehet az is, hogy a műhelyleletek felismerésének hiányában egyes tárgyak rossz definícióval kerülhettek leltározásra, és emiatt nem volt módom ezeket vizsgálni. Az így adódó hiányosságokon kívül a teljes hozzáférhet anyag bekerült a disszertációba. A pannoniai leletanyag felgyűjtése után a többi provinciából ismert leletekkel összevetve kimutathatóak a területenkénti hasonlóságok és különbségek. A 4. fejezetben a lel helyeket részletesen ABC sorrendben tárgyalom, ehhez igazodóan a katalógusban szerepl tárgyak is ebben a rendszerben szerepelnek. A lel helyek elnevezésénél ahol ismert a római kori név, ott azt tüntettem fel. A katalógusban szerepl Ő21 műhelyre utaló lelet tanulmányozása alapján látható, hogy Pannonia területén sokfajta tárgytípust készítettek helyben a mesterek. Ezek leginkább a hétköznapi élethez szükséges eszközök voltak, valamint kisebb mennyiségben kisplasztikai alkotások, azonban nagyméretű szobrok készítése valószínűleg nem folyt a provinciában. Ennek következtében az ehhez kapcsolódó részek a készítéstechnikai és egyéb fejezetek esetében nem kaptak nagy hangsúlyt, a nagy mennyiségű nemzetközi szakirodalom ellenére sem. A disszertáció további célkitűzése a készítéstechnikai kérdések megválaszolása, a korábbi terminológia újragondolása, továbbá a pannoniai műhelyekben alkalmazott módszerek összegyűjtése, és a többi provinciából ismert adatokkal való összevetésével képet alkotni a műhelyek működésér l. A pannoniai római kori bronzművesség műhelykérdéseinek tárgyalása tehát egy az anyagok összegyűjtésén, feldolgozásán és kiértékelésén, valamint a korábbi publikációkon és más provinciákba való kitekintésen alapuló összefoglalása a témának, amely a magyarországi kutatás kevésbé kutatott szegmentuma volt eddig. 5 1. Kutatástörténet A pannoniai római kori bronzművességhez kapcsolódóan kevés átfogó munka született a hazai szakirodalomban. Ennek oka valószínűleg a szórványosan el került leletanyag nehéz hozzáférhet sége, valamint a műhelyek nehéz lokalizálhatósága és a feltárásokon megfigyelhet műhelyre utaló objektumok csekély száma volt. A pannoniai leletanyagban általában szórványosan el került, leginkább műhelyre utaló tárgyak találhatóak, amelyeknek közlése több esetben nem történt meg. A magyarországi kutatásban els ként Paulovics I. nevét kell megemlíteni, aki a brigetiói kisplasztikai műhely létezését feltételezi több tanulmányában is,1 és ennek kapcsán több tárgycsoportot is vizsgált stíluskritikai szempontból. A leletek ilyen módon való műhelyhez kötése igen nehéz, de ezek a feldolgozó munkák a mai kutatásnak is alapjául szolgálnak. A brigetiói fémmegmunkálás kutatása az egész pannoniai anyagban kiemelked szerepet kap. Ennek oka az itt el került kiemelked színvonalú leletanyag, ami a mai napig témát ad a kutatás számára. A brigetiói feliratos mesternévvel ellátott bronztárgyon kívül még három feliratos, a készít jét megnevez leletet ismerünk Pannoniából. Sz. Burger A. írt az aquincumi mesterneves bronzcseng r l,2 majd kés bb Soproni S. publikálta a visegrádi feliratos szobrot,3 M. Grünewald pedig a carnuntumi darabot.4 Ezeknek a tárgyaknak helyi műhelyhez való kötése nem mindegyik esetben lehetséges.5 Bár a leletek legnagyobb része nem tartozik az ilyen különleges tárgyak közé, a kutatásban fontos szerepet játszanak a ritka darabok is. A mesterneves pannoniai leletek közül a visegrádi és az aquincumi példányok valószínűleg nem pannoniai mesterhez köthet ek, azonban Brigetio és Carnuntum esetében feltételezhet en helyi mesterekr l lehet szó. Sz. Burger A. az aquincumi cseng t galliai terméknek tartja,6 Soproni S. szerint a visegrádi fej készít je pedig észak-itáliai mester lehetett.7 Brigetio és Carnuntum esetében a tárgyakon található 1 PAULOVICS 1932; PAULOVICS 1934; PAULOVICS 1935A; PAULOVICS 1935B; PAULOVICS 1940; PAULOVICS 1942; PAULOVICS 1953. 2 SZ. BURGER 1955. 3 SOPRONI 1990. 4 GRÜNEWALD 1980. 5 A problematikával a 8. fejezet foglalkozik (12Ő. oldal). 6 SZ. BURGER 1955, 296. 7 SOPRONI 1990, 52. 6 mesternevekhez több leletet is kapcsolni lehet, nem kizárólag a bélyegeseket, ami a mesterek pannoniai működését er síti. A bronzművesség szempontjából is fontos egyes tárgycsoportok összegyűjtése, aminek eredményeképpen Sellye I. a félkész áttört veretek kapcsán, több lel helyen is bronzműhelyeket feltételezett. Munkái a mai napig alappillérei a kutatásnak.8 Ehhez kapcsolódóan publikálta B. Bónis É. a brigetiói félkész tárgyakat is.9 Több lel hely esetében a mai napig csak a félkész áttört veretek, illetve az ólomminták alapján feltételezhet bronzművesség, ezért Sellye I. munkássága ezen a területen is kiemelked volt, bár a lel helyeken belüli lokalizálása a műhelyeknek ezen információk alapján nem volt lehetséges. Radnóti A. művei alapján a bronzedények10 és a ládikaveretek11 terén kaptunk új információkat, az edények vizsgálata alapján műhelyek lokalizálásával, a ládikaveretek kapcsán készítéstechnikai kérdések megválaszolásával. A helyben készített edények elkülönítésével azonban szintén csak a lel helyhez kötésig lehetett ezzel a módszerrel eljutni, a műhelyeket ezek alapján sem lehetett pontosabban azonosítani. Az egyes lel helyeken el került műhelyleletek közlésein kívül, összefoglaló munka Szabó K. nevéhez fűz dik, amelyben röviden felsorolja az addig ismert adatokat,12 de a tanulmányai nem tartalmazzák a leletek katalógusát, és sok készítéstechnikai információ tárgyalása is indokolt lenne a bronzműhelyek kapcsán. Szabó K. a bronzedények kapcsán végzett kutatásai folytán is információt kaphattunk a pannoniai műhelyekr l.13 Munkássága nélkülözhetetlen a bronzműhelyek összegyűjtése kapcsán felmerül problémák tanulmányozásához, és alapul szolgált a disszertáció témájának alapos kidolgozásához. A ládikaveretek feldolgozásának kapcsán Gáspár D. is röviden összefoglalta a pannoniai műhelykérdéseket,14 ez azonban inkább áttekint fejezet a tanulmányán belül, mint egy részletes alapos feldolgozása a témának. Gáspár D. érdeme, hogy munkájában a hazai kutatásban els ként foglalkozik a mesterek specializálódásával és munkamegosztásuk kérdésével. Az ilyen összefoglalások kiindulópontként szolgálhattak a pannoniai bronzművesség tárgyi bizonyítékainak összegyűjtéséhez és feldolgozásához. 8 SELLYE 1969; SELLYE 1970. B. BÓNIS 1986. 10 RADNÓTI 1938. 11 RADNÓTI 1955. 12 SZABÓ 1990A; SZABÓ 2000. 13 SZABÓ 1991. 14 GÁSPÁR 1986, 77-81. 9 7 Az összefoglaló munkák mellett szintén nagyon fontosak az egyes lel helyeken talált bronzművességre utaló nyomok publikációi, amelyek közül Keszthely-Fenékpuszta esetében Müller R. cikkét,15 Murselláról T. Sz nyi E. tanulmányát,16 Baláca kapcsán pedig Szabó K. rövid ismertetését17 kell megemlíteni. Sok lel hely esetében azonban a helyi bronzművesség nyomai csupán az ásatási jelentésekben, vagy a lel helyr l szóló tanulmányokban egy-két mondat erejéig kerülnek említésre. Ilyen említéseket találunk Red F. Alsórajk-Kastélydombról18 és Gömöri J. Scarbantiáról19 szóló tanulmányaiban is. Ide kell sorolni egy-egy félkész tárgy megemlítését is, például Berecz K. zalalöv i fibulákról szóló publikációjában,20 valamint Gabler D. szakályi leletanyagát ismertet tanulmányában21 egy-egy félkész fibula esetében. A fibulák gyártási kérdésével Kovrig I. is foglalkozott érint legesen a pannoniai fibulákat bemutató összefoglaló munkájában.22 Egy-egy lel helyen feltárt bronzműhely működésér l is van információnk például Intercisa esetében Visy Zs. jelentéseib l és publikációiból,23 Aquincum kapcsán Zsidi P. a Kaszásdűl -Csikós utcai villát bemutató tanulmányából.24 Mivel ezeknél nem a műhely ismertetése volt az els dleges cél, hanem egy nagyobb épület bemutatásának részeként jelenik meg, ezért az információk mennyisége is kevesebb, mint a kifejezetten bronzművességr l szóló cikkek esetében. Ismerünk azonban kizárólag műhelybemutatással foglalkozó munkát is. A félkész fibulák alapján azonosított műhelyr l szóló tanulmányról van szó R. Koščević munkájánál a sisciai műhely esetében is.25 Az anyagvizsgálatok által nyújtott újabb kutatási lehet ségek kapcsán egyre több tanulmányban kapnak helyet a bronzokon végzett fémvizsgálatok eredményei, amelyek új távlatot nyitnak a kutatásnak. A brigetiói kisplasztikák összegyűjtése után az egyes leletcsoportokon végzett stilisztikai elemzése és anyagvizsgálatai kapcsán Bartus D. munkásságát kell megemlíteni, amely nyomán a Paulovics I. és az európai kutatók által felállított tézis a szobrok egy mintára való visszavezethet ségér l továbbfűzhet vé vált.26 15 MÜLLER 1978. T. SZ NYI 1998. 17 SZABÓ 1992. 18 RED 1995. 19 GÖMÖRI 2003A. 20 BERECZ 1990. 21 GABLER 1982A. 22 KOVRIG 1937. 23 VISY 1974; VISY 2010. 24 ZSIDI 1991. 25 KOŠČEVIĆ 1979; KOŠČEVIĆ 2000. 26 BARTUS 2011. 16 8 A bronztárgyakon elvégzett anyagvizsgálatok egyre több publikációban kapnak hangsúlyt a pannoniai leletanyagok esetében is. Az aquincumi leletanyagban például különböz tárgycsoportokon végeztek vizsgálatokat, amelyek hozzájárultak a pannoniai bronzművesség modern módszerekkel való kutatásához.27 A pannoniai bronzművességgel kapcsolatos publikációk ismeretében látható, hogy szükségessé vált egy összefoglaló munka elkészülése, egyrészr l a folyamatosan el kerül , a témát érint leletek és objektumok miatt, másrészr l a téma különböz szegmentumainak részletes kidolgozásának hiánya miatt. A Pannonián kívüli területekr l szintén készültek összefoglaló publikációk, egyes lel helyekr l vagy tárgytípusokról, amelyek felhasználhatóak a helyi bronzművességr l alkotott kép pontosításához. A többi provincia esetében az egyes lel helyeken feltárt, nagy mennyiségben el került önt formák és félkész tárgyak publikációi mellett több készítéstechnikával foglalkozó alapmunka is született. Nagy számban ismerünk metallurgiai szempontból fontos tanulmányokat, amelyek a különböz fémek el állítási és megmunkálási módjait mutatja be. A legfontosabb alapműveket a témában R. F. Tylecote nevéhez lehet kötni.28 Ezeken az alapokon nyugszik egyes kés bbi tanulmány is, például D. A. Scott és J. Podany műve,29 amely technikai és metallurgiai szempontból egyaránt elemzi a bronzművességet. A római kori bronzöntési eljárások és használatuk problematikáját több esetben a görög módszerekkel együtt tárgyalják. Ezen a területen több alapvet munkát is ismerünk, ilyenek például J. F. Healy,30 és P. T. Craddock31 művei, amelyek a görögök és a rómaiak által használt ötvözeteket metallurgiai szempontból tárgyalják, valamint D. Haynes32 műve, amely a görög bronz szobrok gyártásának kérdéseit elemzi. Ezekb l is jól látszódik, hogy a római bronzművesség, f leg a bronzszobrászat esetében fontos vizsgálni a görög el zményeket is. A görög területekr l íródott készítéstechnikai tanulmányok fontos adatokkal szolgának a római korra nézve, mivel az athéni Agorán,33 valamint a Kerameikosban34 feltárt műhelyek gazdag leletanyaga lehet vé teszi a bronzöntési technikák tanulmányozását. A bronzszobrok gyártásáról K. Kluge tanulmánya volt az egyik legkorábbi, amely alapul szolgált a kés bbi kutatásnak a 27 KÉRD 2007; FACSÁDY-VEREBES 2009. TYLECOTE 1976; TYLECOTE 1987. 29 SCOTT-PODANY 1990. 30 HEALY 1978. 31 CRADDOCK 1976; CRADDOCK 1977. 32 HAYNES 1992. 33 MATTUSCH 1982. 34 ZIMMER 1984. 28 9 készítéstechnikai kérdéseket illet en a viaszveszejtéses eljárás használatának elfogadásáig.35 A bronzművesség különböz területeinek, mint a metallurgia, készítéstechnika és bronzműhelyek, mesterek, illetve a különféle tárgycsoportokkal kapcsolatos újdonságok és problematikák bemutatását segítik a témához kapcsolódó nemzetközi konferenciák is.36 Ezeknek a tanulmánykötetei alapvet munkáknak számítanak a kutatásban, amelynek keretein belül több fontos tanulmány is megjelenhetett. A technikai kérdéseket tekintve például S. Tassinari és F. Burkhalter művét lehet megemlíteni.37 A készítéstechnikai tanulmányok között el fordulnak egyes tárgytípusok gyártástechnikájáról szóló művek is, például az edénykészítés esetében H. Willers38 és A. Mutz39 munkásságát kell megemlíteni, a tükrök különböz gyártási lehet ségeir l pedig N. Meeks írt.40 Mivel a pannoniai leletanyagban több gyártási eljárás bizonyítéka nem található meg, ezeknek a tanulmányoknak a segítségével egészíthetjük ki információval a leletanyagok által felvázolható képet. A terminológia kialakulásáról, illetve hibáival kapcsolatban J. Bayley nevét kell megemlíteni, aki a „bronz” mint általánosan használt kifejezés helyett, az árnyaltabb, az újabb kutatásban már elfogadott rézötvözet használatát helyezi el térbe, ami által a sárgarézb l készült tárgyak külön vizsgálata is lehet vé vált.41 Az újabb kutatásokban már megjelenik ezáltal a leletek összetételének figyelembe vétele, amely kapcsán a tárgyak különböz fémtartalma és azoknak a korszakokhoz való kapcsolata is vizsgálható.42 Az egyes területek bronzműhelyeit összefoglaló munkák között meg kell említeni K. Gschwantler és H. Winter munkáját, akik az Ausztria területér l el került bronzművességre utaló leleteket szedték össze.43 Természetesen a bronzból készült plasztikai alkotások összegyűjtésével a félkész tárgyak okán a műhelykérdések megjelentek már a területi összefoglaló művekben is, mint például R. Fleischer az Ausztria területér l származó leletanyagról szóló művében.44 Ebben a munkában azonban a 35 KLUGE 1927. Például a „Tagungen über antike Bronzen”, illetve az „International Congress on Ancient Bronzes” és az „International Conference Archeometallurgy in Europe”. 37 TASSINARI-BURKHALTER 1984. 38 WILLERS 1907. 39 MUTZ 1961; MUTZ 1971; MUTZ 1972. 40 MEEKS 1995. 41 BAYLEY 1990. 42 RIEDERER 1995. 43 GSCHWANTLER-WINTER 1990. 44 FLEISCHER 1967. 36 10 műhelykérdések, csupán mellékesen vannak tárgyalva, nem volt céljuk a téma teljes kibontása. A területenkénti összefoglaló munkákon kívül a különböz provinciákból ismerünk egy-egy műhelyt bemutató cikkeket is, Galliából P. Chardron-Picault tanulmányait,45 valamint A. Mamie cikkét,46 Germaniából M. Martin az augsti műhelyr l írt egy tanulmányt,47 Daciából pedig egy napocai fibulagyártó műhelyt mutat be J. Riederer és S. Cociş.48 A műhelyábrázolásokkal, valamint egyéb egyedi műhelyleletek közlésével G. Zimmer foglalkozott.49 Fontos szempont a bronzművesség kutatásában a katonaság ellátása különböz fegyverekkel és felszereléssel, aminek kapcsán a katonai táborokban működ műhelyek vizsgálata több területen is el térbe került. A Germania területén el került depóleletek és egyéb műhelyleletek alapján J. Oldenstein50 és T. Sarnowski51 dolgozta fel a témát. A bronzművesség másik sok kérdést felvet szegmentuma a műhelyek azonosítása a bronztárgyak alapján, illetve a sorozatgyártás problematikája. Ebben a témában is több mű született, amely azzal foglalkozik, hogy lehetséges-e stilisztikai alapon tárgyakat műhelyhez kötni,52 illetve létezik-e egy önt mintára visszavezethet tárgysorozat, amely a római korból származik.53 45 CHARDRON-PICAULT 2006. MAMIE 2007. 47 MARTIN 1978. 48 RIEDERER-COCIŞ 2000. 49 ZIMMER 1982; ZIMMER 1984; ZIMMER 1995. 50 OLDENSTEIN 1974. 51 SARNOWSKI 1985. 52 POULSEN 1977. 53 MAASS 1984. 46 11 2. Előzmények, képi és írott források, feliratok A római kori bronzművesség megismeréséhez a régészeti leleteken kívül az ókori írott forrásokat, a sírfeliratokat, valamint a képi ábrázolásokat is tekintetbe kell venni. Ezeket az írásos illetve képi adatokat kell kritikával kell kezelni, de fontos információkat nyerhetünk bel lük, ami különösen fontos a műhelyek működésére vonatkozóan rendelkezésünkre álló szegényes leletanyag miatt. A római kori bronzmegmunkálás vizsgálatához nélkülözhetetlen a görög el zmények és az ehhez kapcsolódó hitvilág és technikai tudás tanulmányozása. Mint a művészetek más ágazataiban, így a bronzművességben is megfigyelhet k bizonyos kapcsolatok és el képek használata a görög bronzművességet illet en. A görög istenek közül Héphaistost, a tűz és a kovácsmesterség istenét kell megemlíteni. Az i.e. ő. sz. második felében épült athéni Héphaistos-templom körül fekv iparosnegyedben sok fémmegmunkáló mester boltja működött.54 A görög bronzszobrok készítésének legkorábbi régészeti bizonyítékai az Apollón Patróos templom közelében feltárt agyagnegatívok töredékei. Ezek a leletek is segítették a viaszveszejtéses készítéstechnikának a módszerét megismerni. A görög bronzszobrászat az anyag összetételében ugyan különbözik a római koritól, de technikailag sok szempontból megegyezik. Az azonos technikai alapokon kívül, amely sok szempontból a kés bbi id szakokban sem változott nagymértékben, a római-görög kapcsolatoknak több bizonyítékát is ismerjük. Az athéni Agora területén pedig megfigyelhet a rómaiak által a görög bronzszobrok újrahasznosítása, amelyekb l különböz bronztárgyakat gyártottak.55 A görög bronzszobrászat műveinek felhasználásán kívül egyes szerencsés esetekben a közvetlen kapcsolat is kimutatható a két terület fémművességében. Ilyen például a Padovából Industriába települt Avilii, akik bányászathoz és fémmegmunkáláshoz ért görög szolgákkal költöztek a városba.56 A szoros kapcsolat miatt szükséges tehát kitekinteni mind az írott, mind a képi források között a görög emlékekre is. A bronzművességre utaló képi ábrázolások ugyanis már a görög vázaképek ábrázolásain is megjelennek.57 Ezek segítségével a bronzművesség különböz munkafázisait is el lehet különíteni, így például egy lovat formázó 54 MATTUSCH 1982, 3. MATTUSCH 1982, 30. 56 GIUMLIA-MAIR-ZANDA 1995, 159. 57 ZIMMER 1982, 15., Abb. 9. 55 12 agyagmodellen végzend utolsó simításokat örökít meg egy ábrázolás.58 A leghíresebb öntödét mintázó darab pedig egy Vulciból el került vörösalakos kylix,59 amelyen egyszerre több munkafázist figyelhetünk meg (1. kép). A csészét az ún. Ércönt műhely fest készítette,60 aki Brygos fest köréhez tartozott.61 A mester szívesen ábrázolt kézműveseket, erre utal egy másik darab is, amelyen egy k szobrász látható munka közben.62 1. kép. Vörösalakos csésze műhelyábrázolással. (Fotó: http://de.wikipedia.org/wiki/Erzgieβerei-Schale, Berlin, Staatliche Museen) Az i.e. ő. századi csésze ábrázolásain láthatóak a falra felakasztott lábat mintázó modellek is, amely kapcsán megállapítható, hogy a műhelyben több öntési technikát is alkalmaztak. A szobrot, amelynek elkészítését ábrázolta a vázafest , olyan módszerrel 58 ZIMMER 1982, 9. ARV 400, 1. 60 Az angol szakirodalomban „Foundry-painter” néven, a német szakirodalomban „Erzgiessereimaler”-ként található. 61 BOARDMAN 1997, 136. 62 ARV 401, 2. 59 13 gyártották, amelynél a forma egyszer használatos volt.63 A mintapéldányokról ugyanis agyagnegatívot készítettek, amibe a viaszt beleöntötték, majd egy magot beleillesztve, viaszveszejtéses módon készítettek szobrot. Ezt a módszert használva - szemben a másikkal - többszöri öntésre is alkalmas önt mintát hoztak létre. M. Verčík kutatásai során további kilenc vörösalakos vázaképet gyűjtött össze, amelyek fegyverkovácsot ábrázolnak.64 Ezek közül nem eldönthet , hogy melyik dolgozik bronzzal, melyik vassal, az egyik Oxfordban található csészér l azonban a kemence típusa alapján felmerült, hogy bronzolvasztóról lehet szó.65 A római kori képi ábrázolások esetében f leg sírköveket lehet megemlíteni. Ezeken a köveken azonban nehéz biztosan bronzönt műhelyt azonosítani. Egy aquileiai sírk esetében például, amelynek reliefjét A. Mutz önt műhelyként határozta meg,66 felmerül a kérdés, hogy nem egy kovácsműhely felszerelései ismerhet k-e fel rajta (2. kép). 2. kép. Műhelyábrázolás egy aquileiai sírkövön. (Fotó: http://www.flickr.com/photos/risotto-alcaviale) Természetesen a kovácsműhely és a bronzönt műhely elkülönítése nehéz a képi ábrázolások esetében, mivel egyes szerszámok mindkét műhelyben használatosak lehettek. 63 ZIMMER 1982, 16. VERČÍK 2011, 7-9. 65 VERČÍK 2011, 13., Abb. 8. 66 MUTZ 1972, 10. 64 14 A fentebb említett sírkövön látható középs alak, amint egy üll n egy fogóval tartott tárgyat kalapál, inkább egy kovácsműhelynek lehet a jelenete, de bizonyos esetekben a bronzönt műhelyekben is végeztek utólagos hidegmegmunkálást a tárgyakon, amelyeket ilyen módszerrel végezhettek. A fenti ábrázolást tehát nem lehet egyértelműen önt műhely ábrázolásként elfogadni. Egy 1. századi pompeii sírkövön található egy másik műhelyábrázolás, amelyen szintén több munkafolyamat figyelhet meg (3. kép). A háttérben a kész fémtárgyak láthatóak a falon, valamint egy kemence, amely el tt két férfi dolgozik, t lük jobbra egy harmadik végez egy másik feladatot. A két bal oldalon álló alak a megrendel , vagy egy nézel d lehet a gyermekével. A reliefen látható jelenet esetében ugyanaz a probléma merül fel, mint az el z ábrázolásnál, miszerint nem egyértelműen eldönthet , hogy a műhelyben bronzot vagy vasat munkálhattak-e meg. 3. kép. Fémtárgyakat készít műhely egy 1. századi sírkövön Pompeiib l. (http://www.vroma.org/images/raia_images/factory_utensils.jpg) A kovácsműhelyek illetve a bronzműhelyek ábrázolások alapján történ elkülönítése tehát nehézségekbe ütközik, különválasztásához. de nem Elképzelhet , feltétlenül hogy kell bizonyos ragaszkodni esetekben a két egymás mesterség mellett 15 működhettek,67 esetleg egyazon műhely végezte el mindkét feladatkört. Egy jól felszerelt műhely esetében az eszközök között nem lehetett nagy különbség a két mesterséget tekintve. A reliefeken kívül fémmegmunkálást megjelenít képi ábrázolást falfestményekr l is ismerünk, például Pompeiib l. Az alábbi képen (Ő. kép) egy sisakot poncoló férfialak látható, a háttérben egy üll vel és szerszámokkal, az el térben az elkészült darabokkal. Ez a kép jól bizonyítja azt az állítást, hogy a fegyverkészít műhelyek szimbolikájához az üll ábrázolás hozzátartozik,68 bár az a kovácsmesterség alapvet tartozéka is. 4. kép. Műhelyábrázolás egy pompeii falfestményr l. (Boucher 1990, 161/2.) A képi forrásokon kívül nagyon fontosak az írásos források, amelyekben a fémmegmunkálással kapcsolatban is találunk utalásokat. Az írásos forrásokban kevés olyan adat van, amely kifejezetten a bronzműves műhelyekr l szól, azonban a különböz specializálódott önt mesterek elnevezéseit már összegyűjtötte a kutatás. A fémművesek közül külön említik a források a szerszámönt t (armentarius), a késönt t (dolabrarius), kardönt t (gladiarius, spatharius), az edénykészít t (vascularius), és az önt mestert (flaturarius).69 Az athéni Agora területén feltárt műhelyeknél megfigyelhet , hogy a kovács- és a bronzműhely egymás közelében működött (MATTUSCH 1982, 21) . 68 ZIMMER 1982, 17. 69 MUTZ 1972, 12. 67 16 Az ókori forrásokban megjelenik néhány város származási helyként a bronztárgyak említésénél. Ezek az említett területek valószínűleg kiemelked szerepet játszottak egy-egy tárgytípus gyártásában. Plinius például említi a Délosról származó bútorlábakat illetve az Aeginában gyártott szobrokat, amelyek a leghíresebbek voltak.70A legkedveltebb ötvözet azonban az ún. aes corinthium volt.71 Szintén Pliniusnál olvashatunk különböz készítéstechnikai módszerekr l, a különböz rézötvözetek olvasztási és megmunkálási lehet ségeir l.72 Magát a fémet egy réztartalmú k zetb l, amit cadmeának hívnak, tűz segítségével nyerik ki. A leírások alapján jól látszódik, hogy a mesterek tisztában voltak a különböz nyersanyagok tulajdonságaival, és tudatosan készítették a különböz ötvözeteket az egyes tárgytípusok gyártásához. Plinius leírja, hogy a capuai műhelyben a rézhez tizednyi ólmot adtak, így könnyen alakítható bronzot kaptak, amelyb l az edényeket készítették. A különböz ötvözetek elnevezései is megjelennek nála, az aes mint a rézötvözetek gyűjt elnevezése, az aurichalcum pedig a sárgaréz jelentéssel bír. Azonban a terminológiát illet en vannak ellentmondások, elképzelhet , hogy már akkor is keveredés volt az elnevezések használatában, ezért ezt a forrást sem lehet kritika nélkül vizsgálni. Az öntésen kívül a bronzmegmunkálás más technikáját is említik a források, mivel a nagy becsben tartott bronzedényeket esztergálással is készítették. Ezekr l a technikákról Vitruviusnál73 és Pliniusnál74 egyaránt olvashatunk. A műhelyek felépítésével kapcsolatban fontos forrásunk Theophilus Presbyter, akinek leírásaiban megjelennek az öntéshez kapcsolódó eszközök, tűzhelyek és a szerszámkészletek.75 Bár ez a forrás a 12. században íródott, mégis érdemes tanulmányozni, mivel a fémmegmunkálás alapjai sok tekintetben nem változtak a római korihoz képest. Az írott források között kell megemlíteni az epigraphiai adatokat, amelyek között szintén el fordulnak bronzművességhez kapcsolódó feliratok. A feliratos emlékek közé tartoznak azok a tárgyak, amelyeken a felirat név szerint említi a készít mestert, ezeket részletesebben az 9. fejezetben tárgyalom. Ezen kívül el fordulnak oltárokon különböz collegiumok említései, amelyek közül meg lehet említeni egy brigetiói darabot, amelyen a 70 PLIN. NAT.HIST. 34.5.1.9; 34.5.1.10. PLIN. NAT.HIST. 34.5.1.6. 72 PLIN. NAT.HIST. 34.95-100. 73 VITR. DE ARCH. 9.1.2; 9.8.6; 10.1.1; 10.1.6; 10.3.2; 10.4.1. 74 PLIN. NAT. HIST. 7.198; 16.188; 16.205; 36.90; 36. 159; 36. 193. 75 THEOPH. PRESB. DE DIV. ART., lib. III. 71 17 collegium opificerum és annak 12 tagja van felsorolva.76 Ez azonban nem egyértelműen köthet a fémművesekhez, azonban ennél konkrétabb említéseket találunk Pannonia területén kívülr l, például Dalmatiából,77 és Mediolanumból.78 Ezekb l a feliratokból információt kapunk a különböz bronzműves collegiumok tagjainak számáról és neveir l. A képi és írásos források vizsgálatakor tehát fontos mindig kritikával szemlélni az ábrázolt, vagy leírt információkat. A képi ábrázolások esetében látszódik, hogy a kompozíció határozza meg egy-egy műhely ábrázolásánál annak berendezését, ezek alapján tehát nem lehet pontosan meghatározni a műhelyek felépítését. Az ábrázolt eszközök azonban nem véletlenül válhattak egy-egy mesterség fontos szimbólumává, azoknak a gyakori használata valószínűsíthet . A különböz eszközök több szakmához való alkalmazhatósága azonban tovább nehezíti a képek alapján való azonosítást. Az írásos források képet adhatnak a korabeli bronzöntési szokásokról, illetve az emberek viszonyulásáról a mesterekhez és szakmájukhoz. Ezeket a leírásokat természetesen szintén kritikával kell kezelni. A források azonban megmutatják, hogy hogyan látták a római korban a bronzműveseket és munkáikat. RIU Őő7a és Őő7c; BORHY 2006, 94., Kat. 67. AHB/505: Urba/Municipium Salvium: Aug(usto) s(acrum) P(ublius) Aeli(us) Secundus d[ec(urio?)] et Varro Da[s]antis / [3] p(osuerunt) pro salute sua et coll(e)gio (a)erariorum b()[1]milian(orum?). 78 CIL V 05847= CIL III p1030: Milano/Mediolanum: M(arco) Atusio / M(arci) f(ilio) Ouf(entina) / Glycero / eq(uiti) R(omano) IIvir(o) i(ure) d(icundo) m(unicipii) P(lacentiae) / pont(ifici) quaest(ori) aer(arii) / patron(o) et repunct(ori) / coll(egii) aerar(ii) col(oniae) M(ediolanium) / Tertius Rufellius / Verus IIIIvir a(edilicia) p(otestate) / ob merita eius quae / erga se sive parentes / suos semper innocenter / exhibuit l(ocus) d(atus) d(ecreto) d(ecurionum). 76 77 18 3. Nyersanyag és készítéstechnika 3.1.Nyersanyag és anyagvizsgálatok A nyersanyag kérdésének els fontos állomása a bronz mint nyersanyag definiálása. A bronz a klasszikus görög bronzok esetében nagyjából 8ő-90 % vörösréz és 10-1ő % ón ötvözetét, a római korban ólom hozzáadásával, illetve vörösréz-cink ötvözetét jelentette, f leg kisebb tárgyak öntése esetében.79 A kutatásban alapvet probléma a „bronz” kifejezés általános használata az összetételét l függetlenül, amelyt l f leg a bizonyos id szakokra jellemz arzénos rézb l készült tárgyakat nem volt szokás megkülönböztetni.80 Az angol terminológiában a „bronze” megnevezés használata sok esetben gyűjt névként funkcionált, nem az ötvözet valódi összetételére utal. Ennek a nevezéktani problémának a kiküszöbölésére kezdték el az angol kutatók a „copper-alloy” fogalmat használni azokban az esetekben, ahol anyagvizsgálat hiányában nem eldönthet , hogy bronzról (bronze), vagy sárgarézr l (brass) van szó. Bronznak a vörösréznek és az ónnak az ötvözetét nevezhetjük, amellyel szemben a sárgaréz, vörösréz és cink ötvözeteként jön létre.81 A bronzhoz a római korban ólmot és cinket is hozzáadtak, a magyar és német terminológia ezeket szintén bronznak hívja, az angol területen jellemz „gunmetal”82 elnevezést ugyanis nem célszerű alkalmazni a római tárgyak esetében. A sárgaréz használata már az i.e. 1. században elterjedt volt, de leginkább a kisebb tárgyak készítésénél vették igénybe,83 szobroknál nem jellemz ez az ötvözet. Ennek az is lehetett az oka, hogy amennyiben formába akarták kalapálni ket, arra alkalmasabbak voltak az ólommentes ötvözetek. Britanniában nagymennyiségű tárgyat vetettek anyagvizsgálat alá, amelynek eredményeképpen kiderült, hogy érmeket, katonai vereteket és 1. századi fibulákat készítettek sárgarézb l, amely kapcsán J. Bayley felveti, hogy a kés bbi id szakban a sárgaréz háttérbe szorulásának az oka, annak használatának császári monopóliuma miatt lehetett.84 A sárgaréz használata olcsóbb volt a bronzénál, P. T. Craddock adatai szerint a cink tizedébe került az ónnak, és felébe a vörösréznek,85 amely szintén szempont lehetett az anyagválasztásnál. Egy másik technikai oka a sárgaréz használatának az 1. században gyakran használt niello-díszítés, amely során vörösréz és 79 GSCHWANTLER 1986, 19. SCOTT-PODANY 1990, 35. 81 BAYLEY 1990, 7. 82 A nevezéktanhoz használt táblázat (BAYLEY 1990, 8., Fig. 1). 83 BAYLEY 1990, 7. 84 BAYLEY 1990, 22. 85 CRADDOCK 1978, 11. 80 19 ezüst-szulfid összekeverésével egy fényes fekete anyagot használtak díszítéshez, amelyre a sárgaréz volt alkalmas.86 A rézötvözetek a római korban a maximálisan elérhet 33% cinktartalommal szemben általában max. 22-28% cinket tartalmaztak.87 Ez az adat is bizonyítja, hogy cementálással készítették a sárgarezet. Ugyanis a magas cinktartalmú ötvözetek a többi adalékanyagból (ón, ólom) keveset tartalmaztak, mivel azok az olvadáspont csökkentésével a diffundáló cink mennyiségét csökkentették.88 A római korban a cinket tartalmazó ércek közül a kalamint használták,89 aminek következtében a sárgaréznek 0,ő%os vastartalma is lehetett. A rézötvözetek különválasztása anyagvizsgálatok segítségével lehetséges, a különböz arányban felhasznált ötvöz anyagok miatt ránézésre nem különíthet ek el. Ebb l kifolyólag a disszertációban tárgyalt leletanyagok esetében a bronz megnevezés nem utal az anyag összetételére, csupán gyűjt névként használom a rézötvözetekre. A vörösréz cinkkel és ónnal készült ötvözeteihez egyaránt adhattak hozzá ólmot és kisebb mennyiségben más fémeket is. A római bronztárgyaknál az ólom hozzáadása az ötvözethez általános volt, akár 30%-os arányban is.90 Érdekes adat, hogy a görög és az etruszk egykorú bronztárgyakon végzett analízisek azt mutatják, hogy a görögök nem, az etruszkok viszont szintén használták az ólmot ötvöz anyagként.91 Az összetételben megjelen további fémek funkciója más és más lehetett, a vas hozzáadásával például az olvasztást segítették,92 az ötvözetben való vas mennyisége tehát utal az öntés módszerének kifinomultságára. A római kor el tti id szakokban az ércb l a vörösréz kinyerése során különböz ek voltak az adottságok. Korábban inkább nagyobb réztartalmú ércb l vonták ki a fémet, amely egy egyszerűbb és gyorsabb eljárás volt. Ebben az esetben a vastartalom nagyon alacsony volt, míg kés bb már kisebb réztartalmú ércekb l is ki tudták nyerni a nyersanyagot.93 Ez utóbbinál magasabb a vastartalom, amelyet gyakran hozzá is adtak a salakosodás el segítése végett. A bronztárgyak anyagvizsgálatakor a szokásos vörösréz, ón, cink és ólomtartalmon kívül további fémek is megjelennek. Az ötvözetek tartalmaznak antimont, arzént, bizmutot, nikkelt, kobaltot, ezüstöt és vasat, amelyek a rézércb l maradhatnak az anyagban, valamint 86 CRADDOCK 1978, 11. BAYLEY 1990, 10. 88 BAYLEY 1990, 10. 89 A középkorig Európában ebb l nyerték ki a cinket: TYLECOTE 1987, Ő1. Err l az eljárásról Theophilus Presbyternél is olvashatunk: THEOPH. PRESB. DE DIV. ART., lib. III./LXIII. 90 SCOTT-PODANY 1990, 34. 91 CRADDOCK 1978; SCOTT-PODANY 1990, 56. 92 CRADDOCK-MEEKS 1987, 190. 93 CRADDOCK-MEEKS 1987, 202. 87 20 kadmiumot, amely a cinkércb l kerülhet bele.94 Ezeknek az elemeknek a mennyisége függhetett a nyersanyagbányáktól, azonban az anyagvizsgálatok alapján ezeket nem lehet elkülöníteni és azonosítani egyel re. A bronztárgyakon végzett mérések azonban lehet vé teszik, hogy elkülönítsük egyes esetekben, hogy melyik területr l, vagy periódusból származnak a tárgyak.95 A rómaiak által használt ötvözetek jól elkülöníthet ek a korábbi, illetve az egyid s, de más területr l származó tárgyaktól.96 A bronzmegmunkálás esetében a nyersanyag származása és min sége nagyon összetett kérdés. Nincs pontos adatunk arra nézve, hogy az egyes műhelyek a nyersanyagokat milyen arányban szerezték be a környez területek nyersanyagforrásaiból, kereskedelem útján, vagy már használaton kívüli tárgyak újrahasznosításával. Pannoniai tekintetben az ércbányászati lehet ségek hiányában mindenféleképpen a másodlagos fémfeldolgozás volt el térben.97 Ez utóbbi tényez miatt a legtöbb esetben erre nézve nem vonható le messzemen következtetés egy anyagvizsgálat eredményeib l. A tárgyakon végzett különböz anyagvizsgálatok nem feltétlenül adnak információt az egyes tárgyak műhelyhez való kötéséhez sem. A nyersanyag a műhelyekbe kereskedelem útján két formában érkezhetett, tömbösített nyersanyagként, azaz bugaként („ingot”), vagy hulladékfémként. A pannoniai anyagban nem ismerünk példát bronz nyersanyagtömb létezésére, kizárólag a már használaton kívüli tárgyak felhalmozására van bizonyítékunk.98 Valószínűleg ez a módszer volt elterjedtebb, így kimaradhatott a tömb készítésének „fölösleges” munkafolyamata is. A nyersanyag összetétele azonban készítéstechnikai szempontból fontos adatokkal szolgálhat. Egyes tárgyak, például a tükrök gyártásánál szerepet játszhatott az anyag összetétele, amib l dolgoztak. A tükrökön végzett anyagvizsgálatok kapcsán kimutatható, hogy sok esetben ezt a tárgytípust gyakran magas ólom és óntartalmú bronzból készítették.99 Ez az összetétel, szemben az ezüst és ónbevonat alkalmazásával, könnyen és többször is újrapolírozható volt, amely a tükör esetében fontos szempont lehetett.100 Ezeknek az el állítása is egyszerűbb volt feltehet en, mint az alacsony óntartalmú darabok ónnal, vagy ezüsttel való bevonása. A nyersanyag kiválasztása és összetételére való odafigyelés tehát a fémmegmunkáló mestereknél fontos szerepet játszhatott. A 13% alatti 94 RIEDERER 2000, 282. RIEDERER 2000, 282. 96 RIEDERER 2000, 287. 97 VADAY 1992, 8. 98 Lásd Ő.8; Ő.18; Ő.23. fejezetek. 99 A magas óntartalmú bronzok 19-2ő% százalékot, míg az alacsonytartalmúak csupán 10% körüli mennyiséget tartalmaznak. 100 MCDONELL ET AL. 1995, 177. 95 21 óntartalmú ötvözetek könnyen kalapálhatóak,101 a magas óntartalmú bronz törékeny jellege miatt azonban nem alakítható hidegmegmunkálással, kalapálással, ezek minden esetben öntéssel készültek.102 A tükrökön végzett SEM (scanning electron microscopes) anyagvizsgálatok alapján tehát kimutatható, hogy milyen módon készítették azokat. A magas óntartalmúakat öntötték, az alacsony óntartalmúak felületére öntés után egy ónréteget képeztek, amely 2ő0-t l akár Őő0 °C-ig való hevítéssel is történhetett.103 Szintén magas óntartalmú ötvözetb l készítették (20%) a csengettyűk egy részét, amelynek hangja miatt a fém keménységének fontos szerepe volt. Ez nem érvényes az állatok nyakában használatos kolompokra, amelyeknél nem volt szükséges a tiszta hangzás.104 A különböz ötvözetek tudatos használata az egyes tárgytípusoknál jól megfigyelhet , például a bronzszobrok esetében cinkmentes ötvözetb l,105 az érmeknél és egyéb apró vereteknél gyakori, hogy magas cinktartalmú ötvözetekb l, vagy akár sárgarézb l is készíthették a tárgyakat. A sárgaréz alkalmazása szemben a többi anyaggal, pontosan köthet id szakhoz a Római Birodalomban. Az Augustus idejét l kezd d en megjelen bizonyítani. sárgaréz használatát a leletanyagok nyersanyagvizsgálata alapján lehet 106 A sárgaréz használata az érmek esetében tudatosan, az egyéb veretek és eszközök esetében azonban véletlenül, esetleg fémhulladékok újraolvasztása révén történhetett.107 Szintén kimutatható a sárgaréz az Aucissa fibulák esetében, illetve a vele egyid ben gyártott típusok között.108 Bár az anyagvizsgálatok sok tárgytípusnál az újrahasznosítás miatt nem hoznak értékelhet eredményt, sok esetben mégis hasznosak lehetnek. J. Riederer kutatásai alapján kimutathatóvá vált, hogy a bronzedények készítésénél a rézötvözeteket tudatosan használták. Összevetett több száz különböz lel helyr l el került serpeny n mért adatot, amely alapján megállapítható, hogy ehhez a tárgytípushoz uniformizált ötvözetet használtak, amely 90% vörösréz, 9,ő% ón és 0,ő% egyéb fémet tartalmazott.109 Ezekhez tehát biztosan nem használtak újrahasznosított anyagot. Ennek oka a készítéstechnikában keresend , mivel ezeket öntés után esztergálással készítették, amelyre ez az összetétel volt 101 MCWHIRR 1982, 16. MEEKS 1995, 184. 103 MEEKS 1995, 189. 104 RIEDERER 2002, 286. 105 RIEDERER 1995, 209., Tab. 2. 106 RIEDERER 1995, 207. 107 RIEDERER 1995, 212. 108 RIEDERER 2002, 286. 109 RIEDERER 2002, 284. 102 22 az ideális. Nem véletlen, hogy az öntött, utólag hozzáillesztett edényfüleket, már az ennél jóval olcsóbb, magas ólomtartalmú ötvözetb l készítették.110 Ez utóbbi összetétel volt jellemz a legtöbb szoborra és használati tárgyakra is. J. Riederer szerint azonban ezeknél a tárgyaknál is megfigyelhet egy úgymond bevált ötvözet használata a műhelyekben vagy egyes mestereknél, amit arra alapoz, hogy a múzeumokban található leletek anyagvizsgálatai a környez területekr l származó tárgyaknál hasonló, míg a távolabbról megvásárolt tárgyak esetében különbözik.111 Ez azonban pannoniai viszonylatban nehezen megoldható, mivel igen nagy mennyiségű minta esetén lehetne következtetéseket levonni, amelyre egyel re nálunk nem nyílt lehet ség. Az ötvözetek összetétele tehát láthatóan azoknál a tárgyaknál egyezik meg általánosan, amelyeknek valamilyen tulajdonsága fontos volt. Így például a tükröknél a fényes felület kialakításának lehet sége, az edényeknél az esztergálhatóság, a sárgaréz esetében pedig az aranyhoz hasonlatos szín lehetett fontos szempont.112 A bronztárgyak vizsgálatának több fajta anyagvizsgálati módszerét ismerjük, amelyek más-más információval szolgálnak a kutatás számára. A bronztárgyak felületének vizsgálata ultraviola fénnyel 2ő0-380 nm között megmutatja, hogy vannak-e javítások, fényezés, esetleg ragasztásnyomok az adott tárgyon.113 Ez f leg a szobrok és kisplasztikák esetében használható. Az egyik leggyakoribb eljárásforma az XRF (röntgenfluoreszcens spektrometria) vizsgálat, amivel a tárgyakat roncsolásmentesen lehet elemezni. A pannoniai leletanyagoknál egyre több esetben van anyagi és technikai lehet ség különböz anyagvizsgálatok elvégzésére. Az egyik legfontosabb eredmény a brigetiói Dolichenumból származó bronz tárgyakon elvégzett XRF analízis kapcsán derült ki. A vizsgálat célja az lett volna, hogy a kés bbiekben tárgyalt Romulianus mesterhez köthet bázishoz a szobrok valamelyikét kapcsolni lehessen, ezáltal a mesterhez, vagy egy műhelyhez tartozása bizonyíthatóvá válna.114 Az anyagvizsgálat során az ismert mesterhez nem lehetett kötni egyik tárgyat sem, azonban az egyik Victoria szobor (Kat. 38.), valamint a Luna büszt (Kat. 43.) vizsgálata érdekes eredményt hozott. A két szobor anyagösszetétele majdnem azonos,115 ami arra enged következtetni, hogy a két lelet egy öntésb l készülhetett. A bronztárgyak esetében két tárgy egy öntésb l való származásának bizonyítása sem elhanyagolható, tekintve az öntéskor újraolvasztott tárgyak 110 RIEDERER 2002, 285. RIEDERER 2002, 286. 112 RIEDERER 2002, 290. 113 BEALE 1990, 200. 114 BARTUS 2011, 22. 115 BARTUS 2011, 25. 111 23 összekeveredésének lehet ségét. A másik érdekes adat, hogy a szobrok nagy mennyiségben tartalmaznak ólmot,116 amelynek oka a rézzel való spórolás, vagy a pillanatnyi nyersanyaghiány lehetett. Facsády A. az Aquincum területér l el került gyűrűket anyagvizsgálat alá vetve, a különböz id szakokra jellemz próbálta kimutatni. 117 gyűrűtípusok és az ötvözetek közötti összefüggést Az ilyen anyagvizsgálatok eredményei nyilvánvalóan az adott település nyersanyagkészleteit l és igényeit l is függtek, ezért szélesebb körben nem lehet következtetéseket levonni bel lük. Az analízis azonban mégis hozott érdekes eredményeket Aquincum tekintetében, amelyek szerint a 2. században réz-cink, vagy rézcink-ólom ötvözetet, a Ő. században kizárólag réz-cink-ólom ötvözetet használtak a gyűrűk elkészítéséhez, míg a 3. században ón hozzáadásával, a fémek nagyon változatos arányú ötvözeteit használták fel.118 A leletanyag vizsgálata alapján azonban nem lehet tudni, hogy a leletanyag helyben készült-e, így az adatoknak tulajdonképpen csak a korszakokra jellemz ötvözetek vizsgálatában van jelent sége. A fémtárgyakon végzett anyagvizsgálatokon kívül fontos megemlíteni, hogy az agyagból készült önt formákon és segédnegatívokon is érdemes méréseket végezni. Az eredményekb l láthatóvá válhat, hogy az adott negatív milyen soványítással készült, mennyire volt h álló, amely segítheti a tárgyak funkciójának pontosítását, illetve a készítéstechnikai módszerek megismerését. A pannoniai leletanyagokból néhány brigetiói tárgyon volt lehet ségem XRF anyagvizsgálatot készíttetni (Lásd a Függelékeket).119 Megvizsgáltunk egy a sz ny-vásártéri ásatáson el került félkész öntvényen maradt agyagmaradványt (Kat. 71.),120 két darab segédnegatívot (Kat. 73-74.) (5-9. Függelék), és egy emailos fibula zománcából vett mintát (10. Függelék). A kerámiatárgyakon végzett vizsgálat eredménye egy magas kálium és vastartalmú agyagot mutatott ki. Valamint méréseket végeztünk egy kék színű rögön is, amely szintén err l a lel helyr l került el (1. Függelék). A mérésb l kiderült, hogy a tárgynak magas kalcium és réztartalma van. Ez az összetétel arra utal, hogy az ún. „egyiptomi kék” kalcium-réz-szilikátról van szó,121 ami mesterséges színez anyag volt. Az ilyen fémoxidokat használták az email színezésére, amely újabb bizonyítéknak tekinthet a helyi gyártáshoz. Sajnos a már kész emailos 116 BARTUS 2011, 24., Fig. 7-8; 25., Fig. 9. FACSÁDY-VEREBES 2009. 118 FACSÁDY-VEREBES 2009, 998. 119 A vizsgálatokat DELTA Scrap Handheld XRF készülékkel végeztük. (4W, 200µA) Az anyagvizsgálatokért Döbröntey Szilviának (Archeolore Kft.) ezúton is szeretnék köszönetet mondani. 120 Az agyagmaradvány a tárgy restaurálásakor el lett távolítva. 121 GALAMBOS 2007, 43. 117 24 tárgyak vizsgálatánál az XRF nem alkalmas a színes részek pontos vizsgálatára, ezért a festékrög eredményeivel ezzel a módszerrel nem vethet össze. A festékrögön, és egy a lel helyr l származó emailos tárgy kék színű részéb l vett mintán végzett PLM mikroszkópos vizsgálat segítségével az „egyiptomi kék” használata kimutathatóvá vált.122 Az eredmények részletesebben a Ő.8. fejezetben kerülnek tárgyalásra. A felsorolt anyagvizsgálatok és eredményeik azt mutatják, hogy bár sokszor nem hozza meg az analízis a várt információt, mégis vannak szerencsés esetek, amikor fontos adatot kapunk egy addig nem kutatott kérdésben. A fémeken végzett anyagvizsgálatoknak valószínűleg egyre nagyobb szerepe lesz a kutatásban, amelynek elterjedésével kés bb a mért adatok összevetésével egy átfogóbb képet is kaphatunk provinciális szinten. A nemzetközi kutatások alapján jól látható, hogy nagyobb mintavételi lehet ségekkel bizonyos esetekben az egyes múzeumokban található bronztárgyak származási helye is meghatározható. A vizsgálat Carl Zeiss Axioscope típusú mikroszkóppal készült 1000x nagyítással, normál átmen , polarizált átmen és ráes megvilágításban. 122 25 3.2. Készítéstechnika A készítéstechnika fejezetben els ként magának a bronznak az el állítási folyamatát szükséges bemutatni. Az els lépés a vörösréz kinyerése az ércb l, ami egy felfűtött kemencében történt, amelyet a k zet és a salak folyamatos eltávolítása mellett ő20 órán keresztül is végezhettek.123 A vörösréz kinyerése után különbséget kell tenni a sárgaréz és a bronz el állításánál végbemen folyamatok között. A sárgarezet ún. cementálással készítették, amelynek során a vörösrézhez a cinkércb l gázként kiváló cink diffundál és így sárgaréz lesz bel le.124 A vörösrezet egy zárt térbe tették kalaminnal és faszénnel, majd 2 órán keresztül hevítették 1000 °C körül.125 A hevítés nagyon fontos ebben a folyamatban, mivel a cink 918°C-on válik gázzá, a tiszta vörösréz 1083°C-on olvad, amely h fokot nem érheti el abban a pillanatban, amikor a cink belekeveredik a fémbe. Amikor a h mérséklet ezután megn , az ötvözet ekkor válik egységessé, és ekkor lesz kb. 30%-os a cinktartalma a réznek.126 Ezt a módszert kísérleti régészeti módszerekkel is alátámasztották, amikor is Ő óra alatt 1,8 kg ásványból 3Ő dkg nyers fémet sikerült kinyerni egy a római korból megmaradt műhely alapján rekonstruált eszközkészlettel.127 A fémek olvasztásának egyik módja, ha egy tégelybe ásványi rezet (Cu2O), és faszenet (CO) teszünk, amelyet 1100°C körüli h mérsékletre hevítünk, ekkor réz (Cu) és szén-dioxid (CO2) keletkezik. A bronzmegmunkálásnak több módszerét ismerjük a római korból. Az öntési technikák esetében az ókorban a viaszveszejtéses eljárás volt használatban. Az öntési eljárásoknál figyelembe kell venni, hogy nagyméretű plasztikákról, vagy kisméretű használati tárgyak elkészítésér l van-e szó. A nagyméretű szobrokat kisebb darabok külön öntése után összecsapolva készítették az ókorban.128 Ezeket olyan nagyméretű gödrökben készítették el, amilyeneket az athéni Agora területén is feltártak.129 Pannoniai 123 CRADDOCK-MEEKS 1987, 191. BAYLEY 1990, 9. 125 CRADDOCK-MEEKS 1987, 9. 126 CRADDOCK 1978, 9; BAYLEY 1990, 9. 127 COLES 1973, 135. 128 LECHTMAN-STEINBERG 1970, 6. 129 Az i.e. Ő. században működ műhelyben egy ún. kulcslyuk alakú gödörben végezték el a bronzszobrok öntését (MATTUSCH 1982, 17). 124 26 viszonylatban ilyen méretű szobor gyártására nincsen adatunk. A kisméretű használati tárgyak és kisplasztikák készítésének bizonyítékai azonban több pannoniai településr l ismertek. Az öntéshez szükséges h fok eléréséhez a faszenet fújtató segítségével felhevítették a kemencében. Amikor elérték a szükséges h fokot, a fémet kisebb adagokban kellett egyenletes id közönként beletenni a tégelybe és abban felolvasztani, nehogy túlhevít djön és hidrogéngáz maradjon az ötvözetben.130 A vörösréz megolvasztásánál a hozzáadott vas lehet vé teszi az oxidációt, majd segíti a salak összeállását, amely így könnyen eltávolítható a tégely fels , nyitott részén. Ezzel a technikával a vastartalom 0,ő% alá lecsökkenthet , amely elegend volt, hiszen ekkora vastartalommal a fém még könnyen megmunkálható hidegen és melegen is.131 Az öntés befejezése után, az elkészült tárgyakon szükségesek voltak bizonyos utómunkálatok. Az öntéskor keletkezett kisebb hibák kijavításához reszel ket, csiszolókat használtak, a tárgy fényesítését pedig b rrel és szemcsés anyagokkal végezhették.132 A bronztárgyak felületén található apróbb hibákat, buborékokat, öntési nyomokat nem minden esetben távolították el, csak ha színvonalasabb munkára volt igény. Ilyenkor azonban a tárgyon, f leg szobrok esetében négyszögletes bevágást ejtettek a felületen, és abba bronzból pótlást kalapáltak, esetenként hevítették és applikálták.133 Az utólagos javításkor el fordul, hogy kis szegecsekkel er sítik a pótlást a javítandó részhez, bizonyos esetekben pedig állati, vagy növényi eredetű ragasztóanyagot használtak.134 A viaszveszejtéses öntési technika szükségessé tett bizonyos felszereltséget az önt műhelyben. A pannoniai ásatások során kevés esetben sikerült az olvasztókemencét feltárni, annál nagyobb számban kerültek el azonban használt és még használatlan önt tégelyek a lel helyekr l (II. tábla/1-2.). Ezeken felül az önt tevékenységre utalnak még a leletanyagban a félkész vagy rontott öntvények, valamint önt minták is. A leletanyag vizsgálata során több megfigyelést is sikerült tenni a készítéstechnikai kérdések esetében. A több helyen önt formaként meghatározott tárgyak egy részénél felmerült a kérdés, hogy ezekbe a negatívokba valóban öntöttek-e bronzot. Ezeken a kerámia negatívokon ugyanis a fémöntéshez alkalmazott h fokon való hevítésnek semmilyen nyomát nem lehet látni (Kat. 54-55.). A kísérleti régészeti módszerek is igazolták, hogy a 130 CAVANAGH 1990, 147. CRADDOCK-MEEKS 1987, 192. 132 BOUCHER 1990, 161. 133 BOUCHER 1990, 162. 134 BOL 1985, 120. 131 27 negatív formát kiszárítás után 1ő0 °C-ra felforrósították, és abba öntötték bele az 10801150 °C-os fémet.135 A hevítésnyomok hiányában tehát valószínűbbnek tűnik az a feltevés, hogy ezekben formázták meg viaszból a készítend tárgy mintáját. Ezt az elméletet igazolja az a megfigyelés is, hogy az edényfülek önt formái síkban vannak kialakítva, amelyekbe bronzot öntve utólag a hajlítás kevésbé elképzelhet , mint ha a viaszmodellen végeznék el ezt.136 Az önt formák valódi funkciójának kérdése a kutatásban már több problémát felvetett, ezeket részletesebben az ő.1.Ő. fejezetben írom le. Ezt az elméletet er síti meg egy brigetiói öntvény is, amely esetében jól látható, hogy a tárgy köré tapasztott agyagot nem távolították még el a fibuláról (Kat. 56., II. Tábla/3.). Ez a darab jó példa arra, hogy a negatív mintában megformázott viasztárgy köré agyagot tapasztva, abba bronzot öntve, készíthették ezt a fibulaöntvényt. A kétrészes önt mintába öntés módszerének meglétére utalnak azonban egyes tárgyak esetében az összeillesztésnél keletkez sorjás részek a tárgyak szélén, az ún. varratok. Ezek a tárgyak szélén található varratok azonban nem mindig bizonyítják a kétrészes önt forma használatát, mivel a viaszveszejtéses eljárás közben a palást megrepedhet a fém nyomásától is, ebben az esetben bár a varrat ugyanott keletkezik, azonban síkja nem szabályos.137 Egyes tárgyakon megfigyelhet a varratok szabályos síkja, ami azt jelentheti, hogy mindkét technika használatban lehetett. Pannoniából kétrészes önt formának a negatív és pozitív fele együtt csak Aquincumból ismert (Kat. 16.), más területr l, például Britanniából ismerünk ilyen esetet.138 Elképzelhet , hogy a jól átégett negatívok hiányának az oka az, hogy ezek a nagy h t l annyira szétégnek, hogy a kész öntvényr l lemorzsolt formát immár hulladékként kidobták, illetve amelyik megmaradt, az feltehet en nehezen felismerhet az ásatási közegben. Így nehezen megtalálható, vagy megtalálásuk esetén beleltározásukkor nem megfelel en definiálták ket. A műhelyekb l el kerül agyagból készült negatívoknál tehát sok esetben nem határozható meg a pontos funkció. Emiatt a terminológiai probléma miatt a nem bizonyíthatóan öntéskor használt negatív formákat a segédnegatív elnevezéssel tárgyalom, mivel ez kevésbé félrevezet a készítéstechnikai nevezéktanban. A Pannoniában található negatívok esetében a másik megfigyelhet érdekesség, hogy a legtöbb esetben csak az egyik fele ismert, eddig csak egy esetben (Kat. 16.) került el kétrészes önt forma mindkét fele. Elképzelhet , hogy bizonyos esetekben csak a negatív egyik fele volt kiégetve, a másik oldalára nyers agyagot, vagy egyéb régészetileg nem 135 COLES 1973, 138-140. POULSEN 2002, 332. 137 BÍRÓ-SZENTHE 2011, 156. 138 Castleford, Yorkshire: BAYLEY 1995, 105-111. 136 28 megfogható anyagot er sítettek rá, így annak a maradványa nem maradt ránk. A kétrészes negatívok létezésére utalhat azonban a Brigetióból el került ólomvotív készítésére alkalmas önt forma (8. kép.), amelynek oldalán bekarcolt rovátkák láthatóak. Ezek a jelzések segíthették a pontos összeillesztését a negatív másik felével. Tehát mindkét módszer használatban lehetett a készítend tárgy hátsó oldalának kialakítási módjától függ en. Az összegyűjtött pannoniai műhelyre utaló leletanyagok között megtalálhatóak az ólomból készített ún. önt minták is (Kat. 2-3.; 19; 65-67; 86-89; 133; 417.), amelyeket a bronzból készített tárgyak mintájaként szokás meghatározni. Ezeknek a tárgyaknak a funkciójával kapcsolatos problematikát az ő.1.3. fejezetben tárgyalom részletesebben. Itt kell megemlíteni, az úgynevezett áttört bronztárgyak gyártását, amelyek készítéstechnikai szempontból érdekes leleteknek számítanak. Az áttört díszű vereteket ugyanis háromféle módon készítették: öntéssel, lemezb l kivágással, vagy a két technika együttes alkalmazásával.139 A módszerek használata nem különül el id ben és műhelyenként sem. Valószínűleg egyidejűleg vették igénybe ezeket a módszereket.140 A készítésbeli különbség oka elképzelhet , hogy a kész tárgy funkciójával lehetett összefüggésben. Hiszen ugyanazt a motívumot felhasználva ruhadíszeket, övvereteket és különböz , fára er síthet képessége eltér díszeket is készíthettek, amelyeknek a súlya és teherbíró kellett, hogy legyen.141 Elképzelhet azonban az is, hogy a mester eszközkészlete, vagy ügyessége befolyásolta a módszer kiválasztását. A pannoniai leleteket összevetve más provinciákéval jól látható, hogy a különböz területeken eltérés tapasztalható a technikák alkalmazásakor. Ennek oka lehet a gyártás mennyiségbeli különbsége, vagy a mesterek technikai lehet sége, felkészültsége. A különbségekre és a különböz technikákra a félkész tárgyakon megfigyelhet maradványok alapján lehet következtetni. A legtöbb információval a fibulák esetében rendelkezünk. A legnagyobb mennyiség egyszerre való kiöntésére szolgálhatott az a technika, amely Galliában fordul el . (I. Tábla/1.) Erre a megoldásra Pannoniából eddig nem ismerünk példát. Az el került leletek azt mutatják, hogy a fibulagyártásnál egyszerre egy vagy két darab készítésére voltak alkalmasak a negatívok. A két fibulát formázó daraboknál a tárgyak párhuzamosan (Kat. 53.) vagy egymással szemben (Kat. 55.) helyezkedtek el. A Pannoniából el került félkész fibulákon jól látszódik, hogy a spirált 139 SELLYE 1970, 72. SELLYE 1970, 73. 141 SELLYE 1970, 74. 140 29 utólag hidegmegmunkálással alakították ki a kiöntött darabon (II. Tábla/Ő.). A nagyobb mennyiség gyártására felmerül igény más tárgytípusoknál is el fordul, például kanalak esetében. Castleford területér l egy gödörb l nagymennyiségű kanál önt forma töredéke került el . Ezek a leletek ugyanolyan gyártástechnikára utalnak, mint amelyeket a galliai fibulagyártás esetében figyeltek meg.142 A töredékek vizsgálata után ugyanis jól látható, hogy a negatívok egy nagyobb, több kanál öntésére használatos formához tartozhattak, nem egy kétrészes egyetlen darab készítésére alkalmas önt formához.143 Mivel nincsen adatunk arra nézve, hogy a pannoniai fibulagyártó műhelyek milyen mennyiséget gyártottak, nem tudjuk a készítésbeli különbségek okát. A pannoniai műhelyleletek között legnagyobb számban az önt tégelyek fordulnak el . Ennek az oka az lehet, hogy csúcsos aljkialakítása, valamint elhasználtsága miatt a külsején lév salakréteg könnyen felismerhet vé teszi (II. Tábla/2.). Érdekes adat, hogy a tégelyek megfogására szolgáló fogót egy pannoniai lel helyr l sem ismerünk. A lel helyek egy részénél az önt tégelyek többsége még használatlan állapotban került el (II. Tábla/1.). Ezek a leletek felhívják a figyelmet arra, hogy fontos vizsgálni a bronzművesek kapcsolatát a környezetükben működ többi iparossal és műhellyel. Ezt a kapcsolatot mutatják a Szombathely-Romkert lel hely használatlan tégelyei is (Kat. 212234.), amelyeket az ott működ fazekas telepen készíthettek a bronzönt mester számára. A műhelyek közötti megrendelések és kapcsolatok ilyen módon megfoghatóak számunkra is. Sajnos a leletek nagy része gyűjteményekb l vagy szórványosan került el , ezért az ilyen kapcsolatrendszerek csak nagy vonalakban vázolhatók fel. Az önt tégelyek méretben széles spektrumot mutatnak a leletanyagban: a kisméretű, 2-3 cm-es tégelyt l (II. Tábla/ő.) a 15 cm nagyságúig megtalálhatóak Pannoniában. A kisméretű tégely kevésbé lehetett praktikus, de más provinciákban is megtalálhatóak ilyen típusok.144 Ezek esetében felmerülhet, hogy apró tárgyak kiöntéséhez használhatták ket. Bár a disszertáció célja a bronzművesség kutatása, a pannoniai, és más provinciák leletanyagainak vizsgálata alapján jól látható, hogy a különböz összedolgoztak, illetve egymást segítve működhettek. 145 műhelyek sokszor Ezért sok esetben fontos adatokat nyerhetünk a műhelynegyedben működ többi mester kapcsán az adott település igényeir l 142 BAYLEY 1995, 107., Fig. 4. BAYLEY 1995, 106., Fig. 3. 144 Gallia: Vertillum: CHARDRON-PICAULT 2006, 139., Fig. 2. 145 Például Gallia esetében: CHARDRON-PICAULT 2006, 135. 143 30 és szokásairól. A bronzműhelyek gyakran más funkciókkal összevonva működhettek, így egyes esetekben az ólomönt , illetve a kovácsműhelyekkel együtt említend k. A bronzműves műhelyek felszerelésének meghatározását illet en nehéz a dolgunk, mivel Pannoniában a legtöbb műhelylelet szórványként került el , vagy a lel körülmények nem adnak információt az egyes tárgyak használatáról. Ezért bizonyos tárgyak esetében a terminológia újragondolásának igénye merült fel. A szakirodalomban vas önt kanálként meghatározott tárgyak esetében például felmerül a kérdés, hogy valóban öntésre használták-e ezeket. Bár a vasnak az olvadáspontja magasabb, mint a bronzé, hosszasan nagy h nek kitéve kevésbé célszerű eszköz az önt tégelyeknél. Valamint ezen kanalak nagy részénél a fej igen sekély kialakítású (II. Tábla/6.), amely szintén kevésbé célravezet egy öntési folyamatban. Felmerül azonban a lehet ség, hogy ezeket a kanalakat a hevítéskor keletkez salak elhúzására, vagy esetleg az ón és a cink megolvasztására, majd a rézhez való hozzáöntésére használhatták. Másik funkcióként felvethet , hogy a viaszmodell elkészítéséhez ebben olvasztották meg a méhviaszt, majd ezzel öntötték a negatívba. Ez azonban inkább a mélyebb kanalak esetében elképzelhet . Ezeknek a feltevéseknek régészeti bizonyítékait nem lehet megtalálni, azonban segítségünkre lehetnek a kísérleti régészeti módszerek, valamint a mai viaszveszejtéssel dolgozó bronzönt mesterek tapasztalatai is.146 Természetesen ezeknek a tárgyaknak a fémmegmunkálásban betöltött szerepéhez nem fér kétség, de bizonyos esetekben a funkció nem tűnik valószínűnek az adott helyzetben, ezért újabb használati lehet ség fölvetése lehet szükséges. Az edénykészítés esetében egyaránt használatban volt a bronzöntés és a különböz lemezmegmunkálási módszerek alkalmazása a rómaiaknál. Az edények öntéséhez mészk b l készült önt formákat használtak, amelyeknek koncentrikus bemélyedéseit a korábbi tézissel ellentétben nem esztergapadon készíthették, hanem egy körz segítségével.147 Egyes szebben kidolgozott bronzedényen megfigyelhet , hogy az öntés után esztergapadon végezték el a finom utómunkálatokat. Ennek a munkamódszernek a nyomai különböz méretű edénytípusokon jelennek, meg, amely kapcsán A. Mutz megállapította, hogy több típusú eszterga volt használatban a római korban.148 Ezek a padok fából készülhettek és egyszerű szerkezetűek voltak.149 Az ilyen módon megmunkált Ezúton szeretném megköszönni Dienes Szilárd bronzönt mesternek az egyes tárgyak funkciójának meghatározásakor, valamint az elméleti problematikák megoldásának kapcsán nyújtott segítségét. 147 BLAGG-READ 1977, 275. 148 MUTZ 1971, 30. 149 MUTZ 1971, 30. 146 31 darabokon jól felismerhet en a geometriai közepén egy mélyedés látható, amely arra utal, hogy a padon két oldalról rögzítve volt az edény. Az edények között vannak bizonyos típusok, amelyeknél gyakoribb az esztergálással való kidolgozás, ilyenek például a serpeny k. Ezek között el fordulnak akár 10 cm mélységű darabok is, amelyeknek a megmunkálása felkészült és tapasztalt mestert igényelhetett. Az esztergálás és a trébelés sokszor egymással párhuzamosan használt módszer volt. Bizonyos edénytípusoknál röntgenes vizsgálatok bizonyították, hogy trébelés helyett az el készített bronzlemezt az esztergapadra helyezték és ráformázták kemény fára vaseszközzel.150 A trébelésnyomok mellett egyazon tárgyon el fordulhat esztergálásnyom is.151 A különböz technikai módszereket tehát egyszerre, egymással párhuzamosan is használták a mesterek. A panonniai edénykészítésr l kevés adatunk van, egyes esetekben azonban egyértelműen meghatározható, hogy helyi gyártmányról van szó. Pannoniai viszonylatban a bronzedények készítése mellett f leg azok helyi javítására van adatunk. Leginkább a kés római id szakban változtak meg az igények, és a gyártásról átkerült a hangsúly a javítóműhelyek felé. Ez magyarázza, hogy a pannoniai leletanyagban nagy számban találunk javított darabokat. A pannoniai tárgyakon végzett javítások egy részén jól látható, hogy nem az esztétikum volt a f szempont. A javítóműhelyeknek sem felszereltségben, sem szakértelemben nem lehettek nagy elvárásai. A korsók és kancsók esetében az oldalukon kialakult lyukakat egy belülr l vagy kívülr l odaillesztett lemez odaszegecselésével oldották meg a javítómesterek (III. Tábla/1., 3.). Ezeknek különböz színvonalú példáit ismerjük Pannoniából. A kancsók, és korsók esetében a rossz kivitelű javítás, vagy kiegészítés további bizonyítékait ismerjük két lel helyr l is. Intercisa esetében 11 (Kat. 100-110.), Keszthely-Fenékpuszta esetében 2 korsónyak (Kat. 171; 177.) került el , amelyeket utólag pótlás céljából készíthettek. Ezeken a darabokon jól megfigyelhet , hogy nem foglalkoztak az esztétikummal, csupán a funkcionalitás volt fontos. A legjobb példa erre az a kancsónyak (III. Tábla/ő.), amelyen egy csúnyán kivitelezett fülként szolgáló fogót alakítottak ki vasszögek és bronzlemezek segítségével. Pannoniából nem ismerünk olyan szobrot, vagy egyéb kisplasztikai alkotást, amelyen min ségi javítás nyomai lennének megfigyelhet k. A Római Birodalom más területein azonban el fordulnak jó min ségű javításnyomok is. Augusta Rauricából került Így készültek a Hemmoor és az Eggers 78-8ő, és Eggers 160-162 típusú bronzedények (ERDRICH 1995, 37). 151 MUTZ 1971, 34. 150 32 el egy depólelet, amely 212 kg tömegű feldarabolt bronzlemezt tartalmazott.152 A töredékek felületén megfigyelhet ek precíz munkával elvégzett foltozás nyomai, amelynek során a hibás felületen négyszögletes bemetszést ejtettek, amelybe egy beleill lemezt helyeztek, majd a bemetszés széleit rákalapálták. Az intercisai kancsónyakak esetében meg kell említeni azt a darabot, amelynek bels felületén vékony agyagból készült kitapasztás látható. (III. Tábla/6.) Ennek oka nem egyértelmű, hogy a készítésnél volt-e jelent sége, vagy a kés bbi használatához volt szükséges. Elképzelhet , hogy inkább a megmunkálás során, a fára ráhúzva kevésbé sérült a vékony bronzlemez. A használatkor pedig elképzelhet , hogy a benne tartott folyadék nem vette át a fém ízét.153 Ez utóbbi azonban nem bizonyítható, mivel csupán a korsók nyakrészének kitapasztására van adatunk. Felmerül az az eshet ség is, hogy az edény masszívitását próbálták így növelni. A Keszthely-Fenékpuszta lel helyr l el került lemezdarabok, hulladékok és edényjavítások esetében megfigyelhet összeillesztend egy másik összeillesztési technika is. Az darabok szélén bevagdosták a lemezt, majd zippzár módszerrel összefésülték és utána összekalapálták ket (III. Tábla/2.). Az edények javításakor el fordul, hogy több tárgy ép részeib l készítenek egy-egy használható darabot. Erre ismerünk példát Nagyberki-Szalacska lel helyr l (Kat. 204; 206.), ahol két szűr edény egyes darabjait összeillesztve készítettek egy tárgyat. Mivel az ilyen edények nyelét és peremét öntötték, majd a lemezb l készült szűr részét utólag rögzítették a pereméhez, el fordulhatott, hogy az a rész sérülékenysége miatt cserére szorult. Más edényfajtáknál is megfigyelhet , hogy egyes részeit kicserélték, például új aljat illesztettek hozzá. Ez látható egy szalacskai kancsó esetében is (III. Tábla/3.). A javítások különböz nyomait tehát nagy számban találjuk meg Pannoniában a különböz edénytípusokon (Kat. 125-131; Kat. 204-208.). A pannoniai lemezmegmunkálással foglalkozó műhelyek kapcsán meg kell említeni az edénykészítésen kívül a lemezb l készült ládikaveretek gyártását is. Ezek egy része is készülhetett Pannonia provinciában, ennek bizonyítékaként került el egy ismeretlen lel helyű ver t (Kat. 421.), amely ilyen vékony lemezb l készült figurális díszítésű ládikaveret el állítására volt alkalmas.154 A negatív formát mintázó ver t ismeretében egyértelmű, hogy a lemezt a mintára illesztve fakalapáccsal belekalapálták, a 152 MUTZ 1962, 18. A bronzkancsókban való folyadéktárolás hátrányáról Petroniusnál is olvashatunk: PETR. SAT., L. 154 PAULOVICS 1935B, 58; 62; 90., 71. kép. 153 33 domborulatoknál pedig puhább segédanyagok segítségével passzintották bele.155 A kutatásban elterjedt másik nézet a gyártástechnikára, hogy pozitív alapra trébelési eljárással készültek a ládikaveretek.156 T. Sz nyi E. ezt az eljárást tartotta valószínűbbnek,157 azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni a már említett negatív mintájú ver tövet. Legvalószínűbbnek az tűnik, hogy mindkét technikát alkalmazhatták a lemezb l készült veretek gyártásakor. A lemezmegmunkálásban a domború minta kialakításának másik módszere lehet, ha a negatív formába egy beleill pozitív darabot illesztve, azok összepréselésével történik.158 Erre azonban nincs bizonyíték a pannoniai leletanyagban. Az azonos ver tövekkel készült pannoniai ládikaveretek méretadatait összevetve azonban látható, hogy az egyes jelenetekben az alakok és a keretdíszek azonos méretűek, a veretsor méretkülönbségei pedig abból adódhatnak, hogy több ver t használatával készültek, és azokat nem sikerült pontosan egyformán használni a gyártáskor.159 A készítéstechnikák összegyűjtésénél tehát el kell különíteni az öntési és lemezmegmunkálási eljárásokat. A pannoniai leletanyag szórványossága és a tárgytípusok azonosítási nehézségei ellenére jól látható, hogy sok megmunkálási folyamat nyoma mutatható ki az összegyűjtött tárgyak vizsgálata alapján. Az öntéstechnikánál nyilvánvalóan látszódik, hogy pannoniai viszonylatban milyen eljárások voltak használatban. Ezek vizsgálatakor a többi provinciákkal párhuzamba állítható némelyik módszer, de vannak metódusok, amelyekre helyi viszonylatban eddig nem került el bizonyíték. A területi eltéréseket okozhatja az igények különböz sége, mennyiségben és min ségben egyaránt. A lemezmegmunkálás esetében is mind a javítási módszerek sokféleségére, mind a gyártástechnikára nézve sok információval rendelkezünk a pannoniai leletanyag alapján is. 155 PAULOVICS 1935B, 61-62. RADNÓTI 1955, 180. 157 SZ NYI 2004, 11. 158 DÁGI 2011, 276. 159 SZ NYI 2004, 12. 156 34 4. Pannoniai bronzm helyek Pannonia római kori bronzműves műhelyeinek összegyűjtése több nehézségbe ütközött. Az egyes lel helyekr l el került egyértelműen műhelyre utaló leletek gyakran szórványként vagy magányos leletként, kontextus nélkül fordulnak el . Ezek a tárgyak bár bizonyítják a műhely meglétét, annak lokalizálását, működésének megismerését nem teszik lehet vé. Pannoniában kevés műhellyel együtt feltárt leletanyag található a múzeumokban. Azonban a különböz bizonyítottan helyben gyártott tárgyak, illetve hulladékok és félkész termékek betekintést adnak a provincia fémmegmunkálási szokásaiba, módszereibe. A téma kapcsán felmerül következ probléma Pannonia területi lehatárolása, amely egyes városok esetében a kutatás mai állása szerint nem egyértelműen eldönthet .160 A doktori disszertációm esetében azokat a városokat tekintem pannoniai településnek, amelyek egyértelműen és mindvégig a provincia részét képezték. Ezekr l a területekr l lehet ségeim szerint az összegyűjtött leletanyag, illetve a publikációk segítségével állítottam össze a disszertáció alapjául szolgáló katalógust. Az alábbi fejezetben az egyes lel helyeken működ fémmegmunkáló műhelyek vannak összegyűjtve, a múzeumokban jelenleg megtalálható leletanyagok és a korábbi kutatók eredményeinek figyelembe vételével. Itt meg kell említeni, hogy az esetleges hiányosságot a tárgyak egy részének megsemmisülése, vagy hozzá nem férhet sége okozhatja, illetve a korábbi kutatási eredmények újragondolása során néhány adat nem tűnik megalapozottnak a mai kutatási módszerek alkalmazásával. Néhány lel hely esetében pedig felmerült az a probléma, hogy az ásatási dokumentáció hiányossága vagy elavultsága miatt a leletek kontextus nélkül álltak a rendelkezésemre. Az egyes lel helyeken feltárt leletek alapján nem minden esetben lokalizálhatóak a római kori bronzműhelyek. Ahol lehetséges, szükséges azonban alaprajzon vagy térképen jelölni az elhelyezkedésüket, de ez csak néhány esetben volt megoldható a leletek szórványossága miatt. Pannonia területén az alábbiakban részletesebben tárgyalt településeken működhettek a római korban bronzműhelyek: Emonát például a korábbi publikációk Pannoniához sorolták (SZABÓ 1990A; SZABÓ 2000), de a legújabb kutatás szerint Italiához tartozik (ŠAŠEL KOS 1995, 234). 160 35 4.1. Albertfalva Albertfalva római kori neve nem ismert, a lel helyen auxiliáris tábor és a vicus került feltárásra.161 A területen 1947-t l kezd dtek meg az ásatások Nagy T. vezetésével.162 A falusias jellegű település a gellérthegyi bennszülött oppidumtól délre 7 km-re helyezkedett el. Nagy T. szerint ezáltal az aquincumi auxiliáris tábor segítségével fogta közre a törzsi központot.163 A feltárt épületek részben lakóépületek, részben pedig gazdasági helyiségekként definiálhatók. A 2000-es években az északi tárborkapunál feltárt limesút mentén az ipari tevékenységek mellett szintén feltárásra kerültek lakóépületek maradványai is.164 Beszédes J. megfigyelései alapján a vicus északi részén az iparos tevékenység épületei találhatóak, amelyek nem képeznek iparosnegyedet, csupán a lakóépületek mellett, azzal párhuzamosan működhettek.165 Az albertfalvi vicus délnyugati részén folytatott ásatások folytán 199Ő-ben Szirmai K. szintén fémfeldolgozásra utaló nyomokat talált.166 A lel helyr l bronzrögök, vasrögök, nagyobb mennyiségű bronztárgy és az ásató által selejtáruként értelmezett bronz szike is el került. A leletek alapján fémfeldolgozást és javítást lehet feltételezni, azonban a műhely lokalizálása ebben az esetben sem lehetséges. A leletek személyes vizsgálatának hiányában csak a publikációra támaszkodva áll módomban az információkat kezelni.167 A tárgyak között a feltételezhet en helyben készült leletek a 2-3. századra keltezhet ek,168 ami alapján a műhely működése erre az id szakra tehet . A veretek nagy része a katonasághoz köthet különböz lószerszámok és övveretek csoportjába tartozik. A lel helyen feltárt műhelyek igazolják, hogy a katonaság igényeit a vicusokban működ bronzművesek is kiszolgálták. Az albertfalvi falusias jellegű településen feltárt bronzműhelyek esetében tehát a lakóépületek között működ kisebb, a helyi igények kielégítésére létrejött műhelyekr l lehet szó. A bronzműhelyek pontos elhelyezkedése a település épületein belül nem ismert. Mivel a működési idejét csak az egyiknek lehet meghatározni, nem tisztázott egyel re az sem, hogy egymással párhuzamosan, egyid ben tevékenykedtek-e. 161 SZIRMAI 2002, 306., Kat. 75. NAGY 1948, 92. 163 NAGY 1948, 114. 164 BESZÉDES 2007, 205. 165 BESZÉDES 2007, 208. 166 SZIRMAI 2002, 306. 167 Az Aquincumi Múzeumban revízió miatt személyes kutatást nem végezhettem. 168 SZIRMAI 2002, 306. 162 36 4.2. Alsórajk-Kastélydomb A lel hely Alsórajktól nyugatra található, a Nagykanizsát és Zalaegerszeget összeköt út mentén. A területen 1987-1993 között Red F. végzett ásatást, amelynek során egy középkori templom és egy temet , valamint római kori épületmaradványok kerültek el .169 A középkori objektumok nagymértékben rongálták a római kori jelenségeket, de az épületmaradványok alapján egyértelműen egy római kori villa alaprajzát lehet azonosítani. A k épület maradványain kívül fakonstrukció nyomai is el kerültek, amelyet Red F. „protovilla”-ként határozott meg. A kés bbi k periódus az ún. korai peristyliumos villák közé sorolható a f épület alapján.170 A villa területén a B épülett l délre a középkori sírok által vágva el került egy fémolvasztó kemence maradványa is.171 Az objektum fels részét megsemmisítette a fölé beásott középkori sír, ezért csak az alsó felét sikerült feltárni, amely egy Őő-50 cm átmér jű fekete égett rétegb l és agyagtörmelékb l állt.172 A belsejében vörösre égett agyag szegéllyel körbevett sárga agyagréteg volt található.173 5. kép. Fémolvasztó kemence maradványa, Alsórajk-Kastélydomb. (Red 199ő, Pl. 216.) 169 RED 1995, 269. RED 1995, 297. 171 RED 1995, 290. 172 Az ásatáson készült régi képen sajnos nem látható egyértelműen a kemence felépítése. 173 RED 1995, 290. 170 37 A kemence közvetlen környezetéb l nagy mennyiségű bronztárgy, valamint ólomdarab és összeolvadt érmek kerültek el . A bronztárgyak között ő2 db ún. harang alakú (Kat. 1.), valamint egy delfines ládikafogantyú található.174 A leletek valószínűleg már használaton kívüli tárgyakról újraolvasztás céljából kerültek a kemence közelébe. Az ólomdarab szintén a bronzolvasztáskor hasznosított anyag lehetett. A tárgyak a 2. század második felét l a 3. század elejére keltezhet ek,175 tehát a fémmegmunkálás ezen id szak utánra tehet a villa területén. A stratigráfiai megfigyelések alapján a kemence a B, vagy C épület második fázisához tartozhatott, amely alapján Red F. a műhelyt a Ő. század elejére keltezi.176 4.3. Aparhant Aparhant Itatókút-Csorgó-dűl lel hely Tolna megyében található. A lel helyr l kevés adatunk van, de a 19. századi leírások alapján ezen a területen egy római castrum állt, valamint a környékén további épületek nyomait találták meg.177 A maradványok között bronz rögök, és olvadt bronztárgy került el .178 A castrum területér l pedig Wosinsky M. nagyobb mennyiségű érmet talált, amelyek a 2. századtól a Ő. századig terjed intervallumot foglalják magukba. A lel helyen módszeres feltárás nem volt, de fémkeres s vizsgálat folytán el került két ólomból készült térdfibula készítéséhez használt mintadarab (Kat. 2-3.). A tárgyak jelenleg magángyűjtemény részét képezik, ezért a lel körülményekr l további információ nem áll rendelkezésünkre. Különböz tárgytípusok esetében el fordulnak csekély számban ólomból készült darabok is, amelyek funkciója nem tisztázott, a szakirodalomban ólommintának szokás meghatározni ezeket.179 Az aparhanti ólomminták egyértelműen helyi fibulagyártásra utalnak, a műhely a fibulatípus alapján a 2-3. században működhetett. A településen belül a lokalizálás további információ hiányában nem lehetséges. 174 RED 1995, Pl. 218-219. RED 1995, 290. 176 RED 1995, 296. 177 WOSINSKY 1896, 775. 178 WOSINSKY 1896, 775. 179 Az ólomminták funkciójának problematikájáról részletesebben az ő.1.3. fejezetben. 175 38 4.4. Aquincum Aquincum a mai Óbuda és a Víziváros területén található. A római kori település területe viszonylag jól kutatott, feltárásra került a legiotábor, a canabae, a polgárváros, több villa és temet k is. Így nem meglep , hogy Aquincum területén fémmegmunkáló műhelyek nyomai is el kerültek, amelyek a településen működtek a különböz id szakokban. Aquincum-Víziváros területén a tábor körüli vicus északi részér l az egyik leégett épület területén bronztárgyakból álló leletegyüttes került el (Kat. 8-13.).180 A különböz tárgytípusba tartozó darabok valószínűleg újraolvasztás céljából kerültek egy együttesbe. A tárgyak között edény, strigilis, lószerszámzat részei, illetve egy páncéling darabja is megtalálható.181 A tárgyak egy részének használói tehát mindenféleképpen a katonaság körében keresend ek. A leletek mellett három i.e. 1. századi érem került el , a lorica hamata töredéke pedig pontos párhuzamok alapján az i.sz. 1. századra keltezhet .182 A tárgyak a metallurgiai vizsgálatok alapján is bizonyítottan import tárgyak, azonban a lel körülményeket ismerve mindenféleképpen az újbóli felhasználásra vártak egy helyi műhelyben. A katonák a felszereléseiket a csapat mozgásakor mindig magukkal vitték, azonban a javításokat és az újabb tárgyakat mindenféleképpen helyi műhelyben készíttették el.183 Meg kell említeni a lel hely kapcsán a polgárváros déli kapujától keletre található Mithraeumában feltételezett bronzműhelyt is. Póczy K. a szentélyben el került tárgyak alapján a leletek egy részét beolvasztásra váró hulladékként értékelte, az ép tárgyakat pedig munkaeszközökként határozta meg.184 Amennyiben elfogadjuk, hogy ez a műhely kapcsolatban van az itt el került ver t vel, és pénzverdeként funkcionált a 3. század els felében, akkor egyéb bronztárgyak gyártásának bizonyítéka híján a disszertáció keretein belül részletesebben nem tárgyalandó ez a leletegyüttes. 180 KÉRD 2007, 1. KÉRD 2007, 8., Fig. 13. 182 KÉRD 2007, 2. 183 BISHOP 1985, 8. 184 PÓCZY 1991, 46. 181 39 A polgárvárosból került el azonban a basilica közeléb l egy karika készítésére alkalmas önt forma is, a környezetében felhalmozott bronzhulladékokkal (Kat. 16.).185 A lel körülmények ismeretének hiányában a műhely működésér l nincs adatunk. Aquincum területén a Ő. században egyid ben több javítóműhely is működött. A macellum területér l egy bronzolvasztó és törött tárgyak kerültek el , amelyek valószínűleg egy javítóműhelyhez tartozhattak. A bronztöredékek nyersanyagként szolgálhattak az újabb tárgyak öntéséhez. A település más részein további javítóműhelyek lokalizálása lehetséges, ugyanis a polgárváros területén több kisméretű, lakóházakban kialakított bronzműhely került feltárásra.186 Ezek talán kisebb családi műhelyek voltak, amelyek az ebben az id szakban inkább fellép igényt szolgálhatták ki, miszerint a régi, elhasznált bronztárgyak helyreállítása a cél. Javított edény az aquincumi temet k anyagában is található,187 amelyet minden bizonnyal egy helyi mester foltozhatott meg, ez azonban lel körülménye miatt nem nyújt további információt a helyi bronzművességre nézve. Továbbá ismert a polgárváros egyik villaépületében egy Ő. századi javítóműhely,188 amely a leletek tanúsága szerint a javítómunkálatokon belül is specializálódva fibulák helyreállításával foglalkozott. A feltárt villa déli részéb l bronz drótok (Kat. 4.), félig elkészített fibulatű (Kat. 6.), és nyersanyag rudak (Kat. 5.) kerültek el , amely alapján a f épület egyik helyiségében feltételezhet en fibulajavító mester dolgozott.189 Aquincum esetében tehát jól látható, hogy egy település esetében egyszerre több kisebb műhelyben is folytak azonos munkálatok, illetve a kés római id szakban a javításra fektetett hangsúly növekedésével igény is volt ezekre. Aquincumi gyártmánynak tartják az emailos fibuláknak egy csoportját is, amelyek témájukban és kivitelükben hasonló darabok. Ezen korongfibuláknak két csoportja van, az egyiken egy ragadozó madár nyulat támad, a másikon pedig z található, sokszor fa mellett. Kiképzésük nagyon hasonló, minden esetben kék email alappal vannak ellátva, az alakok pedig vörös, fehér színekkel kerültek kialakításra. Ez a típus Sellye I. szerint Pannonia északkeleti részéb l került a Barbaricum területére.190 A pannoniai példányok vizsgálata kapcsán Berecz K. is alátámasztja, hogy ezek a darabok az aquincumi 185 PÓCZY-ZSIDI 2001, 159. SZABÓ 2000, 158. 187 SZIRMAI 1985, 228., 9. kép. 188 ZSIDI 1991, 151. 189 ZSIDI 1991, 151. 190 B. BÓNIS-SELLYE 1988, 32. 186 40 műhelyben készülhettek.191 A gyártástechnológiai szempontok alapján helyinek tartott leletek alapján a műhely nem lokalizálható, létezése is leginkább feltételezés. Az emailos tárgyakat gyártó helyi műhelyek bizonyítása egyébként is nehezebb, mivel ez a technika nagyobb szakértelmet és üvegműhely létezését is szükségessé tette. 6. kép. Aquincum és környéke a bronzműhelyekkel (piros pontokkal jelölve). (Kép: Zsidi, P.-Furger R., A., Out of Rome. Augusta Raurica/Aquincum. Das Leben in zwei römischen Provinzstädten - Élet a Római Birodalom két városában. Basel, 1997.) 191 BERECZ 2008, 165. 41 A 3. század második felét l kezdve a bronzedények gyártása az import csökkenésével a helyi műhelyekben történhetett, Szabó K. szerint azonban ezek már nem speciálisan csak edényeket készítettek, hanem egyéb bronzmegmunkálással foglalkoztak.192 Az edényeket vizsgálva Aquincumban is feltételezhet is ezeknek a gyártása,193 azonban a műhely elhelyezkedése, illetve egyéb tevékenysége nem meghatározható. A Gellérthegyen található kelta oppidum területén is feltárásra kerültek fémművességre utaló leletek. Egy kerámia önt tégelyként meghatározott tárgy (Kat. 1ő.), valamint egy T és egy O betű készítésére használható önt forma (Kat. 1Ő.) ismert innen, amelyek már a római kori népességhez köthet ek.194 Ezek az adatok alátámasztják, hogy azokon a településeken, ahol kelta lakosság található a római foglalás idején, a fémművesség szerepet kap a kés bbiekben is. Aquincumban tehát a különböz id szakokban a település különböz területein működtek bronzműhelyek. A katonák igényeinek kiszolgálását támasztja alá a Notitia Dignitatumban említett fegyvergyár is.195 Így feltehet en mind a polgárvárosban, mind a vicusban, illetve a legiotáborban is folyt bronzmegmunkálás. 192 SZABÓ 1991, 86. SZABÓ 1991, 86. 194 PÓCZY-ZSIDI 2001, 159. 195 NOT. DIGN. occ. IX.19: Acincensis scutaria. 193 42 4.5. Arrabona (Győr) Arrabona a mai Gy r városának területén található. Fémművességér l kevés adatunk van. A lel helyen 1968-69-ben folytak ásatások, amelyek során a feltárást végz Gabler D. az auxiliáris tábor canabaeját azonosította, ahol jelent s ipari tevékenységre utaló nyomok kerültek el .196 A IV. periódushoz tartozó épületekben feltárásra került egy kemence, valamint a környékr l nagy mennyiségű vassalak, és félkész vastárgy.197 A kovácsműhelyre utaló leletegyüttes környezetében bronzrögöt is találtak, amely bár nem egyértelmű bizonyíték, de a közelben bronzmegmunkálás is feltételezhet . A helyi bronzöntés további nyomainak tekinthet 2 félkész bronzveret (Kat. 17-18.),198 valamint egy ólomból készült áttört önt minta (Kat. 19.) is.199 Az ólom mintadarabok használatára más lel helyeknél is van adatunk, más tárgytípusok esetében is.200 Az arrabonai darab helyi készítését bizonyítja a környezetéb l el került ólom nyersanyagok, öntési rögök is.201 A félkész darabokon kívül a lel helyr l Sellye I. 9 áttört veretet ismertet, amelyeket a helyi bronzművesség termékének tart.202 Ezeknek a tanulmányozása azonban nem ad további támpontot a műhely kérdéséhez. Az arrabonai műhelyhez köt Berecz K. egy a megyéb l el került, ismeretlen lel helyű azonban egyedi kivitelezésű emailos fibulát is,203 azonban ez az adat sem tekinthet egyértelmű bizonyítékként a helyi bronzművességgel kapcsolatban. Az arrabonai bronzművességre tehát a canabae kovácsműhelyének környezetében el került bronzrögök, és a félkész áttört veretek alapján következtethetünk. A helyi bronzműhely létezése persze egy auxiliáris táborral rendelkez település esetében indokolt és nem kérdéses, de a csekély számban el került lelet miatt a lokalizálása és működésének ideje és körülményei nem tisztázhatóak. 196 GABLER 1971. GABLER 1971, 49. 198 SELLYE 1970, 70., 1-2. ábra. 199 SELLYE 1970, 71., 3. ábra/3-4. 200 Lásd az aparhanti fibula önt mintájának, illetve az intercisai ólom ládikafogantyú mintájának esetében. 201 SELLYE 1970, 71., 3. ábra/ ő-10. 202 SELLYE 1970, 78-79. 203 BERECZ 2008, 165. 197 43 4.6. Badacsonytomaj-Paprét Badacsonytomaj-Paprét lel helyen 2010-ben és 2011-ben Eke I. és Red F. végeztek feltárást. A munkálatok során egy sarokrizalitos épület maradványai kerültek el , amelynek meghatározása során egyértelművé vált, hogy egy kés római villát tártak fel. A leletanyag alapján a villa a Ő. század 1. harmadának végét l Valentinianusig lehetett használatban.204 A három gazdasági épületb l álló villa területén két olvasztókemence maradványa került el (IV. Tábla/1-2.). A kemencék a 2. számú épület déli helyiségében voltak. Az objektumok környezetében apró bronzcseppeket (Kat. 20-21.), néhány kisebb bronztöredéket (Kat. 22.), valamint olvadt ólomdarabot (Kat. 23.) is találtak. A 279. str. számú olvasztókemence betöltéséb l pedig egy ép bronzkörz (Kat. 25.) került el . A villában feltárt leletanyag mennyisége nem számottev , azonban a kis bronzcseppek, valamint egy hagymafejes fibula gombja, amelynek a felülete eldolgozatlan (Kat. 24.), és az ólomolvadék, amelyet a kemencék környezetében találtak, egyértelműen fémfeldolgozásra utal. A bronzcseppek az öntéskor a földre fröccsen fém megszilárdult maradványai lehetnek. A feltárt kemencék kb. 50 cm nagyságúak voltak, a képek alapján megfigyelhet a mélyedés, ahova a tégelyt helyezték (IV. Tábla/1.). A képeken és a rekonstrukciós rajzon látható, hogy az épület két helyiségb l állt, a műhely pedig a kisebbik, déli részben működött. (IV. Tábla/3-5., V. Tábla) További leletek hiányában nem lehet tudni, hogy a műhelyben milyen tárgytípusokat készíthettek. Feltehet en az ilyen kisméretű, kés római villákban működ műhelyek a saját igényeik kielégítésére a szükséges használati tárgyakat készítették és javítgatták. Jellegét tekintve a legközelebbi párhuzama az Alsórajk-Kastélydombon feltárt villa, az ott el került bronzműhellyel, amely megközelít leg ebben az id ben működhetett. 204 Eke István és Red Ferenc szíves szóbeli közlése alapján. 44 4.7. Űaláca Nemesvámos-Baláca lel helyen el sz r 1906-26 között Rhé Gy., majd 1976-tól K. Palágyi S. vezetésével folytak régészeti feltárások a római kori villagazdaság területén.205 Kovács P. és Fehér B. az I. sz. épület 27. helyiségében másodlagosan felhasznált tegula bekarcolt felirata206 alapján feltételezi, hogy az Itinerarium Antoniniben is említett Caesariana császári saltus központja Baláca lehetett.207 A birtokközpontban végzett ásatások alkalmával a bronzmegmunkáló műhelyt nem sikerült lokalizálni, de több épületrészben kerültek el fémmegmunkálásra utaló nyomok. Az I. épületben és a XV. épületben feltárt kemence fölül egy-egy önt tégely töredék került el (Kat. 26-28.), valamint műhelyhulladékként a f épület pincehelyiségéb l is el kerültek salakdarabok és egy olvadt bronztöredék.208 Az utóbbi hulladékok valószínűleg törmelékként kerülhettek a pincébe, a műhely lokalizálásához ez sem nyújt segítséget. 7. kép. Nemesvámos-Baláca, a villagazdaság alaprajza. (http://www.balaca.hu/sites/default/files/gallery_assist/1/gallery_assist9/prev/i_3_2.jpg) 205 K. PALÁGYI 1985, 27-51. X Vikus (sic!) Augus(ti) α. 207 KOVÁCS-FEHÉR 2001, 165-166. 208 SZABÓ 1992, 65. 206 45 A villában nagy mennyiségű, különleges kivitelű falfestmény és mozaikpadló került feltárásra.209 A balácai villaépület leletanyaga alapján látható, hogy az épület a luxus mellett gazdasági célokat is szolgált. Ez a kett sség nem minden esetben figyelhet meg, gyakran pedig a szisztematikus feltárás hiányában nem különíthet el a villa urbana és a villa rustica a lel helyeken. A villában található műhely működési idejét nem lehet meghatározni, és az ott gyártott tárgytípusokról sincs információnk. Feltételezhet en a helyi igényeket kiszolgálandó, használati tárgyak készülhettek az épület gazdasági részében. 4.8. Brigetio (Komárom/Szőny) Az ókori Brigetio a mai Komárom/Sz ny területén fekszik. A településen folyt kutatások során a legiotábor, a canabae, és a polgárváros területén is sikerült fémmegmunkálás nyomait feltárni. Sok esetben az adataink sajnos töredékes információkkal szolgálnak. Ennek oka, hogy a legtöbb leletanyag magángyűjteményekb l ismert, illetve amelyeknek már nyoma veszett, azokról csupán korai publikációkból szerezhetünk információt. A bronzműves műhelyt csak a polgárváros területén sikerült megtalálni eddig, azonban a fémmegmunkálás egyértelmű bizonyítékai nagy számban kerültek el a település többi részér l is. A legtöbb ilyen lelet el kerülési helye nem lokalizálható Brigetio területén belül, ezért a gyártási központok pontos helye nem ismert. A település különböz részeinek vizsgálata után azonban több bronzműhely létezését feltételezhetjük. A brigetiói legiotábor területér l 19Ő2-ben egy Ő. századi olvasztókemence, valamint a környezetéb l több beolvasztásra váró tárgy került el .210 Egy összelapított bronzsisakot, valamint egy Mercurius szobrot (Kat. 26.) találtak a tábor retenturájában.211 A sisak egy díszpáncélhoz tartozhatott, amely díszítése alapján jól keltezhet a 2. századra. Az ilyen páncélzathoz hasonló leletek Carnuntum, Brigetio és Aquincum területér l kerültek el , mivel az itteni legiók a 2. században keleti hadjáratokban vettek részt, 209 B. THOMAS 1961, 27-35. BARKÓCZI 1954, 45. 211 A tábor retenturájában lokalizálható a csontfaragó műhely is (BARTUS 2003, ő7.), valószínűleg a tábor ezen részén egy iparosnegyed működhetett. Abusina/Eining esetében szintén a retentura környékér l ismertek félkész bronztárgyak (GSCHWIND 1997, 610., Abb2/2). 210 46 valamint ebben az id ben keleti telepesek is költöztek erre a területre.212 A Mercurius szobor szintén ebb l az id szakból való. A tárgyak tehát valószínűleg akkor kerültek erre a területre. A lel körülmények alapján tehát a már használaton kívüli sisakot és a szobrot egy, a Ő. században működ műhely nyersanyagkészletének részeként találták meg. Ezáltal a brigetiói leletek további bizonyítékként szolgálnak arra nézve, hogy a már használaton kívül es , vagy hibás bronztárgyak, hulladékok újrahasznosítása a katonai táborokban még inkább jellemz , mint a civil területeken.213 Ennek egyik oka, hogy nagymennyiségű fegyver amortizálódik le, és a felhalmozódó hulladékot optimálisan újrahasznosítják. A másik ok, hogy a táborok kialakításánál a nyersanyag lel helyekt l való távolság nem játszik szerepet, ezért általában kevesebb fém áll a rendelkezésükre, ezzel szemben a városoknál és egyéb településeknél lehet ség szerint figyelembe veszik a különböz nyersanyagforrások közelségét letelepedéskor. A brigetiói tábor területér l ólomvotív öntésére alkalmas negatív formákat és félkész darabokat is ismerünk, amelyek önt műhely működését bizonyítják.214 A bronzönt műhelyek kutatásakor ezeket is figyelembe kell venni, mivel a technikai tudás és az eszközök hasonlósága miatt ezek gyakran egy helyen vagy egymás mellett működhettek.215 Ezt támasztja alá a polgárvárosi műhely környezetéb l el került Mercuriust ábrázoló ólomvotív gyártására alkalmas negatív is. A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében több brigetiói leletcsoport is megtalálható, többek között a Tussla család által összegyűjtött leletek is. A 19. században a birtokukban lév területre esett a brigetiói legiotábor és a canabae egy része is. Az ott el került leleteket összegyűjtve egy faragott kövekb l, valamint agyag-, bronz-, üveg-, és csonttárgyakból álló gyűjteményt hoztak létre.216 A leletek között használt és használatlan önt tégelyek is találhatók (Kat. 30-32.), valamint egy kisméretű vas ötvöskalapács (Kat. 33.), amely tárgyak meger sítik a településnek ezen a részén működ műhely létezését. A Tussla-gyűjtemény részeként több bronzból készült kisplasztikai alkotás is közgyűjteményekbe került, ezek közül azonban egyik szobor brigetiói gyártására sincs bizonyítékunk. A legiotábor körül elhelyezked canabae területér l másik gyűjteményb l 212 BARKÓCZI 1954, 48. GRALFS 1994, 39; BISHOP 1985, 8. 214 BRIGETIO 1990, XXIX. 2; valamint a Magyar Nemzeti Múzeumban rzött önt forma: ltsz.: 81.9.1. 215 Lásd Brigetio polgárvárosa, vagy Gyulafirátót-Pogánytelek esetében. 216 PAULOVICS 1942, 217. 213 47 is ismerünk kerámia önt tégelyt (Kat. 34-35.),217 amely arra utal, hogy ott is folyt bronzöntés. A Római Birodalom más provinciáiban sem ritka, hogy a canabaeban vagy a vicusban működ műhely segített kielégíteni a tábor igényeit, mivel a táborban lév műhely kapacitása nem volt elegend a katonaság ellátására. A tábor területén működ műhely lokalizálását segítheti egy az Olajmunkás utcából el került félkész övcsat (Kat. 36.) is, amely fémkeres vel került el , így ásatási kontextusba nem helyezhet . A tárgy lel helyének jelent sége azonban az, hogy a közeléb l, ugyancsak az Olajmunkás utcából kerültek el megmunkált csonttárgyak, illetve műhelyhulladékok, amelyek alapján Bartus D. csontfaragó műhelyt feltételez ezen a területen.218 A műhely működésének ideje nem ismert, így a többi a táborban feltárt fémművességre utaló lelethez nem köthet . Brigetio a pannoniai városi települések között sok szempontból kiemelked jelent ségű. A különböz művészeti területen alkotott kiemelked alkotásokat ismerve, nem meglep , hogy a városban egy kisplasztikai műhely is működött. A Brigetióból el került kisplasztikai alkotások kimagaslóan nagy mennyisége a legtöbb pannoniai településhez képest régóta feltételezte egy műhely meglétét a területen.219 Bár nyilvánvalóan nem lehet minden egyes tárgynál bizonyítani a helyi gyártását, a legújabb kutatások alapján tudjuk, hogy több mint Őő0 darab figurális bronztárgy ismert Brigetióból, ami önmagában is fölveti a helyi bronzműhely létezésének kérdését.220 A műhely megléte egy a brigetiói canabae területén lév Dolichenumban talált bronztalapzat kapcsán merült föl el sz r (Kat. 34.), amelynek bevésett felirata tartalmazta Publius Aelius Verus, a legio I Adiutrix centuriójának fogadalmi feliratát,221 valamint a hátoldalán egy helyben tevékenyked bronzműves, Romulianus artifex nevét.222 A brigetiói Dolichenumot 1899ben Milch Á. tárta fel.223 A szentély a legiótábortól délnyugatra feküdt. Az épületb l a talapzattal együtt több bronztárgy is el került: egy globuson álló Victoria (Kat. 38.), egy másik Victoria töredékes állapotban (Kat. 39.), egy koszorú (Kat. 40.), egy fej nélküli sas (Kat. 41.), egy bika (Kat. 42.), egy Luna büszt (Kat. 43.), egy Sol büszt (Kat. 44.), egy Iuppiter (Kat. 45.), valamint egy germán n alak (Kat. 46.). A két Victoria szobor A Kat. 31. tárgy lel hely megjelölésénél a MOLAJ szerepel, azonban ez a meghatározás nem teszi lehet vé, hogy egyértelműen a legiotábor, vagy a canabae területéhez köthessük a lelet el kerülését. 218 BARTUS 2003, 55-75. 219 PAULOVICS 1942, 216. 220 BARTUS 2011, 18. 221 I(ovi) O(ptimo) M(aximo) P(ublius) Ael(ius) Ver/[us (centurio?) leg(ionis)] I Ad(iutricis) P(iae) F(idelis). 222 Romulianus arti(fex) fec[i]t (PAULOVICS 1935A, 3). 223 MILCH 1901; LÁNG 1941. 217 48 jelent sége, hogy azonosságuk miatt fölmerült, hogy ugyanazon önt mintában készülhettek,224 azonban ezt a legújabb kutatások cáfolják.225 A kisplasztikai darabok nem egy csoporthoz tartoztak, és egyik sem köthet a feliratos talapzathoz, így ezáltal a helyi mesterhez sem. Különös jelent sége a leleteknek, hogy nem csupán egy műhelyt, hanem egy Pannoniában tevékenyked mestert is segített azonosítani.226 P. Ratimorská és J. Minaroviech dolgozta ki legújabban az épület rekonstrukcióját.227 A szentély Septimius Severus idején épült, és feltehet en Maximinus Thrax idején rombolták le.228 Az innen származó bronztárgyak ekkor rongálódhattak meg a tűz által. A Brigetióból ismert nagy mennyiségű különböz állatalakos kulcsnyél kapcsán felvet dött, hogy szintén ennek a kisplasztikai műhelynek a termékeir l van szó. 229 A nagy mennyiségű brigetiói bronz applikáció, szobor és kisplasztikai alkotás vizsgálata alapján Paulovics I. helyi műhelyeket és mestereket kívánt elkülöníteni. Ennek lehet ségeit és problematikáját a 9. fejezetben fejtem ki b vebben. Brigetio területén több tárgytípus gyártására utaló nyomok kerültek el , azonban ezen leletek többsége olyan magángyűjtemények darabjai, amelyek a 20. század folyamán a tatai Kuny Domonkos Múzeumba, illetve a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek be. A tatai múzeumban található Kállay gyűjtemény részeként több műhelyleletet is ismerünk. Ezek a Brigetióból el került félkész tárgyak különböz tárgytípushoz tartoznak: szegecs (Kat. 47.), fibula (Kat. 48.), kulcs (Kat. 49.), zablakorong (Kat. 50.), ládikafogantyú (Kat. 51.)230 és páncél záróverete (Kat. 52.) található meg közöttük.231 Ezen leletek vizsgálata után egyértelműen látszik, hogy Brigetióban fibulagyártás is folyt. A település történetének megfelel en a korai fibulaformák és a kés bbi típusok gyártására is találtunk bizonyítékot. A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében találhatóak a lel helyr l származó egygombos er sprofilú fibula készítéséhez használt agyag negatívok (Kat. 53-55.),232 amelyeknek pontosabb lel körülményei nem ismertek. Sz ny területén egy rontott, vagy félkész térdfibula (Kat. 56.), valamint önt minta is el került, amely alapján f leg a Kovrig X. csoportba tartozó típust gyárthatták itt,233 de a 224 PAULOVICS 1935A, 6. BARTUS 2011, 27-28. 226 Lásd 6.1.3. fejezet. 227 RATIMORSKÁ-MINAROVIECH 2010, 128., Fig. 26. 228 RATIMORSKÁ-MINAROVIECH 2010, 125. 229 OROSZLÁN 1939, 100. 230 A ládikafogantyút a gyűjt munkám során nem sikerült személyesen tanulmányoznom, ezért a már publikált adatait használtam fel. 231 BRIGETIO 1990, XXIX/1. 232 A tárgyak Cseley János sz nyi lakostól kerültek a Magyar Nemzeti Múzeumba. 233 KOVRIG 1937, 21., IX. tábla, 81. formát öntötték Brigetióban. PATEK 1942, 62. 225 49 többi variánst is itt készíthették. A térdfibula igen elterjedt forma volt a dunai provinciákban, Noricumban, Raetiában és Pannonia területén. Ez a fibulatípus az 1. század második felében már használatban lehetett, de csak a 2-3. századig volt elterjedt. Ez teljesen illeszkedik Brigetio történetéhez, mivel a település éppen ekkor élte virágkorát, tehát nem véletlen, hogy ezt a fibulatípust is gyártották a településen. A kés bbi id szakban elterjedt hagymagombos fibulát is készíthettek itt, amelynek egy rontott példánya került el (Kat. 57.), sajnos ez is pontosabb információk nélkül. A fibulagyártás megléte tehát bizonyított a településen, de a legtöbb esetben nem lokalizálható a műhely. A legújabb ásatások során azonban újabb információtöredéket találtunk egy félkész trombitafibula formájában, amely Sz ny-Vásártéren került feltárásra. Ez a lelet tehát Brigetio polgárvárosának bronzműhelyében készülhetett más használati tárggyal együtt, amelynek környezetében el került. Brigetio területér l 7 félkész veretet (Kat. ő8-64.) és két ólom önt mintát (Kat. 6566.) is ismerünk a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéb l, amelyeknek a lel helyen belüli el kerülésér l azonban nincsen közelebbi adatunk. A leletek egy részét személyesen nem sikerült tanulmányoznom, csak a korábbi publikációk alapján lehet a félkész tárgyak közé besorolni. Ezeken kívül egy komáromi magángyűjteményben található egy gyűrű ólom önt mintája (Kat. 67.), amely a canabae területér l származik.234 A gyűrűforma a 3. századra keltezhet ,235 amely a műhely működésének az idejét is jelzi. Szintén err l a lel helyr l származik egy önt tégely (Kat. 68.), amely a komáromi Klapka György Múzeum Bodor-gyűjteményében található.236 A tégely állapotát tanulmányozva valószínűsíthet , hogy még nem volt használatban. Komárom/Sz ny-Vásártér lel hely az ókori Brigetio polgárvárosának területén található. A lel helyen 1992 óta Borhy L. és Számadó E. vezetésével folynak ásatások.237 A terület szisztematikus feltárása folytán a város 1 insula szélességű részét sikerült feltérképezni. 2009-t l kezdve keleti irányban haladva Brigetio polgárvárosában több olyan lelet is el került, amely egyértelműen a helyi bronzművesség nyomaiként értelmezhet . Ide tartozik egy önt tégely aljtöredéke (Kat. 69.), félkész tárgyak (Kat. 7071.), fibulaöntvényr l levágott öntecs (Kat. 72.), két segédnegatív (Kat. 73-74.), egy önt forma (Kat. 75.) valamint egy bronz eszköz (Kat. 76.) és önt tégelyek peremtöredékei 234 BORHY-SZÁMADÓ 2003, 52., 70. BORHY-SZÁMADÓ 2003, 52. 236 KIS 2010, 51., 12. kép. 237 2002-2012 között magam is részt vettem az ásatáson. 235 50 (Kat. 77-78.) is. Ezeknek a tárgyaknak az el kerülési helyét zöld pontok segítségével jelölve a polgárváros eddig ismert alaprajzán (VI. Tábla) jól látható, hogy kirajzolódik egy terület, amelyen a bronzműhely feltételezhet . A korábban feltárt, az ún. I. insulát kelet fel l határoló úttól keletre, annak mentén található egy épület, amelynek észak-déli irányban közel 20 m, kelet-nyugati irányban közel 17 m hosszúságban sikerült a falmaradványait feltárni. A falak által határolt területen 3 kemence maradványai kerültek el (9. kép). A helyiség északi falán a bejárat nyomai is láthatóak voltak. Az épület északi fala vágja az ún. 1. sz. kemencét (VIII. Tábla/1.), amely a fémmegmunkáláshoz tartozhatott. Az 1. sz. kemencét l délre további két kemence maradványai is el kerültek (VIII. Tábla/1-2.). A 2. sz. és 3. sz. kemencét l nyugatra és keletre észak-déli irányú árkok találhatóak, amelyek betöltéséb l fémsalak, segédnegatívok (Kat. 73-74.) és önt tégely pereme (Kat. 78.) kerültek el . Az árkok tehát a fémműves tevékenység el tt készültek, ezt igazolja, hogy a 3. sz. (VIII. Tábla/2.) kemence ráfed az egyikre. A kemencék szerkezetér l a következ megfigyeléseket tettük. Az 1. sz. kemence (IX. Tábla/1.) a legkevésbé markánsan kirajzolódó objektum, ennek oka az is lehet, hogy az épület északi fala er sen megrongálta. A felülete er sen égett, kb. 1 m átmér jű vörös agyagrétegként jelentkezett. A 2. sz. kemence (IX. Tábla/2.) az el z t l délre, attól, kb. 3 méterre található. Ennél az objektumnál Ő réteget is el lehetett különíteni, amelyek közül kett égett agyagréteg, egy kavicsosabb alapozás, és egy fekete faszenes szint volt megfigyelhet . A mérete megegyezik az 1. számú kemencéével. A legjobb állapotban megmaradt jelenség azonban a 3. sz. kemence (IX. Tábla/3.), amely az el z t l délre kb. 3 méterre található. Ez az objektum jóval nagyobb méretű, kb. 2 m átmér vel rendelkezik. A szélein egy 10 cm magas sárga agyagperem látható, amelyen belül több részén agyagtapasztás nyomait találtuk. A tapasztás alatt 7-10 cm-es kavicsokból lerakott alapozás maradványát is megfigyeltük. Ez nem terjedt ki a teljes felületre, a többi részen, apró kavicsokkal volt kialakítva a réteg. A kemencékt l nyugatra egy észak-déli irányú tegulákból kirakott csatornarendszer található, amelyet 17,ő m hosszan sikerült feltárnunk. A csatorna vége a 2. és 3. sz. kemencéig tart, ahol egy k b l faragott csatorna összefolyója került el in situ. A csatornától keletre található agyagomladék, amely feltehet en egy leomlott vályogfal maradványaként értelmezhet . Erre utalt, hogy az omladékban római láb méretű agyagtéglák maradványai rajzolódtak ki 3 m hosszúságban a csatornától keletre. Az omladék részben betöltötte a csatornát. 51 8. kép. Mercuriust ábrázoló ólomvotív öntésére alkalmas önt forma, oldalán párhuzamos rovátkákkal, és egy ólomból készült Venus alak Brigetióból. (Fotó: Bartus Dávid) A vályogfal bontásából kerámia önt forma került el (9. kép), amelyet Mercuriust ábrázoló ólomvotív öntéséhez használhattak. A kerámia negatív oldalán látható bekarcolt párhuzamos vonalak arra utalnak, hogy kétrészes önt formáról van szó. A rovátkák a pontos összeillesztést segíthették. A Sz ny-Vásártéren feltárt műhely területér l egy Venus238 ólomvotív is el került (8. kép), ami további bizonyítékként szolgál a tárgytípus helyi készítésére. A leletek érdekessége, hogy újabb adattal szolgálnak arra nézve, hogy az ólomöntés és a bronzmegmunkálás sok esetben egy helyen is működhetett, így nehéz azokat teljesen külön kezelni. A feltételezett műhely területén az ólomöntésen kívül további fémmegmunkálási munkálatokra utaló leletek is el fordulnak. Az agyagomladéktól északra egy tegulás, köves omladékban egy önt tégely peremtöredéke is el került (Kat. 77.). A tégely küls felületén salakos réteg, bels részén egy apró bronzcsepp látható. A 3. számú kemencét l keletre található kevert feltöltésben egy kerámia önt forma töredékét (Kat. 75.) találtuk meg, amelyben egy profilált díszítésű tárgy, feltehet en egy ládikafogantyú lenyomata látható. A negatív fels részén a fém beöntésére szolgáló tölcsérszerű kiképzés is megtalálható. A korábban említett segédnegatívokkal ellentétben a tárgyon magas h általi elszínez dés nyomai is megfigyelhet ek. 238 Bartus Dávid meghatározása alapján. 52 9. kép. A kemencék (piros jelzések) a sz ny-vásártéri műhelyben. (Fotó: Borhy László) Az árok, amelyre ráfed a 3. számú kemence, korábbi, mint a szelvény déli felében feltárt pince. Az egyes kemencék egymáshoz képesti kronológiája nem világos, mivel az árkok nem érintik az 1. számú és 2. számú kemencét. Az objektumok keltezése sem lehetséges, mivel a környezetükb l nem került el datáló értékkel bíró leletanyag. A terepi megfigyelések alapján azonban az 1. és. 2. sz. kemence korábbi, mint a 3. sz., amely az árkok ásása után működhetett. Az árkok funkciója nem tisztázott, a leletanyag azonban arra utal, hogy a műhelyben felhalmozódott hulladékkal lettek feltöltve. Magukból a kemencékb l nem kerültek el fémművességre utaló leletek, azonban a környez területr l származó salakok és olvadékok a bronzművességhez kötésüket er sítik. A feltárt objektumok egymáshoz viszonyuló kapcsolata jól látható, azonban a keltezésük egyel re 53 nem lehetséges, mivel a leletanyag feldolgozása és kiértékelése még folyamatban van. Az ásatáson tett megfigyelések alapján azonban megállapítható, hogy a tegulákból kirakott csatorna valószínűleg a műhely működésével egyid ben lehetett használatban, az épület azonban kés bb épülhetett. Az árkok kialakításának oka nem egyértelmű, nem tudni, hogy a hulladék elfedésében lehetett-e szerepe, vagy ez a funkció csak másodlagos volt. A kemencék kialakítása nem a hagyományosan olvasztókemenceként funkcionáló típushoz sorolható, esetleges felépítmény nyomai nem maradtak meg. A 3. számú kemence nagy mérete sem megszokott a fémfeldolgozó műhelyek esetén, azonban ennek az objektumnak a környezetéb l került el a legnagyobb mennyiségű fémsalak. Az alábbiak alapján feltételezhet en fémműves műhely működött a polgárvárosnak ezen a területén. A bronzműhelyek tanulmányozásának nehézsége, hogy nem lehet egyértelműen bizonyítani a műhelyek elhelyezkedését. A felsorolt leletanyagok és objektumok azonban már lehet séget adnak arra, hogy valószínűsítsük azt. A műhelyben a leletanyagok alapján fibulát és kisméretű használati tárgyakat gyárthattak. A két kis párhuzamosan elhelyezked trombitafibula öntvényen látható (Kat. 70.), hogy utólagos reszeléseket még nem végeztek rajta, valamint a spirált sem alakították ki. A másik félkész tárgy két karikából áll (Kat. 71.), amelyet egy rövid pálca tart össze. Ezeket lószerszám részeként szokták meghatározni,239 érdekes, hogy egy ugyanilyen, de kisebb méretű darab ólomból készült negatívja került el a halterni tábor területér l is.240 A félkész darabokon és a segédnegatívokon kívül találtunk egy egyel re ismeretlen rendeltetésű szerszámot is (Kat. 76.). Az utóbbi tárgyon jól látható, hogy egy hosszúkás bordázott vályúszerű negatívba öntötték a nyersanyagot, amelynek fels részéhez egy sárgaréz lemezt is hozzáolvasztottak. A lemezen található lyukakon megfigyelhet ek a használatnyomok, tehát a tárgy valahova rögzítve lehetett. A fels bordás felületet használhatták valamilyen szerszámként. A tárgyon végzett XRF vizsgálat alapján jól látható (2-Ő. Függelék), hogy a lemez sárgarézb l, a tömb többi része bronzból készült. Két oldalsó végén a fűrésszel való feldarabolás nyomai is megfigyelhet ek, valamint a tárgy alsó részén reszelés nyomai is látszódnak (VII. Tábla/3-4. kép). Brigetióban több fémmegmunkáló műhely létezett, a település több pontján. Ezek id beli és térbeli elhelyezkedése nem minden esetben ismert, azonban a területr l a sok import bronzedény mellett, egyértelműen helyi gyártmánynak tartható darabok is 239 240 ULBERT 1969, Taf. 25., 10. SCHNURBEIN 1975, Taf. 63/3a,b. 54 el kerültek. Ezeknek a formájuk és díszítésük alapján feltehet leg a 2. század elejét l működött itt edénykészít műhely.241 A településen belüli lokalizálása nem lehetséges, mivel nincs semmilyen további adatunk erre nézve és a műhely nem került feltárásra. 10. kép. Színez - és adalékanyagok Brigetióból. (Sz ny-Vásártér) Sz ny területér l szintén nagy mennyiségű, emaillal díszített tárgyat találtak, különböz például tárgytípusokból. Vannak egészen különleges kivitelű egyedi darabok, mint a korábbról ismert, különleges kivitelű emailos strigilispár, de ez mindenféleképpen importárunak tartható. Azonban a lel helyr l ismert több emaillal díszített lelet is, amely a Pannoniában gyártott rugós-húros fibulák közé sorolható, valamint egy britanniai fibula brigetiói másolata is, amely a helyi gyártást feltételezi.242 A mai Sz ny-Vásártéren, amely az ókori Brigetio polgárváros területén található, az elmúlt évek (1992-2012) ásatásai során 7 emaillal díszített tárgy került el . A leletek között 1 kapszulafed , két gomb és Ő fibula található. Ennek kapcsán felmerült az emailos tárgyak helyi gyártásának lehet sége is. Ezt a feltevést er sítette a 2006-ban a Vásártér 13. szám alatt egy leletmentéskor a felszínre került üvegműhely is. A feltárás során két kemence, üvegolvadékok, szerszámok, hulladékok és üveggyöngyök kerültek felszínre.243 A műhely közvetlen környezetében, valamint attól kissé távolabb, színes üveg gyártásából 241 RADNÓTI 1965, 223. BERECZ 2008, 165. 243 GELENCSÉR-DÉVAI (Megjelenés alatt). 242 55 visszamaradt gyártási hulladékok, feltételezhet en adalékanyagok és festékanyagként is használható rögök kerültek el . A rögök között sárga, fehér és kék színű darabokat lehet elkülöníteni (10. kép). A színez anyagok kapcsán kell megemlíteni, hogy a polgárváros területér l el került emailos tárgyak között el került egyedien kialakított csillag alakú fibula (VII. Tábla/2.) felszíne is fehér és kék emaillal készült.244 11. kép. „Egyiptomi kék” rögök Nápolyból. (Fotó: DELAMARE-GUINEAU 2007, 32.) A Sz ny-Vásártéren a bronzműhelyt l kb. 2ő méterre el került kék színű röghöz (VII. Tábla/1.) hasonló darabokat találtak nagyobb mennyiségben Nápolyban is (11. kép). A brigetiói rögön elvégzett XRF vizsgálat kimutatta, hogy magas réz és kalciumtartalma van (1. Függelék). Az összetétel alátámasztja, hogy a színez anyag az ún. „egyiptomi kék”, amely egy kalcium-réz-szilikát.245 Ezt az anyagot mesterségesen hozták létre az egyiptomiak, kés bb a római korban, illetve a kora középkorban is használták.246 A rómaiak caeruleumnak nevezték, gyártásának módszerét Vitruvius leírásából ismerjük. A rézforgácsot homokkal, mésszel és víz segítségével összegyúrták, majd gombócokká formálták, amit utána kiszárítottak és kemencében napokig hevítettek.247 Az „egyiptomi kék” használata nem volt általános, mivel drága nyersanyagnak számított, ezért az üvegek színezéséhez például kobaltot248 valamint rezet és kalcium-antimonátot használtak a római 244 Ltsz: 2004.I13.119.6. CaCuSi4O10. 246 WUNDERLICH 2001, 179; GALAMBOS 2007, 43. 247 VITR. DE ARCH., VII, 11; A mész használatát Vitruvius nem említi, de szükséges volt (WUNDERLICH 2001, 179). 248 DELAMARE-GUINEAU 2007, 32-33. 245 56 korban.249 A brigetiói emailos tárgyak közül az egyedi kiképzésű, csillag alakú fibula kék emaillal díszített részét szintén megvizsgáltuk XRF készülékkel (10. Függelék). A mérések eredményeib l kiderült, hogy ezt a módszert az egyiptomi kék használatának kimutatására nem lehet teljes biztonsággal használni. A réz és kalcium mellett ugyanis az üvegmassza, amibe keverve felhasználták, megváltoztatja a minta összetételét. Lehet ség volt azonban további mikroszkópos vizsgálat alá vetni a festékrögöt (11. Függelék) és a fibula felületén látható zománcot is (12. Függelék). A csiszolatok vizsgálata meger sítette, hogy a festékrög valóban az „egyiptomi kék” típus, amely kimutatható a fibula emailos díszítésében is az üvegfázisok és ólomoxid szemcsék mellett. A különleges színez anyag el kerülése Brigetio polgárvárosában a bronzműhely közelében, valamint ennek használata egy egyedien kivitelezett fibulán további adatokkal szolgálnak egy emailos tárgyakat készít műhely esetleges azonosításához. A bronzművességre utaló leletek mellett a fémműves műhely területér l üveg nyersanyag is el került,250 amely szintén szükséges volt az emailtechnika alkalmazásához. Az emailos tárgyak gyártásának bizonyítása még a bronzműhelyeken belül is nehéz, azonban az el bb említett üvegműhely, illetve a bronzművességre utaló nyomok ezekkel a színezésre alkalmas rögökkel meger sítik a kutatásnak ezt a feltételezését. Ahhoz, hogy bármely településen működ bronzműhelyekr l több információt kapjunk, az iparosnegyedek más műhelyeit is tanulmányoznunk kell. Hiszen joggal feltételezhetjük, hogy a különböz mesterek kiegészítették egymás munkáját, illetve bizonyos szükségleteikhez a másik műhely segítségét kérték. Ez a feltevés látszik igazolódni Brigetio esetében az úgynevezett kurucdombi fazekastelep esetében is. Ez a fazekastelep a legiotábortól északkeletre található, valószínűleg a tábor igényeit kiszolgáló iparosnegyed részeként. Az ott feltárt leletanyagokat Paulovics I.251 és B. Bónis É.252 dolgozta fel, melynek során az 193Ő-ben el került két épület, és egy kerek kemence, valamint több kerámia negatív került publikálásra. A fazekastelep szerencsés lel körülményei miatt jól megfigyelhet , hogy a közelben működ téglaéget tevékenysége mellett, a kerámiagyártás és mécseskészítés egymás mellett működött. A lel helyen nagy mennyiségű kerámia negatív került el , amelynek azonosítása nagy odafigyelést igényel. A negatívok egy része egyértelműen mécsesek készítésére volt 249 TITE ET AL. 2008, 68. Ltsz.: 2012.M15-M16.035.15. 251 PAULOVICS 1934, 140. 252 B. BÓNIS 1976; B. BÓNIS 1977. 250 57 alkalmas.253 A leletek között található pecsétl k254 is minden bizonnyal az edénykészítésben játszottak szerepet, valamint a különböz pateranyél-, és arcos edény negatívok is kerámiaedények gyártására szolgálhattak.255 Bár ezeknél a leleteknél fontos megemlíteni egy bronzedény fogójáról készült agyagnegatív létezését, amely ma Berlinben található.256 G. Zimmer szerint az ilyen negatívban nem a bronztárgyakat vagy a viaszmodelleket készítették, hanem a megrendel knek megmutatható minta elkészítésére szolgálhattak.257 Ez az elmélet nem bizonyítható, érdekes azonban számításba venni egyes leletek esetében. A brigetiói kis plasztikus fejek formázására szolgáló kerámia negatívok egy részénél azonban felvet dik, hogy nem használhatták-e ezeket bronztárgyak segédnegatívjaiként. A felvetés az egyik, germán fejet ábrázoló darab miatt merült fel, amellyel Paulovics I. is külön foglalkozott.258 Bár is kerámia applikációnak tartja ezt a darabot, ilyen plasztikus germánfej ábrázolást csak bronzból hoz fel párhuzamként,259 és kerámiából nem is ismerünk.260 A bronzból készült darabok egy része ráadásul Brigetióból került el .261 Az el került negatívokat nem köthetjük egyértelműen bronzművességhez, fontos azonban ezt az eshet séget is számításba venni. A Brigetio területén el került a pannoniai leletanyaghoz viszonyítva nagy mennyiségű műhelylelet alapján látható, hogy a településen több műhely működhetett egyszerre. Ezek között lehettek kisebb, helyi igényekre termel műhelyek, de mindenféleképpen feltételeznünk kell jelent sebb, színvonalasabb műhelyek létezését is. 253 B. BÓNIS 1977, 108-114., Abb. 1; Abb. 4-5; Abb. 7/2a,b. B. BÓNIS 1977, 109., Abb. 2/3., 6-8. 255 B. BÓNIS 1977, 120., Abb. 9. 256 Staatliche Museen zu Berlin, Antikensammlung. ZIMMER 1995, 451. 257 ZIMMER 1995, 454. 258 PAULOVICS 1940. 259 PAULOVICS 1940, Taf. XLII/ 2a,b; Taf. XLII/3-6. 260 Különböz arcokat mintázó edény rátétdíszeket Savariából is ismerünk (BUOCZ 1991, 19.), azonban azok nem annyira plasztikusak, mint a brigetiói negatívval készíthet fej. 261 Brigetióból ismert germánfej ábrázolások: KRIERER 2004, 209., Kat. 278., Taf. 35/5; BORHY-SZÁMADÓ 2010, 250. 254 58 4.9. Carnuntum Carnuntum katonai tábora a mai Bad Deutsch-Altenburg, polgárvárosa Petronell területén található. A legiotábor déli sarkának közelében 1902-1903-ban folyt ásatások során az egyik épület 3. periódusához tartozó kemencéket és öntéshez használt gödröket tártak fel.262 A 3 olvasztókemence mindegyikéhez tartozott egy-egy önt gödör. Az objektumok közvetlen környezetéb l vas és bronzsalakok és olvadt fémtöredékek, valamint olvasztótégely töredékei kerültek el .263 A gödrök, amelyek a kemence közelében kerültek el , az ún. önt gödrök közé sorolhatóak. Az ilyen objektumok f leg szobrok esetében lehettek használatban, azonban a carnuntumi gödrök méreteit nem ismerve a nagyméretű szobrok gyártása nem bizonyított. Ilyen technikai megoldásra ismerünk példát görög területekr l is, például az athéni Apollón Patróos templom közeléb l.264 Szintén a legiotábor közeléb l, a canabae területér l került el egy n i büszt (Kat. 78.), amelynek alján egy beponcolt felirat található.265 A szöveg szerint egy Quintus nevű mestert azonosítottak, aki a legio XV Apollinaris katonájaként szolgálhatott. A csapat i.sz. 40-t l állomásozott Carnuntumban, és az I. század végéig tartózkodtak ott, így a büszt is erre az id szakra keltezhet .266 A legiotábor területén dolgozott az a fegyverkészít műhely is, amelyet az el került díszmellpáncélok feliratai és ábrázolásainak stílusjegyei alapján Borhy L. határozott meg.267 Ez a műhely a vindobonai legio X Gemina és a carnuntumi legio XIII Gemina katonáinak igényeit szolgálhatta ki.268 A carnuntumi lokalizálást igazolja a Notitia Dignitatumban található fegyverkészít műhely említése is.269 Carnuntumban a helyi bronzművesség meglétére több tárgytípus is utal, amelyeknek nagy része szórványként került el . A leletek többsége ma is magángyűjtemény részét képezi, és a lel körülmények ismerete nélkül a műhelyek lokalizálása nem lehetséges. A leletanyag tartalmaz hibás, vagy félkész bronzöntvényeket 262 GROLLER 1905, 143. GROLLER 1905, 144. 264 MATTUSCH 1982, 12. 265 GRÜNEWALD 1980, 80: Q(uintus) T(iti) f(ilius) R(….)/m(iles) leg(ionis) XV/ Apol(linaris) f(ecit). 266 GRÜNEWALD 1980, 80. 267 BORHY 1990, 306; BORHY 1994, 150. 268 BORHY 1994, 150. 269 NOT. DIGN. occ. IX. 20: Cornutensis scutaria. 263 59 (Kat. 80-85.), valamint ólomból készült önt mintákat is: gyűrű (Kat. 86.),270 fibula (Kat. 87.),271 szíjvégveret (Kat. 88.)272 és áttört veret (Kat. 89.) készítéséhez, amelyek szintén félkész, vagy rontott példánynak tűnnek.273 A tárgyak keltezése is nehézkes a legtöbb tárgy esetében, az egyik veret használati ideje azonban a 2. század második felét l a 3. század közepéig tart,274 amely meger síti egy műhely működését ebben az id intervallumban. E. Swoboda szerint is ebben az id ben működhetett itt egy műhely, amely a markomannháborúk utáni hiányt volt hivatott pótolni.275 A tárgyak között megtalálható hagymafejes fibula hibás öntvénye is, amelynek pontosabb típusát nem lehet meghatározni, de ez a fibulatípus a kés római id szakban volt használatban, ami a műhely 3. század utáni működésére utal. Carnuntum területér l több kisplasztika is el került, amely szintén egy helyben működ műhelyb l kerülhetett ki. Egy férfialak a polgárváros területér l került el a VI. sz. ház feltárásakor (Kat. 90.), egy félkész kulccsal (Kat. 93.) és egy megolvadt bronztöredékkel együtt.276 A szobor egy hibás öntvénynek számít, a felületén az öntéskor rosszul sikerült részek maradványai jól láthatóak. Az épület egyértelműen fürd nek van meghatározva, azonban az épületb l egy jelent s vas leletegyüttes277 és bronzöntésre utaló leletek is kerültek el , amely kapcsán R. Fleischer feltételezi, hogy kulcsok, különböz eszközök és figurális bronzok készülhettek itt.278 Szintén err l a lel helyr l került el két Isist ábrázoló szobor is (Kat. 91-92.), amelyeknek a lel körülményeir l nem tudunk többet, de egyértelműen látszódik rajtuk, hogy az öntés után nem lettek még teljesen megtisztítva az öntéskor keletkez hibáktól.279 A két Isis alak kidolgozásában nem teljesen egyforma, de R. Fleischer szerint a stílusjegyek alapján egy műhelyben készülhettek.280 A ruhared k és a haj kidolgozottságának kisebb különbségeinek ellenére, a két szobor valószínűleg egy mintára vezethet vissza. Carnuntumban a leletek alapján mind a katonai, mind a civil településrészen megtalálhatóak a helyi bronzművesség nyomai. Berecz K. ezeken kívül a lel helyr l 270 GSCHWANTLER-WINTER 1990, 122., 13. GSCHWANTLER-WINTER 1990, 121., 12. 272 GSCHWANTLER-WINTER 1990, 123., 14. 273 GSCHWANTLER-WINTER 1990, 113/2; 128/21-24; 132/27. 274 GSCHWANTLER-WINTER 1990, 128. 275 SWOBODA 1964, 99. 276 FLEISCHER 1967, 159., Taf. 111/214a. Ltsz.: 15030-032. 277 SWOBODA 1964, 140. 278 FLEISCHER 1967, 159. 279 FLEISCHER 1967, 14., Kat. 113-114. 280 FLEISCHER 1967, 14. 271 60 el került emailos fibulák vizsgálata alapján helyi gyártást feltételez egyes formák rugós változatai kapcsán,281 azonban a műhely lokalizálása nem lehetséges és további adatokkal nem rendelkezünk az emailos műhellyel kapcsolatban. A településen tehát a különböz id szakokban működtek a műhelyek, amelyek kisplasztikai alkotásokat, valamint használati tárgyakat készíthettek valószínűleg nem kizárólag a helyi igények kielégítésére. Brigetióhoz hasonlóan itt is szerepe lehetett a legiók jelenlétének a helyi bronzművesség magasabb színvonalának. Feltárt műhelyépület hiányában a leletek alapján nincs pontosabb információnk a műhelyek méretér l, felszerelésér l, vagy pontosabb elhelyezkedésér l. 4.10. Gorsium (Tác)282 Gorsium a mai Tác településen található. Fitz J. vezetésével 1958-tól folytak ásatások a területen. A település fémművességér l igen kevés adattal rendelkezünk. A Magyar Nemzeti Múzeumban található egy félkész áttört veret (Kat. 94.), amely alapján Sellye I. helyi bronzműhelyt feltételez a településen.283 A tárgy lel körülményei nem ismertek, ezért nem lehet tudni, hogy a település melyik részér l került el . A gorsiumi Villa Amasia keleti részén sikerült egy kovácsműhelyt feltárni,284 azonban bronzmegmunkálás nyomai eddig nem ismertek err l a területr l. A lel helyr l el került leletek vizsgálata nélkül a helyi bronzművességet az említett félkész veret támasztja csak alá, lokalizálása nem lehetséges. 4.11. Győr-Ménfőcsanak Gy r-Ménf csanak lel hely Arrabona auxiliáris táborától Ő kilométerre fekszik. A falusias jellegű település a római korban az 1. sz. közepét l a 3. századig működött. A lel hely fémművességre utaló leletei sokáig csak a kelta id szakra keltezhet leletanyagban fordultak el . A legújabb ásatások során azonban római kori fibulák félkész 281 BERECZ 2008, 165. A gorsiumi leletanyag esetében csak a már publikált anyag állt a rendelkezésemre, a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban található anyaghoz személyesen nem férhettem hozzá. 283 SELLYE 1969, 528., Pl. CXC/3. 284 FITZ 1964, 40. 282 61 példányi kerültek el (Kat. 95-97.).285 A fibulák különböz típusba tartoznak: egy er sprofilú, egy noricum-pannoniai szárnyas fibula és egy áttört pelta alakú fibula félkész példányáról van szó. Ezeknek a használati ideje alapján a műhely a 2. századtól a 3. század els feléig működhetett. Bíró Sz. azonban egyéb fibulatípusok nagymennyiségű el fordulása alapján már az 1. században is működ fibulagyártó műhelyt feltételez.286 Az el került leletek szórványossága miatt a településen működ műhely lokalizálása nem lehetséges, azonban a félkész fibulák egyértelműen bizonyítják a helyi gyártást. 4.12. Gyulafirátót-Pogánytelek Gyulafirátót-Pogánytelek lel helyen 1903-190Ő között Rhé Gy. kezdte el egy villaépület feltárását. A lel helyen egy önt műhely maradványait sikerült feltárni, amelynek területén kemencéket, önt tégelyt, hulladékot és nagy mennyiségű ólom fogadalmi emléket, közöttük rontott példányt találtak.287 A villa területén tehát az 1-2. századra keltezhet periódus épületrészében ólomönt műhely működött. A kemencék kerámiaéget funkcióval működhettek, ezért B. Thomas E. fölveti, hogy a mester nem csupán ólmot öntött, hanem fazekasmester is lehetett.288 A lel helyr l el került egy k b l készült önt forma is (Kat. 98.),289 amely járomkarika készítésére volt alkalmas. Pontosan ilyen kész tárgyat a pátyi temet 1. sírcsoportjában, a Ő. sír mellékleteként ismerünk.290 Mivel ez utóbbit általánosan bronzból készítették, a negatív nem ólomöntésre szolgált, így fölmerül a helyi bronzművesség lehet sége is. Az ólomból készült áttört veretek funkciója nem tisztázott, mennyiségük azonban elhanyagolható a bronzból készült darabokhoz képest. A villa területén működ műhely tehát nagy valószínűséggel több funkciót látott el, amely valószínűleg nem volt egyedülálló az ilyen gazdasági egységek működésében. Mivel a gyűjt munkám a gy ri Xántus János Múzeumban a leletek el kerülése el tt lezárult, a tárgyakat személyesen nem tudtam megvizsgálni, így ezúton szeretném megköszönni Bíró Szilviának, hogy a 2011-es leletanyag feldolgozását követ en a kéziratát elolvashattam és a doktori disszertációmban felhasználhattam. 286 BÍRÓ, SZ., Fibeln aus einer dörflichen Siedlung in Pannonien (Megjelenés alatt). 287 B. THOMAS 1952, 33. 288 B. THOMAS 1952, 34. 289 Az említett negatívot kutatásom során nem volt módomban személyesen megvizsgálni, így csak a publikált adatok segítségével tudtam felhasználni. 290 OTTOMÁNYI 2012, 7., 9. kép/2. 285 62 4.13. Intercisa (Dunaújváros) Intercisa a mai Dunaújváros területén található. A településen B. Vágó E. (19ő969) és Visy Zs. ásatásai (1968-81) folytán több helyen kerültek el fémmegmunkálás nyomai (X. Tábla/2.). A „Papsziget” feltárásakor különböz gazdasági épületeket találtak, amelyek a 3. század végéig voltak használatban.291 Az itt feltárt lel hely Intercisa legkorábbi periódusából származó településrészlet.292 Err l a területr l került el egy önt tégely töredéke (Kat. 95.), amelynek a belsejében bronzmaradványok látszanak. A lel hely a római kori Intercisa canabaejának területén fekszik. A katonaváros északkeleti szélén több kemencét is feltártak, amelyeknek egy része fazekas kemenceként működött. Visy Zs. ezen a területen különböz műhelyek meglétét feltételezte,293 mivel több, eltér típusú kemencét sikerült feltárniuk, amelyek ipari tevékenységre utalnak. A canabae a 3. század végét l kisebb területre szorult vissza, amely leginkább a castellum környékére korlátozódott.294A lel helyen került feltárásra egy különleges kemencetípus is (X. Tábla/1.), amely valószínűleg az önt formák kiégetésére szolgálhatott. Ilyen körte alakú kemencéket ismerünk az athéni Kerameikosból, amelyek az i.e. ő. századtól az i.sz. 1. századig voltak használatban.295 A castellum kutatása során a tábor alaprajza teljesen ismertté vált, amelyben több épületet is feltártak. A fémmegmunkálásra szolgáló „fabrica” épületét azonban sajnos nem sikerült azonosítani. A kés római id szakban az er d bels szerkezete megváltozott, és a katonai jellegét elveszítve er dített településsé vált.296 Az er dfal bels felén lév földsáncot épületsorokra cserélték, amelynek keleti részén Visy Zs. egy bronz- és vasfeldolgozó műhelyt lokalizált, amely II. Constantius idején működhetett.297 Bár bronzöntésre utaló nyomokat a múzeumi leletanyagban nem találtam a táborból, de egy bronzedény javítóműhely működhetett itt, valószínűleg a Ő. században. Ezt bizonyítja a tábor területén el került leletegyüttes, amely 11 darab lemezb l készített kancsónyakat (Kat. 100-110.) és lemezhulladékokat foglal magába. A kancsónyakak egyértelműen egy alacsonyan képzett mester munkái lehetnek, a technikai megoldások 291 B. VÁGÓ 1969, 167. VISY 2005, 19. 293 VISY 1974, 248. 294 VISY 1974, 250. 295 ZIMMER 1983, 78. 296 VISY 2010, 22. 297 VISY 2010, 23. 292 63 rossz színvonalából kiindulva. A kés római id szakban nem ritka, hogy a bronzedényeket foltozgatják és javítgatják, erre utaló nyomokat más lel helyen is megfigyelhetünk Pannoniában.298 A kancsónyakakon kívül más javított bronzedények is el kerültek Intercisa területér l (Kat. 125-131.), de ezek pontosabb lel körülményei nem ismertek. Intercisa vicusában is találtak kerámia önt tégelyeket (Kat. 111-114.), amelyek egyértelműen bizonyítják a helyi bronzműhely meglétét, azonban a lel körülmények ismerete nélkül a műhely lokalizálása nem lehetséges. A tégelyek küls felületén bronznyomok láthatóak, amelyek egyértelműen a bronzművességhez kötik a leletanyagot. Dunaújváros-Öreghegy lel helyen a római fürd t l északkeletre egy négyszögletes helyiségben szintén feltártak egy önt tégelyt (Kat. 115.), de más műhelyre utaló nyomot err l a területr l nem ismerünk. Az Intercisa Múzeumban, illetve a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében egyaránt található olyan leletanyag, amely Intercisából került el , azonban pontosabban nem lehet meghatározni, hogy a római kori település mely részéhez tartozhatott. Ezek között található önt tégely töredéke (Kat. 116.), egy áttört veretek öntésére alkalmas önt forma (Kat. 117.), valamint nagyobb mennyiségű lemezhulladék (Kat. 118-124.), amely különböz javításokhoz lehetett szükséges, valamint bronzedények (Kat. 125-131.), amelyeken javítás nyomai találhatóak. Szintén Intercisából került el egy vas önt kanál (Kat. 132.)299, valamint egy delfines ládikafogantyút mintázó ólom önt minta (Kat. 133.) is. A lel hely legkülönlegesebb, kontextusból el került tárgya egy sárga kerámia önt tégely (Kat. 134.), amelyet a római temet 778. számú sírjában találtak. A tégely formára teljesen megegyezik az általánosan elterjedt típussal, belsején és külsején azonban nincsenek fémolvadékok. Elképzelhet , hogy még nem volt használatban, azonban a sírba helyezése így sem indokolt, ebben az esetben tehát egy funkcióváltás is feltételezhet , vagy felmerülhet a sír tulajdonosának a fémművességhez való kötése. Erre azonban nincsen bizonyíték a lel körülmények alapján. Ezáltal ez a lelet nem nyújt információt nekünk a helyi fémművességgel kapcsolatban. 298 299 Lásd például Keszthely-Fenékpuszta esetében. A vaskanalak funkcióját az ő.1.2. fejezetben részletesebben tárgyalom. 64 4.14. Keszthely-Fenékpuszta A Keszthely-Fenékpusztai er dben végzett kutatásokat Müller R. vezette 1971-ben. Az északi kapu feltárása során kibontott 2/a objektum betöltéséb l nagy mennyiségű fémlelet került el .300 A leletegyüttes részét képezik ó- és újszövetségi jelenetet ábrázoló ládikaveretek, amelyeknek a vizsgálata alapján látszódik, hogy egyes részeit ugyanazzal a ver t vel készíthették. A leletek helyi gyártására nincsen bizonyíték, A leletegyüttesben bronzedények maradványai, javított darabok, hulladék bronzlemezek, valamint vastárgyak is kerültek el (Kat. 135-193.).301 Néhány öntött bronztárgyon kívül nagy mennyiségű lemezhulladék található a leletanyagban, amely egy edényjavító műhely működésére enged következtetni. Az egyes lemezeken jól megfigyelhet ek a lemezmegmunkálási technikák különböz módszerei is.302 Müller R. elkülönít egyes darabokat, amelyeken kalapálásnyomok találhatóak. Ezek a nyomok a lemezek készítésekor keletkezhettek és félkész állapotuk miatt láthatóak. A tárgyakon található forrasztásnyomokat is vizsgálat alá vette, amelyeken ón és ólom összetételű anyagot mutatott ki.303 A vastárgyak egy része köthet csak feltételezhet en bronzmegmunkáláshoz,304 a többi tárgy valamilyen agrártevékenységre utalhat, ami alapján Müller R. azt feltételezi, hogy a bronzmegmunkálás csak mellékes tevékenysége lehetett a mesternek.305 Az el került leletanyag csak egy részét képezi a műhely anyagának, mégis megállapítható, hogy a kés római id szakban a fémmegmunkálás leginkább edényjavításra és egyéb egyszerűbb munkálatokra szorítkozhatott. 4.15. Kulcs Kulcs település a Duna mentén fekszik. A területr l mérföldkövek, illetve egy rtorony maradványai ismertek.306 A településr l el került azonban egy önt tégely aljtöredéke (Kat. 194.), amelynek küls felületén vastag salakos réteg látható. Ez alapján 300 MÜLLER 1978, 11. A gyűjt munkám során az általam megvizsgált tárgyak nem teljesen egyeznek a Müller R. által számbavett és publikált darabokkal, egyes esetekben azokat nem találtam, viszont vannak darabok, amelyek az cikkében nem szerepeltek. 302 Lásd készítéstechnika fejezet. 303 MÜLLER 1978, 26. 304 MÜLLER 1978, 26. 305 MÜLLER 1978, 29. 306 FITZ 1970, 165. 301 65 helyi bronzművesség feltételezhet , azonban a lel helyen végzett feltárások hiányában a műhelyt nem lehetséges lokalizálni. 4.16. Lengyel A mai Lengyel község területén található római kori településr l kevés információnk van. Sellye I. az áttört veretek kutatása kapcsán azonban két tárgyat is a helyi bronzműves műhely termékének határozott meg (Kat. 195-196.).307 A leletek jelenleg is magángyűjtemény részét képezik, ezért ezeket nem volt lehet ség újfent megvizsgálni. A tárgyakról készült képeken azonban jól látható, hogy félkész, vagy rontott darabokról lehet szó. A műhely lokalizálása nem lehetséges és a római kori település típusának ismerete nélkül nem lehet meghatározni a műhely működésének idejét sem. 4.17. Lussonium (Dunakömlőd) Lussonium a mai Pakshoz tartozó Dunaköml d területén található. 2009-ben és 2010-ben Fazekas F. és Szabó A. régészeti kutatásokat folytattak a lussoniumi castra területén. Az er d északkeleti részén épületmaradványokat tártak fel, amelyekben a leletanyag alapján Szabó A. csont- és fémmegmunkálást feltételez a római korban.308 A leletanyagot személyesen nem állt módomban tanulmányozni, mivel a disszertációm témájához kapcsolódó tárgyakra nem kaptam kutatási engedélyt. A lussoniumi fémmegmunkáló feltételeznek. 309 műhelyben az ásatók vas- és bronzmegmunkálást egyaránt A publikált vas szerszámok közül az önt kanál utal leginkább erre, annak kis mérete310 azonban eltér a legtöbb ismert vas önt kanáltól. Az önt kanál megnevezés, tekintve, hogy nincsen kiönt je, nem helytálló. A k b l készült önt forma töredéke szintén nem meggy z , mivel nem látható rajta fémöntésre utaló nyom, és töredékessége miatt semmilyen tárgy alakja nem rajzolódik ki a leleten. A tárgy önt formaként való azonosítása kétségesnek tűnik. A vas szerszámok, amelyeket a műhelyhez kötnek, nem csupán bronzművességre utalhatnak, ezért ez sem bizonyítja egyértelműen a helyi fémmegmunkálást. 307 SELLYE 1969, Pl. CXCI/1-2. SZABÓ 2011, 8. 309 SZABÓ 2011, 39. 310 H: 9,6 cm, Sz: 7 cm. 308 66 A feltételezett műhelykörzet területér l került el azonban egy császárszobor lábának töredéke. A szobortöredék a 2. századra keltezhet , amikor a cohors I Alpinorum állomásozott itt. Ez a csapat állíthatta a szobrot az er d területén. 311 A császárláb töredéke újraolvasztás céljából kerülhetett a fémmegmunkáló műhely környezetébe. A töredék egyik különlegessége azonban, hogy nagyméretű, szemben az általában újrahasznosítandó fémekkel, amelyekkel leginkább kisebb töredékekre feldarabolva találkozunk a leletanyagokban.312 A lussoniumi er dben folytatott fémmegmunkálásra utaló leletek tehát nem igazolják egyértelműen a bronzműhely működését. A tárgyak személyes vizsgálata nélkül nem eldönthet , hogy valóban bronzművesség folyhatott-e a településen.313 4.18. Mursella (Árpás) A mai Árpás község területén található Mursella, ahol Claudiustól a Ő. század végéig számolhatunk lakott településsel. A település korábbi id szakában valószínűleg er sprofilú fibulákat gyártó kisebb bronzműves műhely lehetett a municipium küls területén feltárt iparosnegyedben. A vizsgált területen ugyanis a nagy mennyiségű fibula mellett rontott példányok is el kerültek,314 valamint egyéb bronzmaradványok, amelyek újra beolvasztásra várhattak. A gyártás mellett a műhelyben valószínűleg javítómunkák is folytak, erre utalnak az innen el került apró lemezhulladékok is. A mursellai műhely mindenféleképpen kisméretű, de nem önálló, hanem egy iparosnegyed részeként működ bronzműves műhely lehetett. A fémmegmunkálásra utaló nyomok környezetében egy teljességgel feltárt fazekasműhely objektumai is ezt igazolják. A fémmegmunkálás a fazekasműhellyel egy id ben, az 1. század végét l a 2. század elejéig biztosan folyt, de az 1990-ben el került bronz szobortöredékekb l álló depólelet vizsgálata alapján kés bb is működnie kellett.315 A szobortöredékek (Kat. 197-203.) ugyanis a 2-3. századra keltezhet ek, földarabolásukra és összegyűjtésükre tehát biztosan kés bb került sor. 311 SZABÓ 2011, 14. Lásd például Mursella esetében. 313 A tárgyak személyes vizsgálatára nem kaptam engedélyt. 314 T. SZ NYI 1998, 10. 315 T. SZ NYI 1998, 11. 312 67 A fémmegmunkálás az 1-3. századig folyt bizonyíthatóan a településen, T. Sz nyi E. egy Ő. századi lemezmegmunkáló műhely működését is feltételezte.316 A feltételezést egy Gy r-Ménf csanakról el került ládikaveret indította el, amelynek pontos párhuzamait Esztergomból és Mursellából ismerjük.317 A vereteket a kivitelezés és a mintakincs alapján lehet egy műhely gyártmányának tartani, az elkészítés helye azonban nehezen lokalizálható. Az említett három lel helyb l kett n biztosan folyt ugyanis bronzmegmunkálás. T. Sz nyi E. a mursellai gyártás mellett érvel, amelynek okai, hogy a településhez tartozó temet ben nagy mennyiségű ládikaveret került el , valamint a már korábban tárgyalt műhely működése, továbbá a másik két lel helyen a műhely hiánya.318 Az utóbbi érv azonban az említett lel helyeknél kérdéses, mivel Ménf csanakról ismerünk műhelyleleteket (lásd Ő.11. fejezet), és Solva területén is feltételezhet bronzművesség az áttört veretek kapcsán (lásd Ő.2Ő. fejezet). A lemezb l készült vereteket gyártó műhelyek gyártóközpontjánál meg kell említeni az egyetlen ismert pannoniai ver tövet, amelyet az „esztergomi Múzeumban”319 riznek. A bronzból készült, Fortunát ábrázoló ver t (Kat. 421.) pontos lel helyét nem ismerjük. (Lásd Ő.29. fejezet.) 4.19. Nagyberki-Szalacska Szalacska területén már a kelta id szakban fontos bronzönt műhely működött, amelynek bizonyítékait Darnay K. gyűjtésének köszönhetjük.320 A lel helyr l nagy mennyiségben ismerjük a helyi pénzverde készítményeit, valamint több bronz és ezüst tárgyat, amelyek helyben készültek. A területen található műhely a római korban is létezett, amelynek tevékenykedését a 3. század végéig feltételezhetjük, az el került éremkincs leletek és a fibulák alapján.321 A Paulovics I. által említett leleteket nem volt módomban megvizsgálni, azonban a lel helyr l az 198Ő-es ásatáson több javított edény is el került (Kat. 204-208.). Az edények között két szűr edény található, amelyeknek a pereméhez utólag egy másik edény szűr részét illesztették, az egyik példányon pedig a nyelet a fejhez egy bronzlemezzel 316 SZ NYI 2004, 14. SZ NYI 2004, 13. 318 SZ NYI 2004, 13. 319 PAULOVICS 1935A, 90; A szerz nem tünteti, fel melyik „esztergomi Múzeum”-ról van szó. Az alapítástól kezdve a régészeti leleteket felgyűjt múzeum az alábbi neveken működött: 1894-1934 Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat Múzeuma, 193ő-1948 Esztergomi Régészeti Múzeum, 19Ő9-máig Balassa Bálint Múzeum. Kutatásaim során a Balassa Bálint Múzeumban a tárgyat nem találtam. 320 DARNAY 1906; DARNAY 1910; DARNAY 1911; DARNAY 1912. 321 JÁRDÁNYI-PAULOVICS 1953, 128. 317 68 hozzáer sítették. Ezeken kívül két lapos bronztál is el került, amelyeken foltozás nyomai láthatóak, valamint egy bronzkancsó, amelynek az alját utólag kicserélték. A kancsó kivitelezése sem min ségi munka; az öntött kiönt höz a lemezb l készült kancsótest illesztésénél az eldolgozás elnagyolt. Az említett edények kapcsán tehát egy javítóműhely működése feltételezhet a területen, a lokalizálása azonban nem lehetséges. A javításra való igény ilyen nagy mértékben és viszonylag alacsony esztétikai elvárással f leg a kés római id szakban volt indokolt, a pontos id beli meghatározása a műhely működésének a lel körülmények hiányában azonban nem lehetséges. 4.20. Neviodunum (Drnovo) Neviodunum a mai Drnovo (Szlovénia) város területére esik. A kelta latobicusok által lakott település az 1. században vált a Római Birodalom részévé Municipium Flavium Latobicorum Neviodunum néven. A római kori helyi fémművességr l kevés információval rendelkezünk, mivel bronzműhelyt eddig nem sikerült feltárni. A lel helyr l azonban el került egy félkész áttört veret (Kat. 209.), amelyet Sellye I. említ, képet azonban közölt róla. 322 sem A leírás alapján a tárgy egy peltamotívumokkal áttört félkész korong, ez a motívum általában a katonai felszereléseken, és a viseleti tárgyaikon jelenik meg. További adatunk nincs a település bronzművességér l, a keltezés és a lokalizálás nem lehetséges. 4.21. Páty Páty-Malom-dűl lel helyen a Magyarország Régészeti Topográfiája alapján korábban egy villagazdaságot feltételeztek.323 A területen el ször 1982-8Ő között, majd újabban 1997-ben és 1999-ben végzett feltárást Ottományi K. és Maróti É.324 Az ásatásokon dokumentált épületek alapján azonban a település nem illeszkedik a villagazdaságok sorába, valószínűleg inkább vicusként definiálható, amely egy bennszülött kelta telep folytatásaként létezhetett, a 2. század els felét l kezdve.325 A lel helyen sok fémsalak került el , valamint egy kemencét is feltártak. Az F/ő. házban található kemence és egy k rakás, alatta gödörrel, amiben fémsalakot találtak, egy bronzműhely részeként értelmezhet , de további műhelylelet nem ismert a környezetéb l. A műhely, a 322 SELLYE 1969, 537. MRT.: 7.13/9. lh. 324 OTTOMÁNYI 2007, 7. 325 OTTOMÁNYI 2007, 211. 323 69 környezetében napvilágra került kerámiaanyag alapján a Severus korban működhetett.326 A legjelent sebb bizonyíték a helyi bronzművességre azonban egy félkész, vagy rontott bronzcsat öntvénye (Kat. 210.), amely szórványként került el .327 Ez a Ő. századra keltezhet ,328 így nem köthet biztosan a fentebb tárgyalt műhelyhez, de jól mutatja, hogy a település különböz periódusaiban egyaránt folyt bronzmegmunkálás a területen. Valószínűleg a helyi igények kiszolgálása volt a célja a helyi bronzműveseknek, kereskedelemre nem termeltek, ami egy ekkora és ilyen település típusnál szokványos lehetett. 4.22. Salla (Zalalövő) Az ókori Salla/Sala a mai Zalalöv területén található. A lel helyen 1973-75-ig Mócsy A., majd 1976-1989, és 2001-200ő között Red F. végzett ásatásokat. A településen a tábor körül kialakult vicus területén, illetve a katonaság elköltözése után a tábor területén iparosnegyedek létesültek, ahol fémfeldolgozás is valószínűsíthet . Egyértelmű bizonyítékként azonban a rontott, illetve félkész fibulatöredékek szolgálnak, amely alapján a még falusias településen i.sz. 90-120 között kezd d bronzművesség feltételezhet .329 Az egyik er sprofilú kétgombos fibula (Kat. 211.),330 hasonlóan a savariai darabhoz (Kat. 362.), szintén a spirál és a tű kialakítása el tt került a földbe, így további bizonyítékként szolgál a már korábban tárgyalt gyártási kérdésekhez. Bár Salla nem tartozott a nagyméretű települések közé, jelent sége a Borostyánút közelségében rejlik, így a helyi gyártmányok könnyen eljuthattak a környez területekre. Ezt alátámasztja, hogy az er sprofilú kétgombos fibulák nagy mennyiségben f leg Pannonia délnyugati részén fordulnak el ,331 amely valószínűleg ezen kereskedelmi útvonal segítségével terjedhetett el. A műhely feltárásának hiányában a lokalizálása nem lehetséges, valamint nem eldönthet , hogy a műhely valóban termelt-e más települések piacára is, vagy csupán a helyi igényeket szolgálta ki. 326 OTTOMÁNYI 2007, 40. OTTOMÁNYI 2007, 210., 1őŐ. kép/9. 328 OTTOMÁNYI 2007, 207. 329 BERECZ 1990, 93; BERECZ 1993, 351-356. 330 BERECZ 1990, 93., Kat. 4., Abb. 1/4. Ltsz.: ZGM. 88.1.4. 331 JOBST 1975, 45. 327 70 4.23. Savaria Savaria a mai Szombathely területén található. A Romkertben 1938-41-ig Paulovics I. végzett feltárásokat, de a bronzműhelyre utaló leletek akkor még nem kerültek el . A kés bb Járdányi Paulovics István Romkertté átnevezett területen 1960-ban kezd dtek el újfent az ásatások Buocz T. vezetésével, amelynek során lakóépületeket, üzlet- és raktárhelyiségeket sikerült feltárni.332 Az épületekben egy fazekasműhelyt is sikerült elkülöníteni, ahol ún. raetiai edényeket készítettek.333 A műhely környezetéb l nagy mennyiségben kerültek el önt tégelyek (Kat. 212-304.),334 amelyek egy része még használatlan állapotban van. Bár a bronzműhely helyiségét, vagy kemencéit nem tárták fel, a nagymennyiségű küls felületén vastag salakréteggel rendelkez tégelyek a bronzöntés egyértelmű bizonyítékául szolgálnak. A fazekasműhely közelsége nem meglep , hiszen valószínűsíthet , hogy a szükséges tégelyeket és negatívokat ott gyárthatták a bronzönt mester számára. A Romkert iparosnegyed része a római korban Savaria városfalán kívül esett, attól nyugatra helyezkedett el. A műhely működési idejének ismerete nélkül azonban nem tudhatjuk, hogy a városfal építése el tti id szakról van-e szó. A műhely azonban mindenféleképpen közel található a környez lakóépületekhez. Savaria területén több bronzműves műhely működött a római korban. A fémmegmunkálás nyomait bizonyító leletek nem minden esetben teszik lehet vé a műhely lokalizálását, de támpontot adnak a településen belüli elhelyezkedéséhez. Savaria területér l további önt tégelyek is ismertek, amelyeknek pontosabb lel helyét nem ismerjük, ezáltal nem lehet eldönteni melyik műhelyhez tartozhattak. Ezeket a Magyar Nemzeti Múzeumban (Kat. 305-306.), illetve a Savaria Múzeumban (Kat. 307-327.) rzik. A tégelyek felületét megvizsgálva látható, hogy ezek között is találhatóak még használatlan darabok is. A település több pontján folytak ásatások, amelyek során szintén önt tégelyek maradványai kerültek el . Ezek alapján bronzműhelyt feltételezhetünk a Köztársaság tér 2Ő., a Bajcsy Zsilinszky utca 23., a Sörház utca, a Szt. Márton utca 32-34. alatt is. 332 BUOCZ 1991, 17. BUOCZ 1991, 17. 334 A disszertációm készítésekor 26, a leltárkönyvben szerepl önt tégelyként meghatározott tárgy nem volt elérhet a Savaria Múzeumban, ezért személyesen nem tudtam megvizsgálni. Így ezeknél a daraboknál a katalógusban nem szerepelnek bizonyos adatok, illetve nem tudtam képet mellékelni róluk. 333 71 A Köztársaság tér 2Ő. sz. alatt folyó feltárás során (mai F tér 2Ő.) az 1. gödörb l egy használt önt tégely töredéke került el (Kat. 328.). A küls felületét vastag salakréteg borítja. A lel hely a római városfalon belüli területre esik, azonban a műhely működési ideje nem tisztázott, így elképzelhet , hogy a fal építése el tt működött. A Bajcsy Zsilinszky utca (ma Király utca) 23. szám alatt végzett 1957-es ásatásokon el került két önt tégelyként meghatározható tárgy (Kat. 329-330.). A tégelyek grafitos szürke színű anyagból vannak, amelyen jól látható, hogy nagy h nek voltak kitéve. Az eddig tárgyalt általánosan ismert önt tégelyekkel szemben ezek igen sekélyek, és jóval nagyobb átmér vel rendelkeznek. A két majdnem egyforma darab egyikének alján egy négyszögletes bemélyedés is található, amely vagy a rögzítéséhez kellhetett, vagy esetleg a tárgy kett s funkciót láthatott el, és a mélyedésben valamit megformázhattak. A tégelyek felületén látható nyomok egyértelműen azt mutatják, hogy bronzot olvasztottak bennük, azonban formájuk és méretük teljesen eltér más tégelyekét l. A Szt. Márton utcában folytatott ásatás során szintén találtak önt tégely töredéket (Kat. 331.). A tárgyon jól látszódik a salakos felülete, ami egyértelműen a bronzműhelyre utal. Ez a műhely szintén a városfalon kívülre, attól keletre működhetett, bár a fal keleti részének vonala nem ismert. 1957-ben a Sörház utcában végzett feltáráson a 2. és 3. sz. árokból fémsalak, valamint önt tégely töredékei kerültek el (Kat. 332-334.). További információ hiányában a műhely működésének az ideje nem ismert. Az ásatásról további műhelyre utaló nyom nem ismert. Ez a terület a Romkert iparosnegyedéhez hasonlóan szintén a városfalon kívüli részen volt, azonban nincsen további információnk az épülettel kapcsolatban. Savaria bronzművessége szempontjából nagyon fontos lel hely az Iseum. A szentély területén 1955-61 között Szentléleky T. majd a 2001-2011 között Sosztarits O. végzett ásatásokat. Az Iseum újabb kutatásai folytán, 2003-ban a szentély Borostyánútra mer leges el csarnoka alatt bronzmegmunkáló műhely nyomai kerültek napvilágra.335 Az épületben több kemencét (I. Tábla/Ő; 12. kép.), továbbá egy bronzolvasztót (I. Tábla/ő.) tártak fel. A kemencék környezetéb l el került egy kerámiacs , amelynek bels felületén fekete égett kormos réteg figyelhet meg (Kat. 359.), valószínűleg az egyik kemencéhez tartozó fújtató szerkezethez tartozhatott. Ez egy ritka lelettípus, elképzelhet , hogy ennek oka, hogy nem minden esetben volt szükség cs re, hanem közvetlenül egy nyíláson át fújták be a leveg t a fújtatóval. Nagy mennyiségben ismertek önt forma töredékek (Kat. 335 MLADONICZKI-SOSZTARITS 2009, 338. 72 350-358.), valamint félkész és rontott er sprofilú fibulák (Kat. 360-362.) a műhely területér l. A bronzöntés további bizonyítékaként igen nagy mennyiségű salak is el került, amelynek egyes darabjain patics is látható (Kat. 3Ő7-349.), amely valószínűleg a kemencér l vagy a padlóról kerülhetett rá. A Kat. 3Ő9. darab paticsos felén egy félköríves tárgy lenyomata is megfigyelhet , elképzelhet , hogy a fújtatócs nyomai látszódnak rajta. Önt tégelyeket is ismerünk a lel helyr l, mind a korábbi ásatási id szakból (Kat. 344346.), mind a legújabb feltárások munkálataiból (Kat. 350.). Ezeknek a felületén vastag salakos réteg látható, tehát mind már használt állapotú. Az Iseum alatti er sprofilú fibulákat gyártó műhely keltezését segíti a fal habarcsából egy a műhelyben gyártott fibula és egy Traianus érem is.336 12. kép. Kemence a savariai Iseumban. (Fotó: Iseum Savariense Régészeti Műhely és Tárház) A műhely a szentély létesítésével vagy b vítésével szűnik meg. Sosztarits O. szerint inkább a b vítéskor való felhagyása a valószínűbb.337 A műhely elhelyezkedését tekintve a Borostyánút mentén található, ami gyakori szempont volt az ilyen jellegű 336 337 MLADONICZKI-SOSZTARITS 2009, 338. Sosztarits Ottó szíves szóbeli közlése alapján. 73 épületek kialakításánál. A lel hely további fontossága abban rejlik, hogy az egyik félkész példány további bizonyítékként szolgált a fibulakészítés módszertanával kapcsolatban arra az elméletre, hogy a spirálrészt és a tűt öntés után, utómunkával alakították ki (Kat. 362.). Erre a módszerre más provinciákból is ismerünk adatot,338 ami a gyártási technológiák egységességét mutatja. Az Iseumban el került önt formák között egy bronzzár készítésére alkalmas darab is található (Kat. 358.), ami arra utal, hogy a műhely nagy mennyiségben az er sprofilú fibulák gyártására specializálódott, de alkalomszerűen egyéb tárgyakat is készíthettek. Erre utal néhány szintén az Iseum területér l származó félkész vagy rontott bronztárgy. Ide sorolható egy medusaf vel díszített veret (Kat. 363.), amelynek kidolgozása alapján a tárgy félkésznek, vagy rontottnak tekinthet , illetve egy öntési hibás kulcs (Kat. 364.), valamint egy öntött serpeny nyél, amelyen utólagos javítás nyoma látható (Kat. 365.), ami mindenféleképpen hevítés mellett történt, nem csupán bronzlemezek segítségével. Szintén helyben készülhettek azok a babérlevelet mintázó bronzlemezek (Kat. 366-367.), amelyeket utólag egy már nem használt lemezb l vághattak ki. Ez f leg a Kat. 367. darabon figyelhet meg, amelyen keresztirányban egy korábbi tárgy pontozott díszítésének maradványa látható. A műhelyben tehát különböz munkálatokra van bizonyíték, elképzelhet , hogy a különböz id szakokban más-más feladatot láthatott el a mester. Az 1-2. században nem volt egyedülálló, hogy egy templom környezetében működik egy műhelykörzet, ilyet láthatunk Industria esetében is, ahol a szintén az 1. században épült Iseumnál található a helyi bronzműhely.339 Szombathelyen az evangélikus templom környékér l a Körmendi utcai ásatás alkalmával különböz bronz szobortöredékek kerültek el .340 Ez Savaria városának nyugati oldalán, a városfal mellett található. Ezen e területen több műhely nyoma is felfedezhet volt, az egyikben nagyobb szobrok megrongálódott, illetve feldarabolt töredékei, és kisméretű ép példányok találhatóak. A leletegyüttes egy balkart (Kat. 340.), egy b ségszaru tetejét (Kat. 339.), egy jobb lábfej töredéket (Kat. 343.) és kett Hercules bunkósbotot (Kat. 341-342.) tartalmaz, ez utóbbiakon jól láthatóak az utólagos szándékos feldarabolás nyomai. Ezek a bronztöredékek feltételezhet en nem helyben készültek, csupán újraolvasztás céljából voltak a műhelyben. A kisebb plasztikák esetében azonban 338 Augustodunum: CHARDRON-PICAULT 2007, 52., N. 52., Fig. 39. GIUMLIA-MAIR-ZANDA 1995, 159. 340 P. BUOCZ 1967, 10. 339 74 felmerül, hogy ebben a helyi bronzönt műhelyben készülhettek. A műhely szomszédságában egy másik bronzmegmunkáló műhely is valószínűsíthet , amelynek területén ékszerek és egyéb tárgyak gyártására utaló nyomok láthatóak. 341 Elképzelhet tehát, hogy a két műhely egyszerre működött, de különböz tárgytípusok gyártásával foglalkoztak. Valószínűleg a megnövekv igény a kis bronzszobrokra indokolta a műhely kialakítását, a másik, feltehet leg szomszédos műhely egyszerre több tárgytípus készítésének feladatát láthatta el. A mai Szombathely területén egy további római bronzműves műhely is található az ókori városfalon belül az északkeleti területen. 2006-ban a K szegi utcában feltárt épületmaradványok egy részénél lakófunkciót, valamint a legtöbb esetben gazdasági funkciót lehet feltételezni.342 Az el került kemencék, öntecsek és salakok alapján bronzműhely működhetett az épületben. Ehhez a műhelyhez köthet valószínűleg a környéken el kerül több, ókeresztény témájú lemezb l készült bronztárgy is. Idetartozik például egy a közelb l el került ruhakapcsolótű is (Kat. 368.).343 A Tóth E. és Sosztarits O. által lemezpréselt palliumtűként meghatározott tárgy már a földbe kerülésekor használhatatlan volt, valószínűleg hibás darab lehetett,344 azonban a lelettel kapcsolatban felmerül az a lehet ség is, hogy sisakdíszként funkcionálhatott.345 A műhelyhez köthet továbbá egy kisméretű bronz vödör, és egy táncoló maenáddal díszített ládikaveret is (Kat. 369.). Ez a savariai műhely a leleteket figyelembe véve a 2. század második felét l a 4. század végéig működhetett.346 Savariának ezen a területén több ókeresztény tárgy is el került,347 ami feltehet leg a közelben feltételezhet , még nem lokalizált Quirinus püspök passiójából ismert basilica ad Scarabetensem portam jelenlétével magyarázható. Az ókeresztény tárgyak helyi gyártását indokolhatja a Quirinus püspököt övez tisztelet, és az ókereszténység helyi elterjedtsége. Szombathely területén a mai Szily János utca 26. szám alatt Sosztarits O. ásatásán önt tégely darabjai kerültek el (Kat. 370.).348 Ett l nem messze, a 18. szám alatti P. BUOCZ 1967, 10. Szabadság tér 1/1 hrsz. alatt. SOSZTARITS 2007, 290. 343 SOSZTARITS 1997. 344 TÓTH 1987-88, 59; SOSZTARITS 1997, 3. 345 Borhy László szíves szóbeli közlése alapján. 346 SOSZTARITS 2007, 290. 347 KISS 2000, 199. 348 A kutatásom során a Savaria Múzeumban nem sikerült a tégelyeket megtalálni, így csak a leltárkönyvben szerepl információk állnak a rendelkezésemre. 341 342 75 leletmentésen szintén műhelyleletek kerültek el .349 A településnek ezen a részén tehát ugyancsak egy bronzműhely működött. Nem tisztázott, hogy két külön műhelyr l van-e szó, vagy egy nagyobbról a két lel hely viszonylagos közelsége miatt.350 Az említett lel helyeket térképre vetítve láthatóvá válik (XI. Tábla), hogy Savaria területének mely részein működött bronzműhely. A sárga jelz tüskék mutatják azokat a lel helyeket, ahol bronzművességre utaló nyomok kerültek el , pirossal vannak jelölve az ismert épületfalak, feketével pedig a városfal. A legújabb kutatások alapján a centuriatio vonalai is megfigyelhet ek a térképen, ezeket halványszürke vonalak jelzik.351 A műhelyek elhelyezkedését tanulmányozva megállapítható, hogy a műhelyek zöme nem a városfalon kívül található. Az az elmélet tehát, hogy a tűzzel járó munkálatokat végz műhelyek a városfalon kívül kell, hogy működjenek, nem feltétlenül állja meg a helyét. A Savariából el került rendkívül nagy mennyiségű önt tégely mindenféleképpen arra utal, hogy a településen jelent s bronzműhelyek működtek, amelyek nem csupán a helyi igények kielégítésére termeltek. A város földrajzi helyzete és jelent sége is indokolja, hogy használati tárgyakat, valamint egyéb luxuscikkeket is gyárthassanak helyben. A Borostyánútnak tehát fontos szerepe lehetett a városban működ iparosok tevékenységének kialakulásában. Sosztarits Ottó szíves szóbeli közlése alapján. Az innen származó leletek szintén nem álltak a rendelkezésemre a disszertáció készítésekor. 350 A távolság megközelít leg ő0 méter, a műhelyek közötti kapcsolat tehát nem kizárható. 351 CZAJLIK-BÖD CS-RUPNIK 2012, 119., 13. kép. 349 76 4.24. Scarbantia Scarbantia a mai Sopron területén található, a forumon és környékén Gömöri J. 1979-ben végzett feltárásokat. A lel hely esetében a leletanyagról kevés adatom van, disszertációmban Gömöri J. kutatásaira támaszkodva tudom a lel helyet vizsgálni. A forum mellett egy 3. századi bronzműhelyt tártak fel, ahol önt tégely, és beolvasztásra váró bronz tárgyak, valamint egy olvasztókemence kerültek el .352 A Scarbantia Múzeumban a kutatásomkor ezeket a leleteket nem volt lehet ségem megvizsgálni, így további információ híján nem szerepelnek a katalógusomban és a műhely felépítésér l sincs több adatom. A kemence szerkezetén az alábbi már publikált rajz alapján látható (13. kép), hogy kisméretű fels nyílása alkalmas lehetett egy önt tégely elhelyezésére. 13. kép. Olvasztókemence Scarbantiában. (GÖMÖRI 2003B, Abb. 17.) A műhelyben el került leletek alapján nem eldönthet , hogy a műhelyben milyen tárgytípusokat készíthettek, ilyen módon a keltezés sem lehetséges. A lel hely 352 GÖMÖRI 2003A, 247; GÖMÖRI 2003A, 88-89., Abb. 17. 77 beépítettsége miatt további kutatás nem valószínű, így a műhely felépítésének további részletei, vagy újabb leletek el kerülése nem várható. Az ásatási dokumentáció alapján készült alaprajzon (14. kép) jól látható, hogy a műhely egy út mentén feküdt a forum közvetlen környezetében, egy lakóépület szomszédságában (3). A mester a forum használatának idején működhetett, mivel a Ő. századi városfal vágja az épületegyüttest, ahol a műhely elhelyezkedett. 14. kép. A bronzműhely elhelyezkedése Scarbantiában. (Kép: http://w3.sopron.hu/scarbantia/index.html) 4.25. Siscia Siscia a mai Sisak (Horvátország) területén található. Területér l nagy mennyiségű fibula leletanyag került el . Bizonyos típusok helyi készítésére azonban további bizonyítékkal szolgálnak félkész darabok is. A leletek alapján három fibulatípus gyártására van bizonyíték: az Aucissa (Kat. 371-376.), a hagymagombos (Kat. 377-381.) és az er sprofilú fibulákra (Kat. 382-415.).353 A tárgyak lel körülményei nem teszik lehet vé a műhely lokalizálását, de a fibulák típusa utalhat a katonasághoz köt d bronzművességre. 353 KOŠČEVIČ 2000, 141. 78 Ez a három fibulatípus ugyanis f leg a katonaság körében volt használatos.354 A tárgyak zömét a Kulpa folyó partján találták, jó állapotuk miatt több esetben megállapítható, hogy voltak-e viselve.355 R. Koščević szerint ezen a területen lehetett a műhely és az eladósor, ami a szemben vele elhelyezked fürd és forum jelenlétének ismeretében nem lenne meglep .356 4.26. Solva A római kori Solva a mai Esztergom területén található. A településen a limes részeként egy castrum épült, amely a mai Várhegy keleti részén feküdt. A nyugati, déli és délkeleti részén a területnek található a vicus.357 A településen folyó bronzművességr l csupán egyetlen lelet kapcsán van információnk. A fémművességre utaló nyom egy ólomból készült áttört veret (Kat. 417.), amely valószínűleg próbaöntvényként szolgálhatott. Az ilyen tárgyakat valószínűleg bronzveretek gyártása el tt készítették kísérletképpen,358 amely alapján a településen feltételezhet en bronzmegmunkálás folyhatott. Az áttört vereten látható peltamotívumos ábrázolás alapján a tárgy feltételezhet en a katonasághoz köthet . Valószínűleg a helyi katonaság igényeinek kielégítésére a castellum vagy a vicus területén működhetett egy bronzműhely. A kemencék és egyéb műhelyleletek hiányában azonban nem eldönthet , hogy pontosan melyik részen, tehát a műhely lokalizálása ebben az esetben sem lehetséges. 4.27. Szakály Szakály-Rétiföldek lel helyen 1973-ban kezd dtek az ásatások Gabler D. vezetésével.359 A lel helyen egy bennszülött telepet sikerült feltárni, amelyen a római kontinuitás nyomai a Ő. századig megfigyelhet ek. A vicus területén egy gödör leletanyagából egy rontott szárnyasfibula került el (Kat. 418.).360 A szakályi darab fején az öntési csap még látható, a spirált még nem alakították ki. A fibula környezetéb l 354 KOŠČEVIČ 2000, 150. KOŠČEVIČ 2000, 150. 356 KOŠČEVIČ 2000, 150. 357 KELEMEN 2003, 86-87. 358 Az ilyen ólomtárgyak funkciójáról részletesebben az ő.1.3. fejezetben. 359 GABLER 1982A, 71. 360 GABLER 1982B, 89., Fig. 19. 355 79 el került terra sigillata alapján az objektum az Antoninus korra keltezhet ,361 amely alapján a helyi bronzműhely a 2. század második felében biztosan működhetett. Ez fontos információ, tekintve a közeli szalacskai fémműves központot, hogy Szakály területén is megfigyelhet a kelta fémműves alapokon továbbfejl dött római kori bronzművesség. A műhelyt nem sikerült feltárni, így a településen belüli elhelyezkedése nem tisztázott. A lel hely újabb adattal szolgál arra nézve, hogy a falusias jellegű településeken is folyt bronzmegmunkálás, amely a helyi igényeket szolgálhatta ki. Valamint szintén megfigyelhet , hogy a kelta el zményekkel rendelkez településeken a fémmegmunkálás hagyományai tovább élhettek. 4.28. Tokod-Erzsébetakna Tokod-Erzsébetakna lel hely a Tokod és Tokodaltáró közötti út két oldalán helyezkedik el. Az 1. század 2. felét l ezen a területen egy római kori település létezett.362 A település nem kapott városi rangot, de fontos szerepet játszhatott a kereskedelemben, valamint a helyi kézművességben. Az ásatások során feltárt 1Ő épületb l a III. épületben egy alapk dúc, egy önt tégely (Kat. 420.), és félkész fibula öntvénye (Kat. Ő19.) került el . Az er sprofilú fibulákat gyártó műhely az 1-2. században működhetett az érmek alapján.363 Ez a keltezés a település történetébe is beleilleszkedik, mivel a markomann háborúk idején pusztulással lehet számolni a területen.364 A fibulakészít műhelyekben gyakran készítettek kisebb mennyiségben egyúttal más kisméretű bronztárgyakat is, valószínűleg ebben az esetben is gyártottak mellékesen vereteket ezen a területen.365 A tokod-erzsébetaknai működhetett, mivel a bronzműves környez műhely épületekben egy iparosnegyed részeként fazekaskemencéket, valamint üvegmegmunkálásra utaló nyomokat is feltártak. Ezeket a tevékenységeket a limes közelsége, a környez táborok (Brigetio) és a kereskedelmi utak elérhet sége (BrigetioAquincum útvonal) tehette indokolttá a településen.366 A markomann háborúk utáni újraépített település feltárt részein nincs bizonyítékunk a bronzmegmunkálásra. Ennek oka lehet a kutatottság hiánya, így további ásatásokig a kés római fémmegmunkálás a lel helyen nem bizonyított. 361 GABLER 1982B, 90. NAGY 2003, 2. 363 SZABÓ 1990A, 131. 364 NAGY 2003, 3. 365 SZABÓ 1990A, 131. 366 PROHÁSZKA 2005, 9. 362 80 4.29. Ismeretlen lelőhely A Paulovics I. által „esztergomi Múzeum”-ként367 emlegetett gyűjteményben található egy bronzból készült ver t , amelyen egy Fortuna alak látható (Kat. Ő21.). A leletet a kutatómunkám során nem találtam meg, ezért az egyetlen publikációra támaszkodva, amely említi,368 lehet következtetéseket levonni. Paulovics I. további információk hiányában azt feltételezi, hogy a provincia délebbi részén, esetleg Mogentiana körül lehetett a ver tövet használó műhely, amelynek termékei egy észak-déli kereskedelmi úton egészen Aquileiáig eljuthatott.369 Erre a feltevésre azonban nincsen bizonyíték, így a tárgy műhelyhez való kötése nem lehetséges. Az ismeretlen lel helyű ver tövön az alak negatív mintája van kialakítva, amely a készítéstechnikai kérdések tisztázását segítheti. T. Sz nyi E. a pozitív ver tövek használatát feltételezi, de valószínűleg mindkét technikát használhatták. A negatív ver tövön kívül az egyes lemezek vizsgálatából is lehet következtetni a készítés módjára. A negatív mintába préseléskor a megmunkált lemez el oldalán élesebbek a minta körvonalai, mivel azok illeszkednek a ver t höz. A hátoldalon a szerszámnyomok hiányában feltételezhet , hogy b rt, ólmot, esetleg viaszt helyezhettek a lemez hátoldalára a préseléskor, hogy ne sérüljön a felülete.370 A ménf csanaki és a mursellai lel helyekr l el került lemezek keretelési motívumait és a díszítés min ségét, a rajzolatok élességét megvizsgálva, T. Sz nyi E. azokat készítési sorrendbe is rendezte, amely alapján a mursellai a legkorábbi, a solvai a második és a ménf csanaki az utolsóként elkészült darabnak tekinthet .371 A ládikavereteket készít műhely lokalizálása ugyan nem lehetséges, de a veretek egy ver t h z, ezáltal egy műhelyhez kötése mindenféleképpen fontos információ. A tárgyat az esztergomi Balassa Bálint Múzeumban nem találtam. Lásd 319. jegyzet. PAULOVICS 1935B, 91., 71. kép. 369 Ezt a pannoniai múzsás veretek szórványos aquileiai megjelenése alapján feltételezi: PAULOVICS 1935B, 91. 370 Ez a megoldás már a kés klasszikus kori aranyműveseknél is megfigyelhet volt: DÁGI 2011, 276. 371 SZ NYI 2004, 14. 367 368 81 Összegzés Pannonia területén tehát 29 településen sikerült fémmegmunkálás nyomaira bukkanni (XII. Tábla). A leletanyagokból jól látható, hogy sok esetben csak szórványosan el kerül tárgyak utalnak a műhely működésére. A viszonylag csekély számban el kerül rontott, vagy félkész darabok, illetve önt formák azonban mégis bizonyítékul szolgálnak a helyi bronzművességre, hiszen ezek a tárgyak valószínűleg nem kereskedelmi úton kerültek a lel hely területére. Néhány alapvet dolog azonban megállapítható a leletanyag feldolgozása után. Több esetben megfigyelhet például, hogy azokon a településeken, ahol kelta lakosság található a római foglalás idején, a fémművesség szerepet kap a kés bbiekben is. Ilyen helyzet állhatott fenn Nagyberki-Szalacska, Szakály, Ménf csanak, Aquincum, valamint Neviodunum esetében. Ezek a lel helyek jó példák arra, hogy a fejlett kelta fémművesek tudását és technikáját hasznosítva a római korban folytatólagosan működhetett a helyi bronzművesség. A disszertációban szerepl pannoniai lel helyek kapcsán megfigyelhet ek különbségek a településformák és a bronzműhelyek mérete és jelent sége között. A villák területén található műhelyek valószínűleg inkább önellátásra és a helyi igények kielégítésére próbáltak korlátozódni. Az ilyen gazdasági egység részeként szükséges volt különböz fémmegmunkálással foglalkozó mester alkalmazása. Az ipari tevékenységek azonban nem különültek el jelent sen. Elképzelhet , hogy bizonyos esetekben egy műhelyen belül többfajta kézműves tevékenységet is folytattak. A villáknál azonban szintén különbség látható a nagyobb villagazdaság, mint például Baláca kapcsán, ahol egy jobban berendezett nagyobb gazdasági egység részeként végezték a bronzmegmunkálást, illetve a kisméretű villaépületekben, mint Alsórajkon, vagy a badacsonyi villában a kés római id szakban működ kevésbé felszerelt fémmegmunkáló műhelyek között. A nagyobb méretű és jelent ségű városoknál megfigyelhet , hogy több műhely is működött a településen. Brigetio és Savaria esetében egyértelmű, hogy a település különböz részein található iparosnegyedekben bronzmegmunkálás folyt. Ezeknél a műhelyeknél a mennyiségben és a min ségben is magasabb színvonalat láthatunk. Amíg a legtöbb településen f leg a használati tárgyak készítése volt el térben, addig ezekben a városokban a luxushoz tartozó, kisplasztikai alkotások gyártására is van adatunk. 82 Természetesen a fibulagyártás is kimutatható, ezekb l valószínűleg nem csak saját piacaikra termeltek. A limes mentén fekv települések esetében a katonai táborok, illetve a canabae és a vicusok területén is kimutatható bronzművesség, amely a katonák nagyobb igényeit kiszolgálandó működhettek. Lelőhely Albertfalva Alsórajk-Kastélydomb Aparhant Aquincum Arrabona Badacsonytomaj-Paprét Baláca Brigetio Carnuntum Gorsium Gy r-Ménf csanak GyulafirátótPogánytelek Intercisa Keszthely-Fenékpuszta Kulcs Lengyel Lussonium Mursella Nagyberki-Szalacska Neviodunum Páty Salla Savaria Scarbantia Siscia Solva Szakály Tokod-Erzsébetakna Ismeretlen lel hely Összesen: Falusias jellegű Katonai jellegű település település • Városias település Villa Nem besorolható • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 8 7 5 5 8 83 A területenkénti különbségek mellett megfigyelhet az id beli eloszlás is. A kés római korban működ műhelyek egy részénél egyértelműen a javítómunkálatok – f leg edények esetében – mutathatóak ki nagyobb számban. A kés római műhelyeknél a min ség kevésbé lehet fontos, valamint leginkább a gyártás is a szükséges használati tárgyakra korlátozódhatott. A táblázat eredményeit vizsgálva megállapítható, hogy a jelent sebb városokban több műhely működhetett egy id ben, sajnos azonban a műhelyek id beli elhelyezése nem mindig lehetséges. A különböz településformák közötti megoszlása a feltárt műhelyeknek valószínűleg a kisebb mennyiségű kutatott villa és városias település miatt lehet, nem a műhelyek kisebb száma miatt. A nem besorolható települések viszonylag nagy száma mutatja, hogy a leletanyagok egy része szórványos, illetve nem köthet jelenséghez, vagy objektumhoz, sok esetben nem is feltárás eredményeként került napvilágra. A katonai jellegű településformákról el került műhelyleletek alátámasztják azt a nézetet, hogy nem csupán a táborokban folyt bronzművesség, hanem a környez canabae és vicus területén is a katonaság igényei szerint dolgoztak a bronzművesek. Aquincum, Arrabona, Brigetio, Carnuntum és Intercisa esetében egyértelmű nyomai kerültek el a fémművességnek a canabae, vagy a vicus területér l. A kisebb településeken valószínűleg csak a helyi igények kiszolgálására törekedtek a bronzművesek. Ezeket a műhelyeket vizsgálva megfigyelhet , hogy leginkább fibulák gyártására van bizonyítékunk, ami valóban a mindennapi élet fontos tartozékának tekinthet , így a gyártásuk alapvet lehetett a legtöbb településen. Ezt tapasztalhatjuk Salla, Szakály, Tokod-Erzsébetakna, Mursella és Gy r-Ménf csanak esetében is. Ezek a megállapítások természetesen a lel helyek nagyobb területben való feltárása esetén változhatnak, hiszen az el került leletek csupán elenyész részét képezhetik a valóságban létez bizonyítékoknak. A pannoniai lel helyeken el került leletek alapján nem kimutatható, hogy a településeken folyamatos volt-e a műhelyek működése. Ennek oka a műhelykutatás problematikája, hogy a műhelyek léte nehezen bizonyítható, és sokszor csak közvetett bizonyítékok alapján lehetséges. További nehézség, hogy a műhelyek jellegzetes leletei sem keltez értékűek. Így csak a megfelel kontextusban el kerül műhelyek működési ideje határozható meg. Azokat a pannoniai településeket vizsgálva, ahonnan el került bronzművességre utaló lelet, láthatjuk, hogy a bronzmegmunkálás valamilyen módja minden 84 településformán el fordult. Ez logikus, hiszen a hétköznapi élethez szükséges eszközök és tárgyak jelent s részét bronzból készítették. Megfigyelhet ezen kívül, hogy a település típusától, méretét l függ en annak igényei szerint alakultak ki a bronzműhelyek Pannoniában. 85 5. Űronzm helyek felépítése és m ködése Pannoniában A bronzműhelyek felépítése nyilvánvalóan nem volt egységes. Különbséget kell tennünk a különböz szerszámkészletében. településtípusokon működ A vándormesterként mesterek felkészültségében és dolgozó bronzműveseket, esetleg javítómestereket szintén külön kell vizsgálni ebb l a szempontból. Ez utóbbiaknak nyilvánvalóan csak a legszükségesebb eszközök álltak rendelkezésre és ezáltal technikailag sem voltak képesek bármilyen művelet elvégzésére. A vándorló mesterek létezését bizonyíthatják egyes önt formák is, amelyek általában k b l készülhettek és mindegyik oldalán különböz tárgyak negatívjai láthatóak.372 Az ilyen tárgyak helytakarékossági szempontból könnyen elképzelhet , hogy beletartozhattak egy utazó bronzműves készletébe. Gáspár D. feltételezése szerint a ládikákat összeállító és javító mesterek vándormesterek voltak,373 erre azonban nincsen bizonyíték, a feltevését csupán a szerszámok könnyű hordozhatósága indokolja. A kézművességnek ezzel a fajtájával tehát számolni kell, de régészeti bizonyítékok híján nem lehet nagy hangsúlyt fektetni erre a területre. 5.1. Űronzm helyek felépítése A Római Birodalom területér l kevés teljesen egészében feltárt bronzműhelyt ismerünk. Pannoniai viszonylatban is f leg szórványleletek alapján tudjuk a műhelyeket lokalizálni. A különböz színvonalú és méretű műhelyek felépítése nyilvánvalóan sokban különbözött, ezáltal a pannoniai leletanyag alapján csak az apró részletekb l tudunk képet felvázolni, ami nem minden településre érvényes. Az alábbiakban felsorolásra kerül eszközök és berendezések tehát összefoglalóan mutatják be a műhelyekben megtalálható tárgyak sorát, amelyek el fordulhattak, de nem mind voltak elengedhetetlenek egy műhely fenntartásához. 372 373 TYLECOTE 1987, 14; CHARDRON-PICAULT 2005, 144., Fig. 1. GÁSPÁR 1986, 81. 86 5.1.1. Kemencék A kemencék közé tartoznak azok a magas felépítménnyel rendelkez objektumok, amelyekben az ércb l a fém kinyerését végezték. Az ilyen típusokat azonban csak vázaképekr l ismerjük, régészeti nyomait még nem sikerült feltárni eddig. 374 A rómaiak valószínűleg szintén használták ezeket a görög minta alapján épített kemencéket, azonban Pannonia területére feltehet en már az ércb l kinyert nyersanyag jutott el, így csak az annak az olvasztására szolgáló szerkezetet használták. A bronzöntéshez tehát elengedhetetlen volt az olvasztókemence használata, amelyet 1000 °C fok fölé kellett tudni felfűteni. Ehhez szükséges volt fújtatóra, amelyt l egy cs vezetett a kemence nyílásába. Az olvasztókemencék tetején lév lyuk alkalmas volt arra, hogy az olvasztótégelyt odahelyezzék, így a fém gyorsan megolvadt. Ezek a kemencék szolgáltak a nyersanyag megolvasztására és az ötvöz anyagok hozzáadására majd ezután a kész folyékony bronzot a formába lehetett önteni. Az olvasztókemencék környezetében bizonyos tárgytípusok gyártásánál használatban lehettek úgynevezett önt gödrök is. Ilyeneket f leg görög területeken tártak fel, például az athéni Kerameikosban, ahol az i.e. 5 századtól az i.sz. 1. századig működtek ezzel a technológiával ellátott műhelyek.375 Ezek segítségével f leg a nagyobb méretű szobrok egyes darabjait készítették, majd használat után a negatívok darabjaival feltöltve hulladékgödörként funkcionáltak. A nagyméretű és mélyre kiásott önt gödrökön kívül el fordulnak kisebb, körte alakú gödrök is, amelyekben az önt formákat égették ki. Ilyet ismerünk az 1. századból szintén a Kerameikosból,376 amelyben két forma in situ feltárásra került. Pannoniából önt gödröt Intercisából is ismerünk (X. Tábla/1.), amelynek kialakítása megegyezik az el bb említett példával, mérete miatt azonban valószínűleg nem nagyméretű szobrok készítéséhez használhatták. Ilyen objektumot említ M. Groller is Carnuntum esetében,377 azonban ennek típusát további információ nélkül nem lehet meghatározni. Pannoniában 3Ő bronzművességhez köthet kemence feltárása ismert.378 Ezek közül azonban csak tíz esetben állt rendelkezésemre rajz, vagy fotódokumentáció (I. Tábla/ 374 SCHWANDNER-ZIMMER 1983, 68. ZIMMER 1984, 63. 376 ZIMMER 1984, 78., Abb. 15; 76., Abb. 13. 377 GROLLER 1905, 143. 378 Alsórajk-Kastélydomb: RED 1995, 290; Aquincum: SZABÓ 2000, 1ő8; Badacsonytomaj: Eke I. szíves szóbeli közlése alapján; Brigetio: BARKÓCZI 1954, 45; Carnuntum: GROLLER 1905, 1Ő3; Gyulafirátót- 375 87 4-ő; IV. Tábla/1-2; VIII-IX. Tábla; X. Tábla/1; ő. kép; 12. kép). Így a pannoniai kemencék kiértékelése viszonylag kisszámú minta alapján történt meg. Egyértelműen olvasztókemenceként meghatározható objektumokat Badacsonytomaj-Paprét, Intercisa, Savaria és Scarbantia területér l ismerünk. Ezeket megvizsgálva látható, hogy a kemencék 40-50 cm átmér jűek. Kivételt képez a scarbantiai olvasztó, amely a rajz alapján ennél jóval kisebb, kb. 10-15 cm-es mérettel rendelkezik (13. kép).379 Az ún. olvasztókemencéken kívül, amelyeket könnyű felismerni öblös kialakításukról, találhatóak a műhelyekben egyszerű, többször megújított platnival rendelkez kemencék is. Ezek méretben is eltérnek az el bbiekt l, a brigetiói objektumok például 1 és 2 m átmér jűek (IX. Tábla). A bronzolvasztáshoz nem volt célszerű ilyen nagyméretű felületet kialakítani, így ezeknek más funkciója lehetett. A bronzművességhez való kötésük azonban mégis indokolt, a környezetükben el került nagy mennyiségű salak, olvadék és tégelytöredékek kapcsán. Elképzelhet , hogy ezeknek a kemencéknek az ötvöz anyagok hevítésében lehetett szerepük, mivel ahhoz nem volt szükség akkora h re, mint az el bbiekben említett esetben. Az ilyen kemencék pontos felépítése nem ismert, a peremén feltételezhet en lehetett felépítménye is. A kemencék tartozékaként lehet megemlíteni a fújtató szerkezeteket. Pannoniából csak Savaria területén került el kerámiacs , amely a leveg nek a kemence fűt terébe juttatására szolgálhatott. Maga a fújtatószerkezet a legtöbb esetben b rb l és fából készülhetett, amelynek segítségével egyszerűen kézzel bepumpálták a leveg t egy nyíláson. Ezeknek azonban sajnos nem ismerjük régészeti bizonyítékait. 5.1.2. Eszközök A műhelyekben különböz eszközöket használtak a mesterek. Ide tartoznak azok a szerszámok, amelyeket akár az öntési eljárásoknál, akár az utómunkálatoknál használhattak. Bizonyos tárgytípusok kis számban jelennek meg a hazai leletanyagban, ennek oka azonban ismeretlen. Ilyen viszonylag ritka szerszámok a vés k, poncolók, trébel kalapácsok, reszel k. Az eszközök egy hányadát készíthették más, nem maradandó anyagtípusból is, például fából, ami magyarázhatja a leletek hiányát, vagy csekély számát. Pogánytelek: B. THOMAS 1952, 33; Intercisa: VISY 1974, 261; Páty: OTTOMÁNYI 2007, 211; Savaria: SOSZTARITS 2007, 290; Scarbantia: GÖMÖRI 2003B, Abb. 17. 379 Err l az objektumról azonban csak a rajzát ismerjük, így felmerülhet, hogy a méretarány lehet hibás. 88 A szerszámok többségénél pedig el fordul, hogy nem csupán a bronzművesek, vagy más fémműves mesterek használhatták ezeket, így a lel helyeken el került tárgyaknál nem minden esetben bizonyítható egyértelműen az ilyenfajta használat. Ez a probléma megjelenik a vés k, poncolók, kalapácsok esetében, ezért az ilyen tárgyaknál csak az egyértelműen bronzművességre utaló kontextusban el került darabokat vehettem figyelembe a disszertáció készítésekor. 5.1.2.1. Öntőtégelyek A munkafolyamatokat ismerve, az öntéshez elengedhetetlen volt az önt tégely, amiben a fémet hevíteni tudták. A római korban sokfajta tégely volt használatban: az alakjuk alapján megkülönböztetünk félgömb, kónikus, D-alakú tégelyeket, valamint létezik egy felül zárt, oldalán cs rrel ellátott típus is.380 A tégelyek gyártásakor figyelembe kellett venni, hogy hosszú id tartamon keresztül igen nagy h nek voltak kitéve. Az oldalán leadott h veszteség redukálására karbonát dús anyag kellett, ami kiéghetett bel le a hevítés alatt.381 Theophilus Presbyternél olvashatjuk, hogy a tégelyeknél célszerű soványításhoz a korábban már használt tégelyek összetört darabjait felhasználni.382 Pannoniából leginkább az ún. kónikus típusba tartozó tégelyek kerültek el . Méretüket vizsgálva azonban az egészen kisméretű, 4,5 cm-es tégelyekt l kezdve (Kat. 32.), a nagyobb, 12,2 cm-es típusokig (Kat. 239.), többféle méretű kerámia önt tégelyt ismerünk. A kisebb tégelyeket elképzelhet , hogy ékszerek és egyéb apró tárgyak öntésénél alkalmazták.383 A legtöbb esetben csúcsos az alj kialakításuk (például Kat. 240.), ez segítette a gyorsabb h vezetést, ezáltal a fém olvadását. A lapos aljkialakítás egyébként is fölösleges volt, mivel sem a faszénbe, sem az olvasztókemencébe való beleállítását nem segítette.384 A pannoniai lel helyekr l el került tégelyek általában szürke színűre égetett agyagból készültek, felületükön kisebb kavicsokból álló, szemcsés soványítás látható. Ezzel szemben a Szombathely-Romkert lel helyen talált tégelyek egy része sárgára égetett, finomabban soványított, a szürkénél vékonyabb falú, kisebb típushoz tartozik (Kat. 212234.). A tégely fajtája és a benne olvasztott fémek közötti összefüggésre nincsen 380 TYLECOTE 1987, 187. TYLECOTE 1987, 189. 382 A kétharmad agyaghoz egyharmad törmeléket javasol: THEOPH. PRESB. DE DIV. ART., lib. III./ XXII. 383 BENEA-PETROVSZKY 1987, 228-229. 384 TYLECOTE 1987, 188. 381 89 semmilyen adatunk, felvet dhet azonban, hogy a feltételezhet en kisebb h bírású sárga színű, vékonyfalú darabok ólom öntésére szolgálhattak. Az általánosan elterjedt önt tégelyeken kívül el került Pannoniában két különlegesebb típus is (Kat. 329-330.). Savariában, a Bajcsy-Zsilinszky utca 23. lel helyen található műhelyben két kb. 1ő cm átmér jű, lapos tégelyként meghatározható tárgy került napvilágra. Anyaguk grafitos szürke, finoman soványított, küls és bels felületükön salakos réteg látható. A tárgyak egyértelműen nagy h nek voltak kitéve, a belsejükön megfigyelhet bronznyomok pedig a bronzművességhez kötik ket. Ilyen tégelyformát azonban nem ismerünk a Római Birodalom más területeir l. Az egyik savariai darab (Kat. 330.) vizsgálata során további kérdést vet fel az alján látható négyszögletes mélyedés. A vájat vagy a tégely valamihez való rögzítésére szolgált, vagy másodlagos funkcióban nyersanyagtömb önt formájaként is használhatták. Ez utóbbi azonban csak feltételezés, a tárgy funkciója nem tisztázott. A mesterek a tégelyeket fémfogóval mozgathatták, és tarthatták, majd használat után homokba, vagy a földre állították. A küls felületen ritkán megfigyelhet egy szűkebb rész, amely talán a fogóval való rögzítés nyomai lehetnek.385 A tégely külsején látható salakréteg kialakulásának a kerámiatégely anyagából a hevítésre reagáló homok játszott szerepet, amely h hatására megüvegesedett. Azoknál a daraboknál, amelyeknél a küls felületen nem figyelhet meg üveges réteg, feltételezhetjük, hogy még nem voltak használatban. Pannonia területér l nagy számban kerültek el ilyen még használatlan darabok is (Kat. 30-31; 35; 68; 307-323; 325-326.).386 A tégelyek megfogására alkalmas fogót Pannoniából nem ismerünk, de egy önt műhely felszereléséhez feltétlenül hozzátartoztak. A vasfogók használatának bizonyítékának tekinthet az az önt tégely, amely a Barbaricumban került el , és küls felületéhez hozzáragadva a vasfogó feje is megmaradt.387 Ennek a tárgycsoportnak a pannoniai hiányára nincs magyarázat, egyrészr l lehet véletlen, másrészt a talajnak a vastárgyak megmaradásához el nytelen összetétele is. 385 BENEA-PETROVSZKY 1987, 231., Abb. 4/4. A tibiscumi műhely területér l szintén el kerültek használatlan darabok is: BENEA-PETROVSZKY 1987, 231. 387 VADAY 1992, 10. 386 90 5.1.2.2. Vas kanalak Az öntési eljárásoknál kaphattak szerepet a vasból készült ú.n. önt kanalak is. Ezeknek a funkcióját már a készítéstechnikai fejezetben is kétségesnek tartottam. Akár öntésre használták, akár a salak eltávolítására, a bronzműhelyek szerszámkészletéhez tartozhattak ezek a tárgyak is. A pannoniai lel helyekr l ismert önt kanalak (Kat. 132; 183-186.) között vannak mélyebb és sekélyebb kialakításúak, fejük általában 10 cm átmér körüli, töredékességük miatt a kiönt részük nem maradt meg. Az egyetlen kisebb méretű kanál a lussoniumi, amelynek a feje is ép, azonban nincs kiönt je. A vaskanalak másik lehetséges funkciója, az ón olvasztása, majd az ötvözethez öntése lehet, illetve elképzelhet , hogy a viaszt olvasztották meg benne, majd a viaszmodell kiöntéséhez használhatták. Ezeket a lehet ségeket azonban inkább a kevésbé sekély daraboknál tartom valószínűnek. 5.1.2.3. Kalapácsok Az öntés utáni munkálatokon kívül más munkafolyamatokhoz is szükség volt szerszámokra. Az edénykészítés esetében például általános volt a trébel kalapács használata, valamint egy kemény fából készült eszköz, amire rásimítva az edényt kalapálhatták. A vékony lemezek kalapálásához valószínűleg fából készült szerszámot használhattak a tárgy sérülékenysége miatt. Azonban a trébelésen kívül is szükség volt kalapácsra, többek között a poncoló ütögetésére. A szerszámok használatának megismerésében szintén információval szolgált a kísérleti régészet, amelynek segítségével például a fibula készítésekor az utómunkálatok is rekonstruálhatóak. Ugyanis a tárgyak felületének vizsgálata alapján megfigyelték, hogy öntést követ en az önt forma nyomainak eltüntetése után bekarcolták a tervezett díszítést, majd azokat jobban bemélyítve alakították ki a kész mintát.388 A kalapácsok közé tartoznak a kisméretű ötvöskalapácsok is, amelynek egy példányát ismerjük Brigetióból (Kat. 33.). Ezeket finomabb díszít munkálatokhoz használhatták. 388 COLES 1973, 136. 91 5.1.2.4. Szerszámok Szintén fontos eszközök voltak a vés k, illetve lyukasztók (15. kép), amelyek a felület utólagos kidolgozásához, díszítéséhez voltak szükségesek. A vés k közé tartoznak azok a vaskosabb eszközök, amelynek az egyik vége hegyes volt, a másik pedig lapos. Ezt a szerszámot a lapos felét ütögetve használták a különböz utómunkálatokhoz és díszítéshez. Pannoniából nem ismerünk egyértelműen bronzművességhez köthet ilyen szerszámot. A poncoláshoz egy kisméretű vasból, vagy bronzból készült vékony tüskét használtak, amelyek alkalmasak lehettek a díszítés kiképzésére, például fibulák esetében, illetve a különböz szűr edények készítésénél is. A poncoló használatáról szintén olvashatunk Theophilus Presbyternél.389 Az öntött tárgyak szélein található varratok eltávolításához reszel t használhattak. Ennek a formája nem ismert, mivel ilyen tárgyat eddig nem találtak a Római Birodalomban. Ennek az oka az lehet, hogy az érdes felület, amely a reszelésre szolgálhatott, nem feltétlenül marad meg felismerhet en. 15. kép. Vés k, lyukasztók, poncoló eszköz. (Boucher 1990, 162./5., 7., 9.) THEOPH. PRESB. DE DIV. ART., lib. III./ LXXIII: „Ex calibe fit ferrum ad mensuram digiti longum, in una summitate gracile, in altera grossius. Quod cum in graciliori parte aequaliter limatum fuerit, cum subtilissimo ferro et malleolo percutitur in medio eius subtile foramen; deinde circaipsum foramen diligenter limatur, donec ora eius in circuitu aequaliter acuta fiat, ita ut quocumque percutiatur brevissimus circulus appareat.” 389 92 Az öntés után a kész tárgyakat különböz eszközök segítségével csiszolgatták, javítgatták és fényesítették ki. Ehhez különböz eszközöket használhattak k b l, vasból, és bronzból. A bronz eszközöknek azonban keményebbnek kellett lenniük, mint a megmunkálandó tárgy, ezért ezeknek az óntartalma magasabb kellett, hogy legyen.390 A szórványként el került szerszámok esetében felmerül a probléma, hogy a műhely feltárásának hiányában nem eldönthet , hogy ezek biztosan bronzmegmunkáláshoz köthet ek-e. Sok esetben ugyanis átfedés van a kovácsműhelyek, és más iparosok szerszámkészleteivel. Az utómunkálatokhoz, tisztításhoz és a tárgyak polírozásához, fényesítéséhez homokot, vásznat és b rt is használhattak,391 ezeknek régészeti nyomait azonban nem találjuk meg. A bronzműhelyek felszerelése között tehát ezek az eszközök, szerszámok lehettek általánosan használatban. Jól látható, hogy ezek méretben és súlyban nem nagyok, könnyen lehettek egy vándorműves készletében is ugyanezek a darabok. 5.1.3. Öntőminták A régészeti leletek tanulmányozása nyomán megállapítható, hogy bizonyos esetekben a készítend tárgyat legyártották ólomból, és azt az agyagba nyomva arról vehettek mintát a kés bb elkészítend bronztárgyhoz. Az ólomminta használatának oka az olcsó nyersanyag és a könnyű megmunkálhatóság lehetett, valamint az alacsonyabb olvadáspontja is el nyt jelenthetett a bronzzal szemben. Az ólomminták funkciójával kapcsolatban felmerült, hogy ezeket a viaszmodelleket kiváltva is használhatták,392 mivel az ólom olvadáspontja 327,ő°C. Ez azonban nem tűnik valószínűnek, és ezt kísérleti régészeti módszerek alapján igazolták is; ugyanis az ólom kiolvadásakor a mintába ragadt maradványok miatt a kész bronztárgy felületén elváltozások láthatóak.393 Az ólomból készült minták nagy részénél megfigyelhet a széleken egy sorjás rész, amely arra utal, hogy kétrészes negatívokba öntötték ket. Funkciójukat tekintve valószínűbb tehát, hogy a segédnegatív készítéséhez használhatták ket, amelyben kés bb a viaszmodelleket A bronztárgyak átlagosan 8-12%, ezek az eszközök pedig több mint 20% ónt tartalmaznak (BOUCHER 1990, 161). 391 A 12. században is ez volt szokásban: THEOPH. PRESB. DE DIV. ART., lib. III./LXXIV. 392 CHRISTLEIN 1971, 47. 393 FOLTZ 1980, 346. 390 93 gyártották, de nem kizárható esetlegesen a homokba öntéskor való felhasználásuk sem.394 Az ólomból készült mintáknál is felmerült az az elképzelés, hogy esetleg bemutató darabként is használhatták ket,395 amelyek alapján a megrendel k kiválaszthatták a kívánt tárgyat. Ez azonban nehezen bizonyítható a régészeti leletek alapján, és az a tény is cáfolja, hogy az ólomból készült darabok általában nem szépen kidolgozott, utólagosan megmunkálatlan tárgyak. Sok esetben a felületük érdes, sorjás, ezért bemutatódarabként nehéz elképzelni ket. Pannoniából 12 ólomból készült, önt mintaként meghatározott tárgyat ismerünk (Kat. 2-3; 19; 65-67; 86-89; 133; 417.). Különböz áttört veretek, gyűrűk és ládikafogantyú található közöttük. Sellye I. az áttört veretek között található ólomból készült darabok kapcsán felveti, hogy szimbolikus tárgyakról lenne szó.396 Ezt a feltevést az avar korszakból ismert ólom övveretek kapcsán Fettich N. is felveti,397 azonban ez az elképzelés szintén nem ad magyarázatot a tárgyak kidolgozatlanságára. A római kori ólomminták azonban az avarokkal ellentétben nem sírokból kerültek el , ezért a szimbolikus jelentés kevéssé tűnik alátámaszthatónak. Az ólomból készült tárgyak esetében azt is figyelembe kell venni, hogy az ugyanolyan típusú bronztárgyakhoz képest elenyész mennyiségben készültek, és sok esetben az adott tárgytípus funkcióját sem láthatta el tökéletesen nagyobb súlya miatt.398 Nem kizárható azonban, hogy ezek próbaöntvények lehettek, amelyeket a minta elkészítése után els alkalommal nem bronzból készítettek, hanem a könnyebben megmunkálható ólomból. Ez ésszerűnek tűnik, mivel így nem kellett a próbaöntéshez akkora h t fejleszteni és így tesztelhették az elkészült negatívokat, hogy megfelelnek-e a fémöntéshez. Az ólom alacsony olvadási pontja miatt az újrahasznosítása is könnyebb volt, mint a bronz esetében. Erre bizonyítékkal nem rendelkezünk, de a többi hipotézis mellett ezt a felvetést is érdemes figyelembe venni. 394 FOLTZ 1980, 347. KLEISER 2005, 191. 396 SELLYE 1969, 527. 397 FETTICH 1963. 398 Az intercisai ólomból készült ládikafoganytú például súlya miatt nehezen lett volna tartósan használható. 395 94 5.1.4. Negatívok A római korban a viaszveszejtéses eljáráshoz az akkoriban viszonylag könnyen hozzáférhet méhviaszt használhatták.399 A viaszminták elkészítéséhez általánosan agyagból készült negatívokat alkalmaztak. A bronztárgyak öntéséhez használatos önt formákat nehéz elkülöníteni ezekt l. Pannoniából, akárcsak a többi provinciából el kerültek agyag negatívok (Kat. 53-55; 73-74; 351-358.). Ezek egy részénél egyértelműen látszódik, hogy nem vették igénybe fémöntéshez, mivel semmilyen égésnyom nem látható rajtuk (Kat. 53-55; 73-74.). Ezáltal joggal merül fel, hogy a viaszból készített mintákat készíthették ezekben. Természetesen nem lehet kizárni minden esetben, hogy esetleg egy még használatlan önt formáról van szó, de az megállapítható, hogy a negatívokon nagyobb h hatás nyomai nem láthatóak, csupán a kiégetésükhöz szükséges h mérséklet érte ket. Elképzelhet lenne, hogy ezek a tárgyak még használat el tt állhattak, azonban nem valószínű, hogy az összes agyagnegatív ezen okból nincs átégve. Az önt formák között ismerünk egyrészes és kétrészes darabokat is. Pannoniából Aquincum területér l került el kétrészes darab (Kat. 16.), amely karika öntésére használható. A Brigetióból ismert ólomvotív készítéséhez használt forma oldalán látható rovátkák (8. kép) azonban szintén a két részb l álló tárgy összeillesztésére utalhat. El fordulnak a Római Birodalomban negatívok ólomból is, ezeket azonban az alacsony olvadáspontjuk miatt csak a viaszmodell készítéséhez használhatták fel.400 A lel körülmények alapján azonban egyértelműen a bronzönt műhelyek felszereléséhez tartozhattak. Pannoniából nem ismerünk ilyen negatívot, valószínűleg nem volt szokás ólomból készíteni ezeket. Ennek az oka az agyaghoz való könnyű hozzáférés lehetett. A Római Birodalom területér l ismerünk bronzból készült negatívokat is, Porolissumból401 és egy ismeretlen lel helyr l.402 Ezeket szintén nem használhatták bronzöntéshez, valószínűleg ezekben is a viaszmodelleket, esetleg az ólom próbaöntvényt készítették. Pannonia területér l nem került el ilyen, és ez a tárgytípus a többi provinciában is ritka leletnek számít. Ennek az lehet az oka, hogy a bronzot inkább nyersanyagként használták fel, és a megmunkálása is nehezebb volt, mint az agyagnak. 399 CAVANAGH 1990, 147. SCHNURBEIN 1975, 216. 401 GUDEA 2009, 412., Abb. 4. 402 DRESCHER 1973, 57., Abb. 2., 7. 400 95 Az önt formák között léteznek k b l készült darabok is, ezek tartósabbak lehettek, mint az agyagból készült példányok. A negatívokon árulkodó lehet az összeillesztést segít bütyök a tárgy sarkaiban, amely egyértelműen arra utal, hogy kétrészes formáról van szó. Ezeknek hiányában felmerül egyes daraboknál, hogy egyrészes formáról lehet szó, amely készítéstechnikai különböz séget mutat. E. Poulsen felveti, hogy a negatívokon nem található hevítésnyom, aminek az lehet az oka, hogy nem öntöttek bele fémet.403 A k b l készült negatívokat homokk és palak meghatározással találtam Pannoniában. Az utóbbi darabot ólomöntéshez használták, szemben a két homokk b l készült negatívval (Kat. 98; 117.), amelyekben áttört bronzvereteket készítettek. A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében található Brigetióban el került „palak ”-ként meghatározott önt forma anyaga kétséges.404 A pala tulajdonságaival ellentétben a lelet sokkal keményebb, nehezen megmunkálható felületű, inkább márgaszerű405 anyagból készült. Bár homokk b l önt formát készíteni el nyös, hiszen az anyag könnyen alakítható, a tárgy mintája könnyen belevéshet az anyagba. Pannonia területér l csupán két homokk b l készült darabot ismerünk: egyet Intercisa területér l (Kat. 117.), egyet pedig Gyulafirátót-Pogánytelekr l (Kat. 98.).406 A Louvre gyűjteményében azonban nagy mennyiségű, szürke színű k b l készült, különböz edényfülek készítésére alkalmas önt forma található,407 amelyeken jól látszódik, hogy hosszú ideig voltak használatban. A k b l készült negatívok alacsony számának oka az lehet, hogy egyszerűbb volt az agyag használata és annak nagyobb mennyiségű beszerzése sem ütközött akadályokba. Felvet dik továbbá, hogy a mennyiségbeli különbség a helyi gyártás esetében indokolhatja a más területekhez képest az eszközök és némely esetben a technikai különbségeket, ezzel is alkalmazkodva a helyi igényekhez. Az önt formákat megvizsgálva megfigyelhet , hogy egyes darabokon a díszítés is ki van dolgozva,408 a legtöbb esetben azonban csak a forma van kialakítva. Ezért sem mutatható ki könnyen, ha egy tárgy egyazon minta alapján készült. Az önt formák kialakításánál azt is meg kell vizsgálni, hogy találhatóak-e rajtuk ún. csatornák. Ezek hiányában ugyanis feltételezhet en nem öntöttek bele fémet. 403 POULSEN 2002, 332. Az önt forma ólomöntésre szolgált. Ltsz.: 3ő.1889.1. 405 Czajlik Zoltán szíves szóbeli közlése alapján. 406 A Gyulafirátót-Pogánytelek lel helyr l el került negatív anyaga kérdéses, mivel a tárgy elveszett, így személyesen nem tudtam megvizsgálni, a publikáció alapján pedig nem dönthet el egyértelműen. 407 TASSINARI-BURKHALTER 1984, 87-106. 408 POULSEN 2002, 332., Fig. 5. 404 96 Összefoglalás A leletek alapján látható, hogy nem minden eszközt lehet a feltárt lel helyek tárgyai alapján rekonstruálni. A műhelyek felszerelésének meghatározása sok esetben bizonytalanságokba ütközik. A tárgyi leletanyag tanulmányozása alapján a fentebb bemutatott eszközökkel felszerelt műhelyek ténylegesen is működhettek, de valószínűleg csak alapjaiban voltak egy sémára kialakítva, készleteik részben eltérhettek. A sokfajta lel helyr l el került széles spektrumú leletanyag azt mutatja, hogy a bronzművességben feltehet en nem voltak uniformizált szabályok. Az önt formák, vagy segédnegatívok, valamint az önt tégelyek kerámia anyagát vizsgálva látható, hogy különbség van méretben, alakban, anyagban, és soványításban. Valószínűleg attól is függött az adott műhely felszerelése, hogy maga a mester készítette-e ezeket a kerámia tárgyakat, vagy a közelében működ fazekasmester gyárthatta neki megrendelésre. A korongolt önt tégelyeket valószínűleg nem a bronzműves mester készítette, azonban a negatívok között némelyik rosszabb kivitelű darab (Kat. 73-75.) nem tűnik fazekas munkának. Az ilyen különbségek esetében is valószínű, hogy a termelés mennyiségbeli eltérései lehetnek a különböz ség okai. A szerszámkészlet szintén a műhelyekben gyártott tárgytípusoktól és a készítési módszerét l függhetett. A vés kön, poncolókon és reszel kön kívül számolni kell azokkal az eszközökkel is, amelyek anyaguk miatt nem hagynak régészetileg megfogható nyomokat. Valószínűleg sok olyan segédeszköz volt, ami fából, b rb l készülhetett. Ide tartozhatnak például a fújtatók is. 97 6. A bronzm helyek specializációja A római kori bronzművesség kapcsán általános gazdasági kérdések merülnek fel, vajon az egyes területeken melyik a f ellátási módszer, az önellátás, esetleg a különböz gyártási központokból érkez áru használata. A kereskedelem - f leg a szárazföldi - nagymértékben megdrágította a különböz termékek árait, így kézenfekv , hogy az egyébként sem olcsó luxuscikkeken kívül a szegényebb rétegek hétköznapjaihoz szükséges árut helyben állítsák el . Ennek következtében Pannonia területér l is nagy mennyiségben kerülnek el valamilyen bronzművességre utaló nyomok, ezek értékelése kapcsán több, más provinciák anyagának feldolgozása során is felmerül probléma vet dik fel. A fémmegmunkálás kutatásának egyik nehézsége, hogy a bronzművességet egyértelműen bizonyító régészeti leletek ritkán kerülnek el a római településeken. Ennek oka, hogy a félkész vagy rontott példányokat, valamint a már használaton kívül esett darabokat újra beolvasztották, ezért csak kivételes esetekben maradtak meg, az agyag önt formák egy része pedig a talaj min ségét l függ en semmisült meg, így nehéz teljes képet adni egy-egy terület bronzművességér l. Az azonban jól látható, hogy a bronzmegmunkálás valamilyen formája megtalálható még a kisebb településeken is. Ennek több kézenfekv oka van, egyrészt nem feltétlenül köt dik helyhez a nyersanyagszükséglete, mivel a használaton kívüli bronztárgyak újraolvasztásával bárhol kialakíthatóak műhelyek, valamint nincs nagy hely- és eszközigénye, és el ny, ha a vev k igényeihez és ízléséhez igazodva helyben készülnek el a tárgyak.409 A településeken belül a különböz id szakokban más-más tárgytípusokat gyártó, különböz felszereltségű műhelyek létezhettek. Ezek elhelyezkedése is fontos adatokkal szolgál, amennyiben a lel hely dokumentáltsága lehet vé teszi. Jól látható a kés bbiekben, hogy az általános módszerrel szemben ugyanis nem csak a városfalon kívül rendezkedtek be a bronzműves műhelyek, tehát nem figyelhet meg általános szabály a kialakítás helyére nézve sem. Felmerül továbbá a kérdés a műhelyek működésének kereteir l is, hiszen el lehet különíteni kisméretű „családi” műhelyeket és több helyiségb l álló, egy-két alkalmazottal működ kisebb, illetve a nagy, több munkással ellátott, esetleg munkamegosztásban dolgozó műhelyeket is.410 Ezek vizsgálata pannoniai viszonylatban a 409 410 GSCHWIND 1997, 629. GRALFS 1994, 8. 98 téma kutatottságának hiányosságai, valamint a régebbi feltárások dokumentációjának pontatlansága miatt nehézkes, de a többi provinciák példái alapján az adatok ezekbe a modellekbe beilleszthet ek. A fémmegmunkálás gazdasági formáját több szempont figyelembe vételével lehet vizsgálni, amelyeket többek között B. Gralfs fektetett le.411 Ez alapján fontos figyelembe venni bizonyos tényez ket egyes területeken található műhelyek vizsgálatakor. Ilyen például annak megállapítása, hogy a műhely falusias településen, városban, villában, esetleg egy katonai táborban vagy er dben helyezkedik el. A település típusától függ en ugyanis nyilvánvalóan más és más min ségi, mennyiségi igény lépett fel. Ezen belül vizsgálandó, hogy egy iparosnegyed részeként, esetleg önállóan vagy csoportokban elhelyezked műhelyr l van szó. Az ilyen szerkezeti vizsgálat azonban csak a feltárt műhelyek esetében lehetséges, a legtöbb szórványosan el kerül műhelylelet nem teszi ezt lehet vé. Végül a műhelyek mérete és a bennük el állított termékek alapján további elkülönítés lehetséges és szükséges. Az ilyen szempontok szerinti vizsgálat adhat minél teljesebb képet a bronzművességr l. A pannoniai viszonylatban történ kutatás sok esetben megkívánja, hogy a jobban kutatott provinciákból ismert adatokat felhasználva, azokkal összehasonlítva vizsgáljuk a hazai anyagot. 6.1. Tárgytípusok szerint specializálódott m helyek A régészeti leletanyag vizsgálata el tt fontos megemlíteni az ókori forrásokban megjelen különböz specializálódott fémmegmunkáló mesterre használt kifejezéseket. A kés római id szakból származó legfontosabb forrásunk, a Notitia Dignitatum 32 műhelyt említ, amelyeknek egy része általános, egy része specializálódott.412 A más forrásokból ismert különböz tárgytípusokat gyártó mesterek elnevezései is mindenféleképpen azt mutatják, hogy létezett egyfajta specializáció a fémmegmunkálásban. A vascularius mint edénykészít , a statuarius mint szoborkészít , a candelabrarius, lanternarius pedig mint lámpakészít mester jelenik meg az ókori forrásokban. A kifejezések azonban nem műhelyleírások kapcsán találhatóak meg a forrásokban, így nincs bizonyítottan olyan mester, akihez csak egy bizonyos tárgytípus készítése köthet , és kifejezetten ilyen műhelyek sem kerültek eddig el .413 Utalhatnak ezek esetleg a nagyobb műhelyekben 411 GRALFS 1994, 8. A szerz nem hivatkozik a Notitia Dignitatumra. (GIUMLIA-MAIR 2000, 108). 413 PETRIKOVITS 1981, 68. 412 99 biztosan munkamegosztásban dolgozó különböz mesterekre is, de ezeket használhatták az esetlegesen specializálódott kisebb műhelyekre is. A műhelyeken belüli, akár egyes tárgytípusok megmunkálási fázisaira való szakosodást Gáspár D. is felveti a ládikakészítés kapcsán.414 Ennek bizonyítása azonban nem lehetséges, és bár a nagyobb műhelyek esetén nem kizárható, a kisebbek esetében a felvetés nem indokolt. A mesterek valószínűleg el tudták végezni a különböz munkafolyamatokat, amelyek a pannoniai piacra termelt mennyiség esetében nem igényeltek nagyobb munkamegosztást. A vándorló mesterek szintén részt vehettek a munkafolyamatokban,415 ez azonban f leg a katonasághoz köt d , a legiók szükségletét ellátó fegyverkészít k esetében merült fel.416 Létezésük régészetileg nem megfogható, így az alábbiakban részletesebben nem kerülnek tárgyalásra. A használati tárgyaknál, mint például a fibulák esetében, a készít ik, ha specializálódtak is, termékeiket általában nem jelölték meg. A színvonalasabb kisplasztikai munkák esetében azonban a mesterek ellátták a nevükkel egyes darabjaikat, valószínűleg min ségi jelzésként.417 Pannonia területér l is ismerünk szobrokat, amelyen a mester neve fel van tüntetve.418 A műhelyek szakosodása sokszor nehezen fogható meg régészetileg. A félkész, rontott, vagy már használaton kívüli tárgyak újbóli beolvasztása miatt csak kivételes esetekben maradtak ránk a bronzművesség ilyen bizonyítékai. A műhelyek lokalizálása, illetve szerkezeti vizsgálata így sok esetben nem lehetséges, de a kutatásban lév bronzműhelyekkel kapcsolatos hiátus kitöltése miatt fontos a töredékes adatok feldolgozása is. A különböz településformákon működ egyes bronzműves műhelyeknél megfigyelhet , hogy bizonyos termékek készítésére specializálódtak. Ezek a hosszabbrövidebb ideig működ műhelyek párhuzamosan is létezhettek az egyéb tárgyakat készít , illetve javító műhelyekkel. Leggyakrabban fibulák, illetve edények készítésére szakosodott műhelyek különíthet ek el, amelyek valószínűleg egy adott id szakban megnövekv kereslet kielégítésére szolgálhattak, annak megszűnésével ezeket is felhagyták. Megfigyelhet továbbá az is, hogy az egyes települések különböz részein elhelyezked , egyazon id ben működ műhelyek is a feladatokat megosztva, különböz tárgytípusok gyártását részesítették el nyben. Ez a Római Birodalom más provinciáiban is 414 GÁSPÁR 1986, 78. A ládikaveretek készítését a vándormestereknek tulajdonítja (GÁSPÁR 1986, 78). 416 GARBSCH 1978, 18. 417 GIUMLIA MAIR 2000, 109. 418 Err l részletesebben a 8. Bronzműves mesternevek Pannoniában c. fejezetben. Brigetio: PAULOVICS 1932; Carnuntum: GRÜNEWALD 1980; Visegrád: SOPRONI 1990. 415 100 megfigyelhet jelenség.419 Természetesen külön kezelend ek a katonák felszereléseit és viseleti tárgyaikat készít , általában a táborokban vagy azok közelében működ műhelyek és a polgári igényeket kielégít civil műhelyek. Az egyes műhelyek vizsgálatánál figyelembe kell venni továbbá a műhely méretét, elhelyezkedését, valamint az adott település jellegét is. A városi, vagy falusias jellegű településeken működ műhelyek ugyanis különböz felépítésűek voltak. 6.1.1. Katonai felszereléseket gyártó m helyek A katonai felszerelésekhez, illetve a fegyverekhez sorolható leletanyag alapján a tárgyakról általában nem állapítható meg, hogy melyik műhelyben készültek, azonban a katonai táborokban működ műhelyek nyomai egyértelműen bizonyítják, hogy folyt bronzmegmunkálás ezeken a területeken. A táborokban nagy mennyiségben volt szükség fémb l készült eszközökre, fegyverekre, illetve azok javítására, ezért viszonylag gyorsan kellett a tábori műhelyeknek nagy mennyiségű árut el állítani,420 ezáltal a bronzművességben fontos szerepet töltenek be ezek a területek. A Ő. századig nem beszélhetünk állami fegyvergyártásról,421 hanem a hadsereg ilyenfajta szükségleteit vagy az er dben működ fabrica, vagy kisebb műhelyek elégítették ki. Ezek működése a lehet ségekhez képest jól kutatott téma.422 A raetiai limes jobban kutatott auxiliáris táborainak feltárásai kapcsán is jól megfigyelhet , hogy a helyi bronzművesek mellett a katonai felszerelésekkel való ellátásban milyen szerepet kapott a fabrica is.423 Az itt dolgozó bronzműveseket is a katonaság fizette.424 Ezek méretüket és teljesítményüket tekintve a legjelent sebb műhelyek, és bizonyítottan valamilyen egységes vezetés alá tartoztak, a többi kisebb műhellyel egyetemben, amelyek az er d területén létesültek.425 A fabricae és a kisebb műhelyek között a germaniai táborok vizsgálata alapján kronológiai rendet lehet felfedezni, ugyanis a kisebb műhelyek az 1-2. századra jellemz ek, míg a fabricae a 2-3. században, esetenként a Ő. században működtek.426 Valószínűleg azonban a legtöbb limes menti településen az els dleges szerepet továbbra is a vicusokban működ Tibiscum esetében például két műhelyben ékszereket, a másikban katonai viselethez tartozó tárgyakat gyártottak (BENEA 2002, 31). 420 GRALFS 1994, 39. 421 GROSSE 1920, 97. 422 BISHOP 1985. 423 GSCHWIND 1997. 424 SANDER 1962, 137. 425 GRALFS 1994, 44. 426 GRALFS 1994, 44. 419 101 bronzműhelyek kapták, a katonai műhelyek pedig kiegészít funkciót láthattak el a helyi igények mértéke szerint.427 A vicusok műhelyeinek szerepe a katonaság ellátásában kimutatható a feltárt műhelyek leletanyagából is, mivel azokban a katonaság öltözékéhez tartozó veretek jelennek meg nagy számban.428 A limes mentén feltárt településeken megfigyelhet , hogy a vicusokban működ műhelyek egyértelműen a katonaság igényei miatt alakultak ki, azoknak ellátására létesültek. Ezt a jelenséget több provincia feltárásai is alátámasztják.429 A városi településeken megfigyelhet bronzmegmunkálás tárgyspektruma azonban nagyban különbözik a táborokban és a vicusokban el forduló típusoktól, valószínűleg tehát ezek nem vettek részt a felszerelések és fegyverek gyártásában, a civil műhelyek produktumai nem jutottak el nagy számban a katonai területekre.430 A katonai felszereléshez tartozó tárgyak esetében problémát okoz továbbá, hogy csak kivételesen szerencsés esetekben maradtak meg, mivel a csapatok a felszerelést a táborok elhagyásakor valószínűleg magukkal vitték, vagy feldarabolt állapotban a helyi műhelyekben újra felhasználásra kerültek.431 A nyersanyaggal való takarékoskodásra utal az is, hogy a katonák valószínűleg a sérült fegyverzeteket, páncélokat összeszedték és javítás, vagy beolvasztás céljából összegyűjtötték.432 Az újrahasznosítás egyik ritkán megfogható példája egy a Magyar Nemzeti Múzeumban rzött mellpáncél töredék, amely másodlagosan lett kialakítva egy Worthing típusú díszsisak arcvéd részéb l.433 Az így készült darab műhelyét a kutatók Noricum, vagy Pannonia területén feltételezik.434 A sérült, vagy gazdátlan díszpáncélok újrahasznosításának további bizonyítéka az az Orgoványban el került római díszpáncéltöredékb l kialakított ládikaveret, amely kés bb került a Barbaricumba.435 A tárgy eredetileg a rajta látható felirat alapján a legio X Gemina katonájához tartozott, és a 2. sz. második felére keltezhet .436 A díszpáncélokon található feliratok és a díszít motívumaik stílusa alapján Borhy L. elkülönített egy Carnuntumban Abusina/Eining, Sorviodurum/Straubing, Quintana/Künzing esetében ez a szerepfelosztás jól megfigyelhet a leletek kapcsán (GSCHWIND 1997, 614). 428 Például a tibiscumi II. számú műhelyben: BENEA-PETROVSZKY 1987, 231., Abb. 5; BONA-PETROVSZKY ET AL. 1983, 427., PL. VII. 429 Britanniában: Aldborough: Bishop 1996; Noricumban Ovilava (Wels) és Aelium Cetium (St. Pölten): JILEK 2005, 167; Daciában: Tibiscum: BENEA-PETROVSZKY 1987, 231., Abb. 5; BONA-PETROVSZKY ET AL. 1983, 427., PL. VII; Pannoniában: Aquincum: KÉRD 2007. 430 Ezt támasztják alá a raetiai limes mentén vizsgált er dök is (GSCHWIND 1997, 627-628). 431 BISHOP 1985, 7. 432 BISHOP, 1985, 12. 433 BORHY 1991, 35-36. 434 BORHY 1991, 36. 435 BORHY 1990, 306-307. 436 BORHY 1990, 307. 427 102 dolgozó műhelyt is.437 A korábban központi műhelyeknek, illetve a vándormesterek munkáinak tulajdonított díszpáncélok elemzése rámutatott, hogy léteztek egyes táborokban a legiók igényei szerint dolgozó fegyvergyártók is.438 Erre Pannonián kívül Raetia területér l is ismerünk példát.439 A katonai táborok területér l a legtöbb esetben az önt tégelyek mellett nagymennyiségű újrahasznosítandó bronzhulladék kerül el , ami a helyi bronzmegmunkálásra utal.440 Ezek nagyon gyakran császárszobrok feldarabolt részeib l álló depóleletként kerülnek el a táborokból, például Novaeból,441 illetve a Rajna és a Duna mentén több lel helyr l is.442 Britanniából ismerünk arra példát, hogy egy táborban az 1. században egy emailozott edénytípust, a 3-Ő. században pedig bronzkanalakat gyártottak,443 ami jól mutatja, hogy a tábor 1. századi elhagyása után kés bb egy nem katonai jellegű tárgytípus gyártása folyt ugyanazon a területen. A táborokban a katonai jelenlét idején működ műhelyre nézve azért lehet kevés adatunk, mivel a kés bbi id szakban az esetlegesen ott maradt fémhulladékokat összegyűjthették. Erre utal a táborok területén el került depóleletek nagy el fordulása, amely nem szolgál információval a korábban ott működ katonai műhely működésér l. Ez figyelhet meg a pannoniai leletanyag kapcsán is. A pannoniai legiotáborok és er dök kevéssé kutatott területek, ezért csak kevés adatunk van ezekre nézve, sajnos eddig nem került feltárásra a provinciában biztosan azonosított fabrica, információval így csak a depóleletként el került tárgyak szolgálhatnak számunkra. A limes menti katonai települések, táborok anyagának további vizsgálata során több információt kaphatunk majd a pannoniai katonaság felszerelésének gyártásáról és javításáról. A brigetiói legiotábor területér l 19Ő2-ben egy Ő. századi olvasztókemence, valamint a környezetéb l több beolvasztásra váró tárgy került el .444 Egy összelapított bronzsisakot, valamint egy Mercurius szobrot találtak a tábor retenturájában.445 A sisak 437 BORHY 1994, 150. BORHY 1994, 153. 439 Egy Proclus Maternus nevű mestert sikerült azonosítani Sorviodurum területén. (FREL 1987). 440 OLDENSTEIN 1974, 186. 441 SARNOWSKI 1985, 524. 442 GAMER 1968. 443 BAYLEY 1995, 105. 444 BARKÓCZI 1954, 45. 445 A tábor retenturájában lokalizálható a csontfaragó műhely is (BARTUS 2003, ő7.), valószínűleg a tábor ezen részén egy iparosnegyed működhetett. 438 103 egy díszpáncélzathoz tartozhatott, amely díszítése alapján jól keltezhet a 2. századra. A Mercurius szobor szintén ebb l az id szakból való. Az ilyen páncélzathoz hasonló leletek Carnuntum, Brigetio és Aquincum területér l kerülnek el , mivel az itteni legiók a 2. században keleti hadjáratokban vettek részt, valamint ebben az id ben keleti származásúak is települnek erre a területre.446 A tárgyak tehát valószínűleg akkor kerültek Pannoniába, majd megrongálódásuk után kerültek a földbe. A keleti etnikum által tisztelt Dolichenuskultusz és a fegyvereket készít mesterek kapcsolatára utal egy brigetiói díszpajzsdudor, amely nem használatra, hanem felajánlásra készült.447 Ezt az összefüggést igazolja egy Pfünzben talált tárgy felirata is.448 A lel körülmények alapján tehát a legiótáborban el került, már használaton kívüli sisakot és a szobrot egy, a Ő. században működ műhely nyersanyagkészletének részeként találták meg. Ezáltal a brigetiói leletek további bizonyítékként szolgálnak arra nézve, hogy a már használaton kívüli vagy hibás bronztárgyak, hulladékok újrahasznosítása a katonai táborokban még inkább jellemz , mint a civil területeken.449 Ennek egyik oka, hogy nagy mennyiségű fegyver amortizálódik le, és a felhalmozódó hulladékot optimálisan újrahasznosítják. A másik ok, hogy a táborok kialakításánál a nyersanyag lel helyekt l való távolság nem játszik szerepet, ezért általában kevesebb fém áll a rendelkezésükre, míg a városoknál és egyéb településeknél lehet ség szerint figyelembe veszik a különböz nyersanyagforrások közelségét letelepedéskor. A fentebb említett másodlagosan kialakított mellpáncél kivitelez je valószínűleg a katonaság körébe tartozott, technikai tudása nem volt magas szintű. A páncélokat készít műhelyek kapcsán felmerül viták az állandó, illetve vándormestereket illet en nem eldönthet egyértelműen. Borhy L. szerint a díszpáncélok vizsgálata alapján látható, hogy a kivitelezésbeli különbség a mesterek származásában és hozzáértésében keresend , az egyezések pedig valamilyen el írásoknak, vagy mintakönyveknek köszönhet ek.450 A vándormesterek működése tehát leginkább a katonákat kiszolgáló, táborról táborra vándorló fegyverkészít k esetében merül fel.451 Pannonia területén a katonai igényeket kiszolgáló műhely működhetett AquincumVizivárosban, amelyre a tábor körüli vicus északi részén található egyik leégett épület 446 BARKÓCZI 1954, 48. KLUMBACH 1971; GARBSCH 1978, 18., Taf. 41/2; BORHY 1991, 96. 448 I(ovi) O(ptimo) M(aximo)/Duliceno/ubi ferrum /[nasci]tur [d(onum) d(edit)] T(…) E(…)(CHRIST 1889, 71). 449 GRALFS 1994, 39; BISHOP 1985, 8. 450 BORHY 1991, 99. 451 GARBSCH 1978, 18. 447 104 területén el került leletegyüttesb l következtethetünk.452 A különböz tárgytípusba tartozó bronztárgyak valószínűleg újraolvasztás céljából kerültek egy együttesbe. A tárgyak között edény, strigilis, lószerszámzat részei, illetve egy páncéling darabja is megtalálható (Kat. 813.).453 A tárgyak egy részének használói tehát mindenféleképpen a katonaság körében keresend ek. A leletek mellett három i.e. 1. századi érem került el , a lorica hamata töredéke (Kat. 9.) pedig pontos párhuzamok alapján az i.sz. 1. századra keltezhet .454 A tárgyak a metallurgiai vizsgálatok alapján is bizonyítottan importként kerültek ide, azonban a lel körülményeket ismerve mindenféleképpen az újbóli felhasználásra vártak egy helyi műhelyben. A katonák a felszereléseiket a csapat mozgásakor mindig magukkal vitték, azonban a javításokat és az újabb tárgyakat mindenféleképpen helyi műhelyben készíttették el.455 Ez jól alátámasztja azt a képet, hogy a vicusokban és canabaekban működ műhelyek f ként a táborban állomásozó csapatok igényeit szolgálhatták ki. 6.1.2. Fibulagyártó m helyek A fibulák a római viselet szerves részeként nagy mennyiségben fordulnak el a lel helyek leletanyagában. Az ép fibulákról a készítés helyét lehetetlen megállapítani, azonban bizonyos esetekben el kerülnek rontott vagy félkész példányok is, amelyek a helyi gyártást feltételezik. Egyes lel helyeken agyagból készült önt formák is el kerültek (Kat. 53-55.), amelyek a gyártás technológiáját illet en is információval szolgálnak. Pannonia területér l els sorban a korai id szakra jellemz fibulatípusokat el állító műhelyeket ismerünk. A provinciaszerte nagy számban el forduló er sprofilú, illetve térdfibulák helyi gyártására a nagyszámú leletanyag mellett az el bb említett ehhez szükséges önt formák és visszamaradt félkész vagy rontott példányok is bizonyítékul szolgálnak. A fibulagyártásnál a bronzöntés több módszerét is felhasználták, az egyiknél egy kerek agyagformában, a tetején elhelyezked nyíláson át kiöntve, viaszveszejtéses módszerrel egyszerre akár harminc fibulát elkészít tégelyben történik (I. Tábla/1.).456 A másik esetben összecsukható, kétrészes negatív mintába öntötték, amelyeket k b l vagy agyagból készítettek.457 Ezeknél az önt formától függ en egy vagy két példány készülhetett egyszerre (Kat. 53-55.), azonban a minták többször is felhasználhatóak voltak. 452 KÉRD 2007, 1. KÉRD 2007, 8., Fig. 13. 454 KÉRD 2007, 2. 455 BISHOP, 1985, 8. 456 CHARDRON-PICAULT 2007, 43., Fig. 32. 457 SZABÓ 1990A, 148. 453 105 Pannoniából az utóbbi technika alkalmazására ismerünk példákat, ennek oka a gyártás mennyiségbeli különbségében vagy a fibula eltér típusában keresend , mivel arról nincs információnk, hogy mely fibulaformák gyártására lehetett alkalmas ez az eljárás. Az sem elhanyagolható tény, hogy a viaszveszejtéses eljárás során fennmaradó régészeti maradványok kevésbé markánsak, így elképzelhet , hogy vagy nem maradtak meg, vagy eddig nem lettek azonosítva. Szombathelyen az Iseum területén feltárt műhelyben nagy mennyiségben kerültek el agyag önt formák, valamint félkész és rontott er sprofilú fibulák a műhely területér l. Az Iseum alatti er sprofilú fibulákat gyártó műhely keltezését segíti, hogy a fal habarcsából egy a műhelyben gyártott fibula és egy Traianus érem került el . A műhely elhelyezkedését tekintve a Borostyánút mentén található, ami gyakori szempont volt az ilyen jellegű épületek kialakításánál. A lel hely további fontossága abban rejlik, hogy az egyik félkész példány további bizonyítékként szolgált a fibulakészítés módszertanával kapcsolatban arra az elméletre, hogy a spirálrészt és a tűt öntés után, utómunkával alakították ki (Kat. 362.). Erre a módszerre más provinciákból is ismerünk adatot,458 ami a gyártási technológiák egységességét mutatja. Mivel a bronz egy ötvözet, amelynek nem minden arányú keveréke munkálható meg hideg állapotban, az anyagösszetétel arányainak ismerete is szükséges volt az egyes tárgyak elkészítéséhez. Az Iseumból el került önt formák között egy bronzzár készítésére alkalmas darab is található, amely arra utal, hogy az er sprofilú fibulák gyártására specializálódott műhely alkalomszerűen más tárgyakat is készíthetett. Pannonia területén kisebb településekr l is el kerülnek a helyi fibulagyártás bizonyítékai. A mai Zalalöv területér l rontott, illetve félkész fibulát ismerünk (Kat. 211.), amely alapján a még falusias településen hozzávet legesen 90 és 120 között kezd d bronzművesség feltételezhet .459 Az er sprofilú kétgombos fibula,460 hasonlóan a savariai darabhoz szintén a spirál és a tű kialakítása el tt került a földbe, így további bizonyítékként szolgál a már korábban tárgyalt gyártási kérdésekhez. Bár Salla nem tartozott a nagyméretű települések közé, jelent sége a Borostyánút közelségében rejlik, amely által a helyi gyártmányok könnyen eljuthattak a környez területekre. Ezt alátámasztja, hogy az er sprofilú kétgombos fibulák nagy mennyiségben f leg Pannonia 458 Augustodunum: CHARDRON-PICAULT 2007, 52., N. 52., Fig. 39. BERECZ 1990, 93; BERECZ 1993, 351-356. 460 BERECZ 1990, 93., Kat. 4., Abb. 1/4. Ltsz.: ZGM.88.1.4. 459 106 délnyugati részén fordulnak el ,461 amely valószínűleg ezen kereskedelmi útvonal segítségével terjedhetett el. Er sprofilú fibulák gyártása folyt egy másik pannoniai településen is. A TokodErzsébetakna lel helyen feltárt III. épületben egy alapk dúc, egy önt tégely (Kat. 420.), és félkész darab (Kat. Ő19.) került el . Az er sprofilú fibulákat gyártó műhely az 1-2. században működhetett az érmek alapján.462 A fibulakészít műhelyekben gyakran készítettek kisebb mennyiségben egyúttal más kisméretű bronztárgyakat is, valószínűleg ebben az esetben is gyártottak mellékesen vereteket ezen a területen.463 A kisebb, falusias jellegű települések közé tartozik a mai Árpás község területén található Mursella is, ahol Claudiustól az i.sz. Ő. század végéig számolhatunk lakott településsel. A lel helyen a korábbi id szakban valószínűleg er sprofilú fibulákat gyártó kisebb bronzműves műhely lehetett a municipium küls területén feltárt iparosnegyedben. T. Sz nyi E. megfigyelései szerint a vizsgált területen a nagy mennyiségű fibula mellett rontott példányok is el kerültek,464 valamint egyéb bronzmaradványok, amelyek újra beolvasztásra várhattak.465 A gyártás mellett a műhelyben valószínűleg javítómunkák is folytak, erre utalnak az innen el került apró lemezhulladékok is. A mursellai műhely mindenféleképpen kisméretű, de nem önálló, hanem egy iparosnegyed részeként működ bronzműves műhely lehetett. A fémmegmunkálásra utaló nyomok környezetében egy teljességgel feltárt fazekasműhely objektumai is ezt igazolják. A fémmegmunkálás a fazekasműhellyel egy id ben, az 1. század végét l a 2. század elejéig biztosan folyt, de az 1990-ben el került bronz szobortöredékekb l álló depólelet vizsgálata alapján kés bb is működnie kellett.466 A szobortöredékek a 2-3. századra keltezhet ek, földarabolásukra és összegyűjtésükre tehát biztosan kés bb került sor. A kisebb falusias települések mellett a nagyobb városokban is kimutatható a fibulákat gyártó mesterek helyi működése. Bár Brigetio fibulagyártásáról hiányos adataink vannak, a Sz ny területén nagy mennyiségben el került térdfibula, valamint segédnegatív (Kat. 55.) és félkész darabok (Kat. Ő8.; Kat. 56.) mégis egyértelműen igazolják a helyi gyártást, amely alapján f leg a Kovrig X. csoportba tartozó típus készülhetett itt,467 de a többi variánst is itt gyárthatták. A térdfibula elterjedt forma volt a dunai provinciákban, 461 JOBST 1975, 45. SZABÓ 1990A, 131. 463 SZABÓ 1990A, 131. 464 T. SZ NYI 1998, 10. 465 A gyűjt munkám során az említett leletanyagot nem találtam a leltárkönyvek alapján, így személyesen nem tudtam megvizsgálni. 466 T. SZ NYI 1998, 11. 467 KOVRIG 1937, 21., IX. tábla, 81. formát öntötték Brigetióban.; PATEK 1942, 62. 462 107 Noricumban, Raetiában és Pannonia területén. Ez a fibulatípus az 1. század második felében már használatban lehetett, de csak a 2-3. századig gyakoriak a leletekben. A térdfibulát gyártó műhely lokalizálása a városon belül nem lehetséges, azonban a polgárvárosban egyértelmű bizonyítékai vannak az ún. trombitafibula készítésének is (Kat. 70.). Ismerünk továbbá Brigetióból er sprofilú fibula készítéséhez használható segédnegatívot is, amely egyszerre két tárgy készítésére volt alkalmas (Kat. ő3.). 6.1.3. Szobrokat készítő m helyek A szobrokat készít műhelyek meghatározása a legproblematikusabb Pannonia területén. Az ép szobrok műhelyhez kötése nagyon nehéz, a töredékes tárgyak pedig sokszor újra beolvasztásra váró depóleletekként kerülnek el . A szobrok újrahasznosítása a méretükb l adódóan nagyobb mennyiségű kinyerhet nyersanyag miatt még fokozottabban fordulhatott el , mint a kisebb tárgyaké, a sok újraolvasztás pedig általában lehetetlenné teszi az anyagvizsgálatokkal való műhelyhez kötést. A depóleletek összetételét vizsgálva látható, hogy gyakoribb a nagyobb szobortöredékek felhalmozása (Kat. 339-343.; Kat. 197-203.),468 mint a kisebb darabok összegyűjtése (Kat. 8-12.). Valószínűleg készítettek kisméretű bronzszobrokat pannoniai műhelyekben, ezek azonban kizárólag városias településeken feltételezhet ek. településformákon készítették, A amit művészi a más alkotásokat ugyanis provinciákban feltárt inkább ilyen műhelyek is alátámasztanak.469 Brigetio a pannoniai városi települések között sok szempontból kimagasló jelent ségű. A különböz művészeti területen alkotott kiemelked leleteket ismerve nem meglep , hogy a város területén egy kisplasztikai műhely is működött. A műhely meglétét egy a brigetiói Dolichenumból el került bronztalapzat vetette föl, amely Publius Aelius Verus, a legio I Adiutrix centuriójának fogadalmi feliratát, valamint a hátoldalán egy helyben tevékenyked bronzműves, Romulianus nevét tartalmazza.470 A szoborhoz tartozhatott egy globuson álló Victoria alak, amelynek jelent sége, hogy el került egy másik Victoria szobortöredék is, amely ugyanazon önt mintában készülhetett.471 Különös Ezt támasztják alá a katonai táborok területén el került depóleletek is: OLDENSTEIN 1974; SARNOWSKI 1985. 469 GRALFS 1994, 19. 470 PAULOVICS 1935A, 3. 471 PAULOVICS 1935A, 6. 468 108 jelent sége a leleteknek, hogy nem csupán egy műhelyt, hanem egy Pannoniában tevékenyked mestert is segítettek azonosítani.472 A lel helyr l el került nagy mennyiségű, különböz állatokkal díszített kulcsnyél kapcsán felvet dött, hogy szintén ennek a kisplasztikai műhelynek a termékeir l van szó.473 A műhely Brigetión belüli lokalizálása eddig nem történt meg az adatok hiányossága miatt, a további leletanyag feldolgozása talán további információval szolgálhat ezt illet en. Szombathelyen az evangélikus templom környékér l bronz szobortöredékek kerültek el .474 Ez Savaria városának nyugati oldalán, a városfal mellett található, ahol több műhely nyoma is felfedezhet volt. Az egyikben nagyobb szobrok megrongálódott, illetve feldarabolt töredékei és kisméretű ép példányok is el kerültek. Ezek a bronztöredékek feltételezhet en újraolvasztás céljából voltak a műhelyben. A területr l azonban kisebb méretű szobrok is el kerültek, amelyek kapcsán Buocz T. feltételezi, hogy ebben a helyi bronzönt műhelyben készülhettek.475 Ennek szomszédságában egy másik bronzmegmunkáló műhely is tevékenykedett, amelynek területén ékszerek és egyéb kisméretű tárgyak gyártására utaló nyomok láthatóak.476 Elképzelhet tehát, hogy a két műhely egyszerre működött, de különböz tárgytípusokat készítettek. 6.1.4. Edénykészítő m helyek A műhelyek specializációja az edénykészítés kapcsán a legjobban kutatott terület a Pannonián kívüli provinciákban. A Római Birodalom területén több fontos edénykészít centrumot ismerünk, Észak-Itáliában Aquileia, Galliában Lugdunum, Campaniában Capua központtal, valamint Alsó-Germániában. Ezeken a területeken kívül természetesen Rómában és Pompeiiben is gyártottak edényeket. A különböz műhelyek elkülönítését segítik, hogy az edényeken Augustustól kezdve megjelennek a mester nevét tartalmazó bélyegek. Ezeknek az elhelyezkedése és a felirat szerkezete alapján pontosan azonosíthatóak az egyes központok.477 Ezekben a műhelyekben kimutatható a bizonyos edénytípusokra való szakosodás is. Jól elkülöníthet en ugyanis a campaniai műhelyben A Pannoniában el került mesterneves tárgyakról részletesebben a 8. fejezetben írok. OROSZLÁN 1939, 100. 474 P. BUOCZ 1967, 10. 475 P. BUOCZ 1967, 9-10. 476 Szabadság tér 1/1 hrsz. alatt (P. BUOCZ 1967, 10). 477 PETROVSZKY 1993, 182. 472 473 109 serpeny ket és fürd edényeket, az észak-itáliaiban csak merít kanalakat, a galliai műhelyben pedig serpeny ket és kancsókat gyártottak.478 Az edénykészítésnek több módszerét ismerjük. Alapvet en meg kell különböztetni az öntéssel, illetve a lemezmegmunkálással készített edényeket. A lemezmegmunkálás esztergálással, vagy kalapálással történt.479 Az öntéssel készített edényeken azonban gyakran végezték az utómunkálatokat esztergapadon. Ezeket a technikákat tehát vegyesen alkalmazták a műhelyekben,480 egyes edénytípusoknál, például serpeny knél jól megfigyelhet ugyanis, hogy a nyelet öntéssel készítették, míg az esztergált fejhez utólag dolgozták hozzá. A lemezb l készült részek megmunkálásánál el fordul, hogy egyes műhelyek az esztergálást, mások pedig a trébeléses technikát részesítik el nyben. A campaniai műhelyekben kizárólag esztergálással gyártották az edényeket, míg az északitáliai területen trébeléssel dolgoztak, az esztergálással pedig csak az utómunkálatokat végezték el.481 A Pannoniában el került edények esetében nehéz megállapítani, hogy helyi gyártmányként készültek-e, de néhány rosszabb min ségű, gyengébb kivitelű darabnál feltételezhet a helyi származás. A 3. században a nyugatról importként érkez áru mennyiségének lecsökkenésével azonban a helyi műhelyek vették át a gyártást Pannoniában.482 Erre utal az is, hogy egy-egy ismertebb formát utánzó egyedi darabok is el kerülnek Pannoniából,483 Szabó K. szerint azonban az edénykészítés csak többféle tevékenységet végz műhelyekben fordult el ezen a területen.484 Ez a feltevés nem bizonyítható, továbbá az edénykészítés speciális felszereltséget és technikát igényl készítéséhez nem várható el, hogy minden műhely rendelkezzen minden tevékenységhez eszközzel és szaktudással. Az edényeket gyártó pannoniai műhelyek (Aquincum, Brigetio, Intercisa, Keszthely)485 leletanyaga sem utal egyértelműen arra, hogy ugyanazon műhelyben más bronzmegmunkálás is folyhatott. Természetesen ennek a legtöbb esetben a leletek szórványossága és más műhelylelet hiánya is lehet az oka. Az egyszerűbb formák, mint például a merít kanalak, vagy szűr k a 3-Ő. században már Pannoniában is készülhettek,486 valamint a szép kidolgozású paterák importjának megszűnésével eleinte 478 PETROVSZKY 1993, 182. BROWN 1976, 33-37. 480 MUTZ 1972, 12. 481 PETROVSZKY 1993, 181. 482 SZABÓ 1980, 726. 483 Például Aquincum területér l ismerünk ilyet (SZABÓ 1991). 484 SZABÓ 1991, 86. 485 SZABÓ 1991, 86. 486 RADNÓTI 1938, 67. 479 110 csak nyéllel egészítik ki azokat, majd rosszabb min ségben gyártani is kezdik a helyi műhelyek.487 Radnóti A. szerint a pannoniai edénygyártás mindenféleképpen csak a helyi igényeket szolgálta ki, nagyobb piacra nem termeltek.488 A helyi készítmények sokféleségét magyarázza,489 hogy biztosan helyi gyártmánynak csak a már leszálló ágban lév edénykészítés darabjait azonosították, valamint ekkor már nem volt szükség nagy mennyiségű újonnan készült gyártmányra. Ebben az id ben a legtöbb edénykészít műhely esetében inkább csak edényjavításról beszélhetünk. Mivel ezek a tárgyak mindennapos használatnak voltak kitéve, természetes, hogy gyakran javításra szorultak. Sokszor felismerhet ek különböz javításnyomok, foltozások az egyes edényeken. A pannoniai edénygyártó műhelyek létének bizonyítása a legnehezebb, mivel ezeknek a nyomai sokkal nehezebben meghatározhatóak. Az edények készítéstechnikai és stiláris vizsgálata alapján azonban egy 3. században működ Duna-vidéki műhely létezését feltételezi a kutatás.490 Szabó K. szerint ehhez a műhelyhez több Pannoniában el került darab is köthet a gyűrűs nyak, és az egybeöntött kiönt - és fülszerkezet alapján, például Aquincumból egy a Bogdáni út lel helyen feltárt sírból el került bronzkorsó, valamint, egy ehhez hasonló budaújlaki sírból el került darab.491 Brigetióban több fémmegmunkáló műhely létezett, a település több pontján. A műhelyek id beli és térbeli elhelyezkedése nem ismert, azonban a területr l a sok import bronzedény mellett egyértelműen helyi gyártmánynak tartható darabok is el kerültek. Ezek formája és díszítése alapján feltehet leg a 2. század elejét l működött itt edénykészít műhely,492 ami beleillik a település bronzművességér l eddig kialakított képébe. A város elhelyezkedése és mérete indokolja művészeti jelent ségét, amely részeként a helyi edénygyártásban betöltött szerepe is indokolt. A Pannoniában el került edényleletek jelent s része Intercisából ismert. A lel hely területén el került bronzedények többsége importként került oda, de egyes daraboknál egyértelműen láthatóak a helyi gyártás nyomai. A lel helyen el került leletek alapján a településen egy a 3-Ő. századra keltezhet bronzműhely működött. A pannoniai 487 RADNÓTI 1938, 77. RADNÓTI 1938, 67. 489 Szabó Klára ezzel indokolja, hogy Pannoniában nem specializált, hanem általános műhelyekben készültek az edények (SZABÓ 1991, 86). 490 NUBER 1972, 70. 491 SZABÓ 1991, 85. 492 RADNÓTI 1965, 223. 488 111 edénygyártásról kevés adatunk van, a műhelyek lokalizálása az adatok hiányában nem lehetséges, de a helyi gyártás nyomai egyértelműen bizonyítottak.493 6.1.5. Emailos tárgyakat készítő m helyek Az emailtechnika a bronztárgyak díszítési módjának egy speciális módja, amely nagyobb szakértelmet és technikai adottságokat igényelt. A gyártási központokat ezeknél a tárgyaknál azoknak sűrű el fordulása, valamint a félkész tárgyak, önt formák alapján szokták meghatározni.494 Ezzel a módszerrel Britanniában, Galliában, a Rajna-vidéken és Pannoniában feltételeznek emailos tárgyakat készít műhelyeket. A Britanniát ellátó műhelyt korábban a Scilly szigetek területén feltételezték, 495 azonban az ásatások ezt nem igazolták, J. Bateson szerint az emailos tárgyak inkább egy szentélykörzet működésére utalnak.496 Szerszámok, rontott fibulák és üvegrudak alapján azonban Britannia több más településén feltételezhet a gyártás.497 Ez a probléma merül fel a többi provincia esetében is, így a mai napig régészeti leletekkel alátámasztott emailos műhely kevés ismert a Római Birodalomban. A kutatásban leginkább elfogadott műhely Gallia Belgicában, Anthée területén volt, ahonnan nagy mennyiségű emailos leletanyag került el ,498 azonban ezt az ásatások alapján nem sikerült meger síteni.499 A kutatás legújabb állása szerint így a Rajna-vidéken működ műhelyek elmélete maradt cáfolat nélkül, amelynek a létezését az el került önt formák is bizonyítják.500 A Pannonia területér l el került változatos, több esetben unikális darabokat tartalmazó leletanyag alapján feltételezhet a helyi emailos tárgyakat készít műhely is.501 A műhely lokalizálása nehéz, mivel nem került el ilyen tárgyak készítésére alkalmas önt forma, vagy félkész darab err l a területr l. Ez nem zárja ki a műhely létezését, mivel a bronzművesség önmagában is a legkevesebb régészeti bizonyítékkal alátámasztható iparos tevékenységnek tekinthet . A Svédországban el került emailos tárgyak párhuzamait 493 SZABÓ 1991, 86. BERECZ 2008, 163; EXNER 1939, 41-42; THOMAS 1966, 125. 495 HULL 1967; MCWHIRR 1982, 16. 496 BATESON 1981, 101. 497 BATESON 1981, 102. 498 BERECZ 2008, 163. 499 SPITAELS 1970, 241. 500 EXNER 1939, 42. 501 BERECZ 2008, 164. 494 112 vizsgálva U. Silvén megállapította, hogy Pannoniából a Borostyánúton került arra a területre a leletanyag, amely ezen a területen készülhetett.502 A viseleti és a mindennapi életben szükséges használati tárgyak esetében a Pannoniában működ bronzműhelyek általában a helyi, adott város igényeinek kiszolgálására voltak alkalmasak. Távolabbi településekre akár a provincián belül valószínűleg csak speciális esetekben termeltek. Ilyen például az emailos tárgyak esetében felmerül helyi műhelyek provincián kívüli területre való gyártása. A legkorábbi emailos tárgyak általánosan Nyugat-Kelet irányban kereskedelmi úton jutottak el a provinciákba.503 A helyi gyártás f leg a 2-3. században jelent s. A zománctechnika speciális készítési módja miatt csak kevés településen valószínűsíthet , azonban a helyben készített darabok pannoniai szinten belekerülhettek a helyi kereskedelembe. Mivel ezeknek a tárgyaknak a gyártása mindenféleképpen helyi üvegművesség meglétét igényelte, a műhelyek azonosítása nehezebb, mint a többi esetben. Bár az alábbi műhelyek nem egyértelműen bizonyítottan emailos tárgyak gyártására specializálódtak, a tárgytípus speciális szakértelmet kívánó készítési eljárása miatt fontos számba venni az alábbi városokban feltételezhet emaildíszítést alkalmazó műhelyeket. A Pannoniában el került emailos példányok gazdag és változatos formavilága, valamint egyes más provinciákból el kerül típus pontos párhuzamainak el fordulása ezen a területen a helyi gyártás meglétét bizonyítja. Berecz K. az ún. rugós-húros megoldású tűszerkezettel ellátott fibulákat mindenféleképpen helyi gyártmányoknak tarja.504 Pannoniában f leg legiotáborok mellett kialakult városokban működhettek emailos tárgyakat gyártó műhelyek,505 amelyekre az eddigi kutatások alapján Aquincum és Brigetio területér l van adatunk. A limes menti településeken gyártott tárgyak a vízi kereskedelem segítségével könnyen eljuthattak a provincia és a Barbaricum távolabbi területeire. Aquincum Az emailos korongfibuláknak egy, a témájukban és kivitelükben hasonló csoportja feltételezhet en helyben készülhetett. Ezen korongfibuláknak két típusa van, az egyiken ragadozó madár nyulat támad, a másikon pedig egy z található általában fa mellett. Kiképzésük nagyon hasonló, minden esetben kék email alappal vannak ellátva, az alakok pedig vörös, fehér színekkel vannak kialakítva. Ez a típus Sellye I. szerint Pannonia 502 SILVÉN 1961, 118-122. B. BÓNIS-SELLYE 1988, 10. 504 BERECZ 2008, 164. 505 BERECZ 2008, 164. 503 113 északkeleti részéb l kerül a Barbaricum területére.506 A pannoniai példányok vizsgálata kapcsán Berecz K. is alátámasztja, hogy ezeket a darabok az aquincumi műhelyben készülhettek.507 A lel helyr l egyértelmű bizonyíték, hogy emailos tárgyakat készít műhely működött, nem ismert, azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni a fibulák tipológiai és elterjedési vizsgálatán alapuló elméleteket. Aquincum területén tehát ez utóbbi alapján feltételezhet emailos tárgyak készítése. Brigetio Komárom/Sz ny területér l nagy mennyiségű emaillal díszített tárgy ismert, különböz tárgytípusokból. Vannak egészen különleges kivitelű egyedi darabok, mint például a korábbról ismert, különleges kivitelű emailos strigilispár, amelyet Brigetióban találtak, ez mindenféleképpen importárunak tartható. Azonban a lel helyr l el került több emaillal díszített lelet is, amely a Pannoniában gyártott rugós-húros fibulák közé sorolható, valamint egy britanniai fibula brigetiói másolata is, amely a helyi gyártást feltételezi.508 A mai Sz ny-Vásártéren, amely az ókori Brigetio polgárvárosa területén található, az elmúlt évek (1992-2008) ásatásai során 7 emaillal díszített tárgy került el . A tárgyak között egy csepp alakú kapszulafed , két gomb és Ő fibula található. Az egyik lelet egy csillag alakú lapfibula, fehér és kék emaildíszítéssel (1Ő. kép), amelynek párhuzamát nem ismerjük a Római Birodalom más területeir l. Az ilyen egyedülállóan kialakított tárgyak esetében felmerül a helyi gyártás lehet sége is. Ezt a feltevést er sítette a 2006-ban a Vásártér 13. szám alatt egy leletmentéskor a felszínre került üvegműhely is. A feltárás során két kemence, üvegolvadékok, hulladékok és üveggyöngyök kerültek el .509 A helyi gyártás lehet s gét támasztja alá egy kék színű festékrög is, amely szintén a polgárvárosban került el 200ő-ben. A tárgyat anyagvizsgálat alá vetettük (1. Függelék), amely bebizonyította, hogy az emailgyártásban is használatos színez anyagról van szó. A különleges színez anyag ugyanis az ún. „egyiptomi kék”, amely mesterségesen létrehozott, drága festéknek számított az ókorban. Az emailos tárgyak színezésében való felhasználására egy brigetiói fibulán elvégzett mikroszkópos vizsgálat eredménye utal (10-11. Függelék).510 A tárgyon látható (1ő. kép) kék színű zománc színezésére ugyanis szintén „egyiptomi kéket” használtak. Az emailos tárgyak készítésének további bizonyítékai – mint félkész, vagy 506 B. BÓNIS-SELLYE 1988, 32. BERECZ 2008, 165. 508 BERECZ 2008, 165. 509 GELENCSÉR-DÉVAI (megjelenés alatt). 510 Részletesebben lásd Ő.8. Brigetio fejezetben. 507 114 rontott tárgyak – eddig nem kerültek el . A technikai felszereltség, a bronzművesség fejlett foka, az üvegműves műhely megléte, továbbá az emailos tárgyak koncentráltsága Brigetióban a helyi gyártást feltételezik. A polgárváros területén található műhely felszereltsége megfelel volt tehát egy emailos tárgyakat készít mester működéséhez. Az imént tárgyalt két pannoniai lel helyen kívül Berecz K. még egy további területet említ, ahol emailos tárgyakat gyártó műhelyt feltételez. Egyes Carnuntumban el került forma alapján elképzelhet , hogy ott is folyhatott ilyen tevékenység. 511 Ez a műhely szintén illeszkedne az elméletbe, hogy legiotáborok mellett találhatóak az erre a technikára specializálódott műhelyek. Az emailos tárgyakat készít műhelyekre utaló adatok tehát még inkább szórványosak, így biztosan azonosítani nem lehet ket. Az említett adatok alapján azonban feltételezhet en több pannoniai településen működött helyben, ezt a speciális technikát alkalmazó műhely. 6.2. Technikailag specializálódott m helyek A bronzmegmunkálásban alapvet en két technikai eljárás különböztethet meg. A bronzöntés, illetve a lemezmegmunkáló technológia. A különböz tárgytípusok különböz módszerek alkalmazásával készülnek, azonban az edények esetében például jól látható, hogy el fordulhat a technikák keveredése is. A műhelyekben használt technikák azonban három kategóriába sorolhatóak be. A bronzöntés és a lemezmegmunkálás mellett külön kezelend ek a javítómunkálatok is. Bizonyos műhelyeknél megfigyelhet , hogy tárgytípusra nem szakosodnak, de technikailag csak az egyik bronzmegmunkálási módszert használják. Ez nem gyakori jelenség, mivel általában a műhelyekben mind az öntött, mind a lemezb l készült tárgyak egyid ben készültek. Mégis el fordul, hogy bizonyos bronzművesek csak valamelyik technikát alkalmazzák. Ezeknél vizsgálandó egy esetleges id rendi különbség, felmerül ugyanis a kérdés, hogy nem jellemz bb-e bizonyos korszakokra egyes technika alkalmazása. Természetesen a tárgytípusok és az eljárások szerinti vizsgálat esetében van átfedés, mivel egyes tárgyakat kizárólagosan az egyik technikával gyártották. 511 BERECZ 2008, 165. 115 6.2.1. Lemezmegmunkáló m helyek A lemezb l készült tárgyak készítéséhez a műhelyeknek más technikai felszereltségre volt szüksége, mint amit az öntés igényelt. Természetesen itt azok a műhelyek kerülnek említésre, amelyeknél valószínűsíthet , hogy kizárólag az alábbi technikával készült tárgyakat állították el . Az „esztergomi Múzeum”-ban található egy ládikaveret készítésére alkalmas bronzból készült, Fortunát ábrázoló ver t ,512 amely fontos információval szolgál egy pannoniai műhely lemezmegmunkálási technikájáról is, amellyel az itt gyártott tárgytípusokat készítették. Sajnos a tárgy lel helye nem ismert, így Pannonián belül nem lehet a műhelyt lokalizálni. A római korban negatív formára kialakított ver t segítségével is készültek lemezb l gyártott tárgyak. A negatív formát mintázó ver t ismeretében egyértelmű, hogy a lemezt a mintára illesztve fakalapáccsal belekalapálták, a domborulatoknál pedig puhább segédanyagok segítségével illesztették bele.513 A Pannoniában nagy tömegben el kerül scriniumlemezek kapcsán felmerül, hogy esetleg nem csak a helyi piacra termelték ezeket a tárgyakat, hanem kereskedelem útján délebbi területekre is eljuthattak, amelyet az Aquileiában el került példányok engednek feltételezni.514 A tárgyakon megjelen ábrázolások stílusa alapján a műhely a kés római id szakban működhetett.515 Savaria területén egy kés római bronzműves műhely feltételezhet városfalon belül az északkeleti területen. Ehhez a műhelyhez köthet az ókori valószínűleg a környéken el kerül több, ókeresztény témájú, lemezb l készült bronztárgy is. Idetartozik például a mai K szegi u. 36-Ő0. területén feltárt insulából el került Sosztarits O. által ruhakapcsolótűként meghatározott tárgy is.516 A lemezpréselt palliumtű a földbe kerülésekor már használhatatlan volt, valószínűleg hibás darab lehetett.517 A műhelyhez köthet valószínűleg továbbá egy kisméretű bronz vödör, és egy táncoló maenáddal díszített ládikaveret is. Ez a savariai műhely a leleteket figyelembe véve a Ő. század közepét l működhetett a településen. 512 PAULOVICS 1935B, 58; 62; 90. PAULOVICS 1935B, 61-62. 514 PAULOVICS 1935B, 91. 515 PAULOVICS 1935B, 61. 516 SOSZTARITS 1997. 517 SOSZTARITS 1997, 3. 513 116 Savariának ezen a területén több ókeresztény tárgy is el került,518 amely a közelben feltételezhet , még nem lokalizált, Quirinus püspök passiójából ismert basilica ad Scarabetensem portam jelenlétével magyarázható. Az ókeresztény tárgyak helyi gyártását indokolhatja a Quirinus püspököt övez tisztelet, és az ókereszténység helyi elterjedtsége. Savaria területén az Iseumból is el kerültek helyben készített lemezb l kivágott babérlevél alakú díszek. A lel helyen feltárt objektumok és leletek alapján azonban ez a műhely önt műhely lehetett, a két levélen kívül lemezmegmunkálásra utaló nyomok nem kerültek el . Ezek valószínűleg mellékesen készültek a helyi műhelyben, nem kifejezetten lemezmegmunkáló mesterr l lehet szó. 6.2.2. Űronzöntő m helyek A bronzművességre utaló leletanyagban leginkább a bronzöntéshez tartozó eszközök jelennek meg. A kifejezetten csak bronzöntésre szakosodott műhelyek elkülönítése azonban nehéz. Ennek az az oka, hogy az öntéses eljárás bonyolultabb technikai tudást és komolyabban felszerelt műhelyt igényelt, így annak birtokában mellékesen könnyedén készíthettek más eljárással gyártandó termékeket. Valószínűsíthet azonban, hogy a nagyobb mennyiségben gyártó szoborkészít műhelyek esetében nem jellemz a kisebb, lemezb l készített tárgyak el állítása. A kisplasztikai műhelyek tehát a bronzöntésre specializálódott műhelyek közé tartoznak, de azoknál a tárgytípus kizárólagosan öntéssel való készítési lehet sége lehet az ok, valamint azokat a tárgytípusra való szakosodásuk miatt már korábban tárgyaltam. A kisméretű, öntéssel készített veretek és egyéb tárgyak kapcsán pedig nem bizonyítható az eljárásra való specializálódás.519 Mivel a Pannoniában azonosított 29 lel helyen működ műhelyeket leginkább szórványos leletek igazolják, nehéz az ott használatos technikák alkalmazásának vizsgálata. A Pannoniában feltárt 34 kemence közül 11 esetben van hozzáférhet objektumokról, amelyek közül 6 objektumnál figyelhet fénykép az meg az olvasztókemence kialakítása, így az öntésre való specializálódás ezek segítségével sem kimutatható. Az öntési eljárás bonyolultsága miatt a tevékenység nem mindennapos esemény lehetett, ezért feltehet en más munkálatokat is végeztek mellékesen a mesterek. Az öntésre való szakosodás tehát nem mutatható ki a rendelkezésünkre álló leletanyagok alapján. 518 519 KISS 2000, 199. SELLYE 1970, 75. 117 6.2.3. Javítóm helyek A bronzmegmunkáló műhelyekben sokszor mellékes funkcióként jelenik meg a javítás. Ennek oka a bronzból készült tárgyak sérülékenysége, illetve hosszú használati id tartama lehet. Javítóműhelyre utaló nyomok a különböz szerszámok lehetnek. A kifejezetten javítómunkálatokra drótok, lemezdarabok és kialakított műhelyekre Pannoniában a kés római id szakból ismerünk példákat. Ez azzal magyarázható, hogy fontosabb szerepet kaphatott a régebbi tárgyak használhatóvá tétele, mint esetlegesen újabb tárgyak készítése. El fordult az is, hogy egy már használaton kívüli tárgyból készítettek egy újabbat, mint például a Magyar Nemzeti Múzeumban rzött mellpáncéltöredék esetében, ami egy Worthing típusú díszsisak arcvéd jéb l készült másodlagos felhasználás során.520 Aquincum területén a Ő. században több javítóműhely is működött egyid ben. A macellum területér l egy bronzolvasztó és törött tárgyak kerültek el , amelyek valószínűleg egy javítóműhelyhez tartoztak. A bronztöredékek nyersanyagként szolgálhattak az újabb tárgyak öntéséhez. A település más részein további javítóműhelyek lokalizálása lehetséges, ugyanis a polgárváros területén több kisméretű, lakóházakban kialakított bronzműhely került feltárásra.521 Ezek kisebb családi műhelyek voltak, amelyek az ebben az id szakban inkább fellép igényt szolgálták ki, miszerint a régi, elhasznált bronztárgyak helyreállítása a cél. Ismert továbbá a polgárváros egyik villaépületében egy Ő. századi javítóműhely,522 amely a leletek tanúsága szerint a javítómunkálatokon belül is specializálódva fibulák helyreállításával foglalkozott. A feltárt villa déli részéb l bronz drótok (Kat. 4.), félig elkészített fibulatű (Kat. 6.), és nyersanyag rudak kerültek el (Kat. 5.), amely alapján a f épület egyik helyiségében feltételezhet en fibulajavító mester dolgozott.523 Aquincum esetében tehát jól látható, hogy egy településen belül egyszerre több kisebb műhelyben is folytak azonos munkálatok, illetve a kés római id szakban a javításra fektetett hangsúly növekedésével igény is volt ezekre. 520 BORHY 1991, 35-36. SZABÓ 2000, 158. 522 ZSIDI 1991, 151. 523 ZSIDI 1991, 151. 521 118 Keszthely-Fenékpuszta északi er dkapujának feltárásakor el került bronz és vastárgyakból álló depólelet egyértelműen valamilyen műhely működésére utal. A leletegyüttesben kizárólag már használt, sok esetben javított bronztárgyak találhatóak, legf képpen edények, de kisebb használati tárgyak is el fordultak. A kis lemezek is inkább a javítás céljából való felhasználásra kerülhettek ide, és bár az egyik vaskanál524 bronzöntésre szolgálhatott, a műhely Müller R. szerint is els sorban javítóműhely volt.525 Annak az oka, hogy a kés római id szakban, sok esetben miért csak javítóműhelyek működtek, a valószínűleg er sen visszaes keresletben keresend . Ahogy a gazdaság más területein, valószínűleg a különböz fémtárgyakra való igény is megváltozott, inkább a már hosszabb ideje használatban lév tárgyak javítása válhatott fontossá. 524 525 MÜLLER 1978, 28., 13. kép/1-1a. MÜLLER 1978, 27. 119 Összegzés A különböz tárgytípusokra specializálódott műhelyek vizsgálata kapcsán tehát megállapítható, hogy mind városi, vidéki, valamint katonai környezetben el fordul egyfajta szakosodás. A katonai felszereléshez szükséges tárgyakat kizárólag katonai környezetben – táborokban, canabaekban, vicusokban – gyártották. Ennek kézenfekv oka, hogy a tárgyak utánpótlása gyorsan és zökken mentesen történhessen, valamint sok esetben a katonák bizonyos rétege maga vesz részt a gyártásban. A környez katonasághoz köthet települések kiszolgáló szerepe is jogosan merülhet fel. Azonban a szélesebb rétegek által használt tárgyak esetében, például fibuláknál bármely településtípuson találkozhatunk szakosodással, míg a luxuscikkekre valószínűleg inkább a városokban specializálódtak. Ezt támasztja alá az is, hogy a különleges technikai eljárást igényl emailos tárgyak gyártása is nagyobb városok esetében feltételezhet . Erre a legkézenfekv bb magyarázat a helyi igény megléte, drágább, egyedibb tárgyak vásárlására, valamint a műhelyek technikai felszereltségének jobb lehet ségei. Az egyes műhelyek specializációja azonban nem tűnik kizárólagosnak, mégis elkülöníthet ek azok a tárgyak, amelyeket nagy mennyiségben, folyamatosan készítettek. Bár a műhelyek specializációja nehezen fogható meg régészetileg, f leg a kevés feltárt műhelylelet miatt, mindenféleképpen kell vele számolnunk. Ezek azonban nem jelentik azt, hogy kizárólag egy típust gyártottak, valószínűleg alkalomszerűen, vagy kisebb mennyiségben más tárgyakat is készítettek. Azokban a műhelyekben, ahonnan csak a fibulagyártásra találtunk bizonyítékot, valószínűleg az esetleges specializálódás az igény miatt alakulhatott ki. Hiszen egyes tárgytípusokra nagyobb igény lehetett, mint sok másikra. A specializálódott műhelyek esetében nem figyelhet meg szabályszerűség sem id szakra, méretre, elhelyezkedésre vagy településformára nézve sem. Valószínűleg a környék igénye alakította ki, hogy mely id szakban mire volt fokozottabb kereslet. Ez igaz a tárgytípusokra és a megmunkálásra egyaránt. A műhelyek készítési technikák alapján való elkülönülésére valószínűleg az egyes tárgytípusokhoz kapcsolódó eljárásfajtákon kívül a különböz id szakokban jellemz igény is hatással lehetett. A császárkor els évszázadaiban valószínűleg problémamentes volt a nyersanyagellátás, míg a 3-4. században a kereskedelem visszaszorulásával az újrahasznosítás vált fokozottabbá, valamint az egyes tárgyak javítása, mivel azokat feltehet leg nehezebben pótolták. Így, bár 120 korábban is megfigyelhet javítómunkálat a műhelyekben, a kés római id szakban az válik hangsúlyossá, illetve a kevesebb nyersanyag igényű lemezb l készült tárgyak gyártása. A technikai szakosodás tehát leginkább a javítóműhelyeknél létezett, ennek azonban f leg gazdasági és technikai okai lehettek. 121 7. Tárgysorozatok Az els kérdés a tárgysorozat fogalom meghatározása, amely kifejezés alá több dolog is besorolható. Mivel a viaszveszejtéses eljárásnál az önt forma tönkremegy, ezért egyazon negatívba nem lehetséges két tárgyat önteni egymás után. Azonban egy-egy mintadarabról több agyagnegatívot is készíthettek, illetve egy segédnegatív használatával több viaszmodellt is gyárthattak. Tárgysorozatként tárgyalom tehát azokat a bronztárgyakat, amelyek egyértelműen egy segédnegatívból származó viaszmodellel, vagy egyazon tárgyról készült negatívval készültek. Ez a legtöbb esetben nehezen bizonyítható, de számba kell vennünk ezeket a lehet ségeket is a még teljesebb kép érdekében. A hétköznapi használati tárgyak készítésénél a „sorozatgyártás” el fordulása nem kérdéses, azonban a kisplasztikai alkotások esetében a gyártástechnika ismeretében nem egyértelmű. A kisplasztikai alkotásoknál ugyanis a kutatások során a korábban sorozatnak tartott darabok esetében kiderült, hogy kés bbi másolatokról, vagy hamisítványokról van szó.526 A téma problematikája, hogy sokszor ezek a másolatok is kevéssé megmunkáltak és kidolgozottak, így a stílus, vagy a megmunkálás módszerének tanulmányozásával nem mindig eldönthet a tárgyak antik eredete. Látható, hogy egyes esetekben még a patinát is sikerült reprodukálniuk a szobrokon.527 Az anyagvizsgálatok sok esetben segíthetnek eldönteni a szobrok korát, mivel a nagy cinktartalom egyértelműen cáfolhatja a tárgyak antik eredetét.528 Ennek a módszernek a segítségével a kutatás a legtöbb felmerült tárgycsoport kapcsán bizonyíthatatlannak találta a sorozatgyártást a kisplasztikák esetében. Az egyik legvitatottabb példa egy Iuppiter Capitolinus „szoborsorozat”, amelynek ő különböz Múzeumban rzik a példányait. A szobrok antik eredetét még vizsgálja a kutatás, de eddig nem sikerült sem cáfolni, sem meger síteni. Az azonban valószínűnek tűnik, hogy ebben az esetben sem beszélhetünk sorozatról, olyan értelemben, hogy egyik sem a másikról mintázva készült.529 E. Poulsen vizsgálatai alapján, amelyeket edényfüleken végzett, jól látható, hogy egyes edénynyeleknél a hasonlóság nagyon nagy. A pontos méretadatok alapján megfigyelhet , hogy a modelleket, amelyek a negatívban készültek, külön-külön munkálták meg utólag, így kis eltérés tapasztalható a kiöntött darabokon. A méretbeli 526 LEIBUNDGUT 1984, 150. LEIBUNDGUT 1984, 150. 528 LEIBUNDGUT 1984, 154-155. 529 MAASS 1984, 163. 527 122 különbségek alapján az is megfigyelhet , hogy az egyik kiöntött tárgyról vehették le a következ höz a negatív mintát, amelynek következtében az abban készített tárgynak a mérete kismértékben eltért az azel ttit l. 530 A kutatásban leginkább tárgyalt pannoniai példa erre a problematikára a brigetiói Dolichenus szentélyb l el került leletegyüttes részeként elhíresült két Victoria alak, amelyet korábban egy önt mintára vezettek vissza.531 A két szobor közelebbi vizsgálata után megállapítható, hogy az önt minta nem azonos, de valószínűleg azonos önt forma segítségével alakították ki.532 A tárgysorozatok esetében fölmerül a probléma, hogy az egyes tárgyakon, ha ugyanazon minta alapján is készültek, a kés bbi utómunkálatok során a díszítés kidolgozottságában különbségek fordulhatnak el . Ezek szintén nehezíthetik a sorozatok azonosítását. Egy-egy tárgy kialakításához különféle módszerrel foghattak neki. Bizonyos szobroknál el fordul, hogy az istenalakok egyes testrészei egyazon modell, vagy minta alapján készülhettek, azonban az attribuáló részt a megfelel re cserélték. Ilyen esetet ismerünk egy a Bernben rzött Iuno és egy Minerva esetében is.533 Az öntési eljárások esetén tehát nehéz tárgysorozatokat elkülöníteni, a lemezb l készült tárgyak kapcsán azonban szintén vizsgálandó ez a probléma. A tárgysorozatok között érdemes ugyanis az azonos ver tövön készült tárgyakat is vizsgálni. A pannoniai leletanyagból el került ládikaveretek nagy része nem egyforma, ezért a sorozatok elkülönítése általában fel sem merülhet. A Ő.16. fejezetben említett Genius ábrázolással díszített veretek esetében a mursellai, ménf csanaki és solvai leletek egy ver t höz való kötése azonban T. Sz nyi E. megfigyelései alapján lehetségessé vált.534 A lemezek díszítése megegyezik, azok méretei is egyformák a legtöbb kiterjedésüket illet en, amely méret pedig nem egyezik, az az alakok külön ver t vel való kialakítása miatt lehetséges. A tárgyak gyártásának id beli sorrendjét is sikerült megállapítani a veretek rajzolatának élessége alapján. A ver tövek használatánál nem kérdéses, hogy a vereteket sorozatban gyártották, szerencsétlen véletlen, hogy az el került ládikadíszek között csupán ezeket a példányokat lehet összevetni ebb l a szempontból. 530 POULSEN 2002, 334. PAULOVICS 1935A, 24. 532 BARTUS 2011, 26. 533 POULSEN 2002, 334., Fig. 7-9; 336., Fig. 10-12. 534 SZ NYI 2004, 18. 531 123 8. Űronzm ves mesternevek Pannoniában A bronztárgyak esetében sokáig bevett szokás volt a kidolgozottság min sége alapján eldönteni, hogy a tárgy import vagy helyi műhely gyártmánya-e. Az újabb kutatások azonban ezt a módszert elutasítják. Az alkotásoknál a felszínes kialakítás ugyanis nem feltétlenül utal a készít technikai képzettségének hiányosságára, sok esetben a kialakítás szándékosan elnagyolt.535 Ezáltal a tárgyak jelent s részénél nem egyértelműen eldönthet , hogy helyben készültek-e. A másik probléma a témában, hogy a műhelyek azonosítását lehet vé tev régészeti leletek többsége nem alkalmas arra, hogy a műhelyeket lokalizálja, vagy azon belül mestereket különíthessünk el. A műhelyek legtöbbjénél nem is lehet a munkákat egyes mester kezéhez kötni. Van azonban néhány lelet, amelyek esetében mesterneveket ismerhetünk meg. Azoknál a tárgyaknál, amelyen a mesterek feltüntették a nevüket felmerül a kérdés, hogy a készít hol működött, melyik településhez tartozhatott. Így a mesternevek sem minden esetben juttatnak minket közelebb azoknak működési helyéhez. Pannonia területér l több névvel ellátott bronztárgyat is ismerünk. Az egyik legjelent sebb a brigetiói Dolichenus szentélyb l el került bronztalapzat, amelynek egyik oldalán Romulianus artifex felirat látható.536 A talapzattal együtt több bronztárgy is el került. (Lásd 4.8. Brigetio fejezet) Paulovics I. a két Victoria alakot egy önt mintára vezette vissza, és az alábbi szoborcsoportot a talapzathoz köti.537 A legújabb kutatások szerint ugyan a két alak nem készülhetett egy önt mintával, azonban egy műhelyhez való kötésük továbbra is indokolt.538 A Romulianusnak tulajdonított szobrok stílusa alapján Paulovics I. más kisplasztikai alkotásokat is ehhez a mesterhez köt. Azonban az alkotások stílusa alapján a különböz mesterek elkülönítése több akadályba is ütközik. Elképzelhet ugyanis, hogy egy műhelyben több mester is dolgozott, a különböz munkafázisokat felosztva maguk között. Ezen kívül a tárgy kidolgozottsága függhetett a megrendel kívánságától, vagy a kifizetett ártól is. Romulianus mester brigetiói munkássága azonban valószínűsíthet , hiszen a nagy mennyiségű bronz kisplasztika is utal a helyi műhely meglétére. Paulovics I. szerint a mester közismertségét bizonyítja az is, hogy a nevét csak ilyen röviden írta rá a tárgyra.539 535 FLEISCHER 1967, 16. PAULOVICS 1942, 245; PAULOVICS 1935A, 21; PAULOVICS 1932, 183. 537 PAULOVICS 1935A, 24. 538 BARTUS 2011, 26. 539 PAULOVICS 1935A, 27. 536 124 Ez az elmélet tehát kizárja egy vándor bronzműves lehet ségét. A brigetiói Dolichenumban el került bronz plasztikák Romulianusnak tulajdoníthatóak, és a legújabb anyagvizsgálatok is erre utalnak. Bár a szobrok nem minden darabja származik egy öntésb l, nagy eredménynek számít, hogy a plasztikák közül az egyik Victoria (Kat. 38.), és a Luna (Kat. 43.) bizonyosan egyazon öntés alkalmával készült.540 A carnuntumi legiotábor canabaejának területér l került el egy másik feliratos bronzszobor (Kat. 79.). A n i alakot ábrázoló büszt alján egy beponcolt felirat látható, amely alapján egy Quintus nevű mestert ismerhetünk meg. Err l a mesterr l, szemben a brigetiói esettel, tudni lehet, hogy a legio XV Apollinaris katonája volt.541 A carnuntumi mesterhez köthet stílusjegyei alapján. valószínűleg egy Amor büszt is, a hajkiképzés kialakításának 542 Érdekes adat, hogy mind a brigetiói, mind a carnuntumi mester esetében er s katonai jelenléttel rendelkez településr l van szó, ahol legiotábor működött. A katonaság szerepe tehát nem elhanyagolható a bronzművességre való igényt illet en. Pannonia területér l, más lel helyr l is ismerünk mesternevet. Az 1930-as években a Margitszigetnél a Dunából került el látható. 543 egy bronzcseng , amelyen egy mesterjegy A felirat hiányos, de megmaradt részek alapján Sz. Burger A. egy Secundus nevű mestert valószínűsít, ami gyakori név volt az itáliai és galliai bronzönt k, téglakészít k és fazekasok körében.544 A felirat lehetséges feloldása lehet azonban a következ is: [Se]cund[in]us f(ecit).545 A cseng egy lószerszámhoz tartozhatott, Sz. Burger A. galliai terméknek tartja.546 A tárgy készítési helye a mester származásából nem derül ki. Ez a mesterneves bronztárgy tehát jó példa arra, hogy attól, mert egy lelet Pannoniában kerül el egy névvel, nem lehet bizonyítottan helyi műhelyhez kötni. 1976-ban el került egy phallosokkal díszített bronzfej. Bal oldala fiatal Satyrust, jobb oldala pedig szakállas Silenust ábrázol.547 A fejen négy phallos látható, a hátsó oldalán függ legesen a készít mester, Calventius Super neve olvasható. A visegrádi leleten található név alapján a mester észak-itáliai származású lehetett.548 A fejet Soproni 540 BARTUS 2011, 25. GRÜNEWALD 1980, 80. 542 GRÜNEWALD 1980, 80. 543 SZ. BURGER 1955. 544 SZ. BURGER 1955, 295. 545 Borhy László szíves szóbeli közlése alapján. 546 SZ. BURGER 1955, 296. 547 SOPRONI 1990, 43. 548 SOPRONI 1990, 52. 541 125 S. szerint a Bacchus-kultusz felvonulásain használták, keltezése a Severus korra valószínűsíthet .549 A tárgy helyi készítésére semmilyen bizonyítékunk nincs. Mind az aquincumi, mind a visegrádi lelet jól példázza a nehézségét a mesterjeggyel ellátott tárgyak műhelyhez kötésének. Az ilyen, névvel ellátott darabok távolabbi területekr l is idekerülhettek, így amennyiben nincs más adat a mester helyi működésére, nem tarthatjuk egyértelműen pannoniai készítményeknek ezeket. A tárgyakon a mesternév feltüntetésének szokása valószínűleg min ségjelzésként funkcionálhatott.550 Ez lehet az oka, hogy sok kisplasztikai darabról, valamint a szintén magas szintű technikai tudást igényl bronzedények esetében ismerünk ilyet. Az 1. században elterjedt volt a Római Birodalom területén működ központokban a mester nevét feltüntet bélyeg a tárgyakon. 551 bronzedény gyártó A min ség visszaesésével eltűnnek az edényekr l a bélyegek,552 ami igazolja a feltevést, hogy más tárgytípusoknál is a színvonal jelzése lehetett a bélyegzés oka. A másik tárgycsoport, amelyeken mesterbélyeg fordul el az orvosi eszközök, amelyeknek egy része nem valódi használatra készült, hanem presztízstárgyként funkcionálhatott.553 Az orvosi eszközökön található nevek közül a legismertebb például Agathangelus, akinek több mint 20, bélyeggel ellátott bronztárgyát ismerjük.554 A mester az 1. században működött, valószínűsíthet en i.sz. 3079. között. Az általa készített tárgyak a keresked k által több provinciába is eljutottak, és sokáig lehettek használatban, ezért az egyes darabok el kerülési helye és ideje nem minden esetben releváns.555 A kutatás jelenlegi állása szerint a mester Galliában működött, onnan jutottak el a termékei Itáliába, Britanniába, Germaniába.556 Az orvosi eszközökön belül a bélyegek minden esetben csipeszeken, kanálszondán és spatulán találhatóak, ami alapján felvethet , hogy nem orvosi, hanem kozmetikai készlethez tartozhattak.557 Így ez a pecsételt tárgytípus is a luxus darabok közé tartozhatott a használati tárgyak között, nem minden háztartásban lehetett ebb l a jobban kidolgozott, kiemelked min ségű kozmetikai készletb l. 549 SOPRONI 1990, 51. GIUMLIA- MAIR 2000, 109. 551 PETROVSZKY 1993, 181. 552 PETROVSZKY 1993, 182. 553 KÜNZL 1983, 32. 554 GOSTENČNIK 2002, 227. 555 GOSTENČNIK 2002, 228. 556 GOSTENČNIK 2002, 231. 557 KÜNZL 1984, 63. 550 126 A használati tárgyak közül a fibulákon a mester nevének feltüntetése az ún. Aucissa fibulákon fordult el . Ezekre a fibulákra jellemz , hogy a díszítésük egyedi kidolgozású,558 ilyen tekintetben tehát nem számítanak sorozatban készített terméknek, egyediségük fontos lehetett. Ez a termék észak-itáliai eredetű, a kereskedelemnek és visel inek, azaz f leg a katonaságnak köszönhet en nagyon elterjedt a Római Birodalomban. A pecséttel ellátott darabokon kívül nagy számban ismerünk ilyen típust, amelynek kidolgozottsága kevésbé színvonalas, ezeket E. Ettlinger helyi utánzatoknak tarja.559 A mesternév feltüntetése tehát ezeknél a tárgyaknál is egy kiemelked min séget jelenthetett. A bronzlemezb l készült figurális ábrázolásokkal díszített ládikaveretek kapcsán Gáspár D. fölveti, hogy az, hogy a mester nem jelölte meg ezeket a tárgyakat, a tárgytípus olcsó tömegcikk voltában, valamint a munkafolyamatok különböz személyek közötti felosztásában rejlik.560 Valószínűleg mindkét érv szerepet játszhatott, mivel általában valóban a különlegesebb, szebben kidolgozott tárgytípusok vannak névvel ellátva, bár az Aquincumban el került mesterneves cseng nem tartozik a luxusnak számító tárgycsoportok közé. A Pannoniából el került mesternévvel ellátott tárgyak esetében tehát nem minden esetben lehet helyi mestert feltételezni. Amennyiben a mesterek mégis helyben működhettek, további tárgyakat a kezükhöz kötni nehéz, stilisztikai alapokon a legtöbb esetben nem is lehetséges. Romulianus esetében Paulovics I. a két Victoria alakot egyértelműen a mesternek tulajdonítja a lel körülmények és a stílusuk alapján.561 Az anyagvizsgálatok eredményeit vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az újraolvasztások miatt a tárgyak műhelyhez való kötése szintén nem minden esetben lehetséges, de a fent említett egyik Victoria egy öntésb l származik a leletegyüttesben található Luna büszttel, ami egy újabb tárgyat kapcsol a két Victoria alakot készít mesterhez. A mesternévvel nem ellátott bronztárgyak esetében, f leg a kisplasztikai alkotásoknál bizonyos esetekben felmerül a lehet ség, hogy stilisztikai alapon egyes műhelyekhez, vagy mesterekhez lehet kötni az alkotásokat. Ez a metódus csak kevés esetben használható, azonban nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni. Az ilyenfajta azonosítás mellett a kutatásban felmerült egy másik szempont is, a bázissal el került kisméretű szobrok kapcsán. Egyes kutatók szerint a bázisok formái helyi sajátosságokkal rendelkeznek, amelyekre nagyobb hangsúlyt fektetve további műhelyek elkülönítése lenne 558 BERECZ 2008, 42. ETTLINGER 1973, 94. 560 GÁSPÁR 1986, 78. 561 PAULOVICS 1935A, 26. 559 127 lehetséges.562 Ez a módszer a pannoniai leletanyagok esetében nem tűnik használhatónak, mivel viszonylag kis számban kerültek el bázisok, vagy bázissal rendelkez kisplasztikai alkotások. 562 FLEISCHER 1977, 66-67. 128 9. Összegzés A pannoniai római kori bronzművesség témájában az újabb ásatási módszerek megjelenésével, az anyagvizsgálatok elterjedésével, valamint a régebbi leletanyagokkal együtt való kiértékelésének hiánya okán szükségessé vált egy összefoglaló munka elkészítése. A téma alapos vizsgálatához elengedhetetlen volt annak komplex vizsgálata, amelybe beletartoznak a képi és írott források, amelyekb l információt kaphatunk a római korban használatos technikákról. A képi és írásos források vizsgálatakor azonban láthatóvá vált, hogy mindig kritikával kell szemlélni az ábrázolt, vagy leírt információkat. Mindkét esetben a készít elfogultsága, illetve ismeretei határozzák meg a művet. A képi ábrázolások esetében például jól látszódik, hogy a kompozíció határozza meg egy-egy műhely ábrázolásánál annak berendezését, ezek alapján tehát nem lehet pontosan meghatározni a műhelyek felépítését. Az ábrázolt eszközök azonban nem véletlenül válhattak egy-egy mesterség fontos szimbólumává, azoknak a gyakori használata valószínűsíthet . A különböz eszközök több szakmához való alkalmazhatósága azonban tovább nehezíti a képek alapján való azonosítást. Az írásos források képet adhatnak a korabeli bronzöntési szokásokról, illetve az emberek viszonyulásáról a mesterekhez és szakmájukhoz. Ezek a leírások természetesen szintén elfogultak lehetnek, ezért ezeket is forráskritikával kell kezelni. A források alapján képet alkothatunk azonban arról, hogy hogyan látták akkor a bronzműveseket és munkáikat. A mesterek megbecsült embereknek számíthattak különleges tudásuk miatt. A római kori bronzművesség természetesen nem volt vizsgálható a görög el zmények figyelembe vétele nélkül. A készítéstechnikát tekintve sok információt nyerhetünk a görög területeken feltárt műhelyekb l, illetve az képi forrásaikból. A műhelyek meghatározása el tt tehát fontos feladat volt a nyersanyaggal kapcsolatos problémák, illetve a készítéstechnikai kérdések vizsgálata. A nyersanyag kérdésének els fontos állomása a bronz definiálása. A bronz a klasszikus görög bronzok esetében nagyjából 8ő-90 % vörösréz és 10-1ő % ón ötvözetét, a római korban ólom hozzáadásával, illetve vörösréz-cink ötvözetét jelentette, f leg kisebb tárgyak öntése esetében. A kutatásban alapvet probléma a „bronz” kifejezés általános használata az összetételét l függetlenül, amelyt l f leg a bizonyos id szakokra jellemz arzénos rézb l készült tárgyakat nem volt szokás megkülönböztetni. A nemzetközi 129 terminológiában a „bronze” megnevezés használata sok esetben gyűjt névként funkcionált, nem az ötvözet valódi összetételére utal. Ennek a nevezéktani problémának a kiküszöbölésére kezdték el a kutatók a „copper-alloy” fogalmat használni azokban az esetekben, ahol anyagvizsgálat hiányában nem eldönthet , hogy bronzról (bronze), vagy sárgarézr l (brass) van szó. Bronznak a vörösréznek és az ónnak az ötvözetét nevezhetjük, amellyel szemben a sárgaréz, vörösréz és cink ötvözeteként jön létre. A bronzhoz a római korban ólmot és cinket is hozzáadtak, a magyar és német terminológia ezeket szintén bronznak hívja, az angol területen erre használt „gunmetal” elnevezést ugyanis nem célszerű használni a római tárgyak esetében. A készítéstechnikák összegyűjtésekor el kell különíteni az öntési és lemezmegmunkálási eljárásokat. A pannoniai leletanyag szórványossága és a tárgytípusok azonosítási nehézségei ellenére jól látható, hogy sok megmunkálási folyamat nyoma mutatható ki az összegyűjtött tárgyak vizsgálata alapján. Az öntéstechnika esetében nyilvánvalóan látszódik, hogy pannoniai viszonylatban milyen eljárások voltak használatban. Ezek vizsgálatakor a többi provinciákkal párhuzamba állítható némelyik módszer, de vannak metódusok, amelyekre helyi viszonylatban eddig nem került el bizonyíték. A területi eltéréseket okozhatja az igények különböz sége, mennyiségben és min ségben egyaránt. A pannoniai leletanyagot tekintve az ismert önt formák nagyrészt fibula készítésére voltak alkalmasak. Ezekben egyszerre egy, vagy két darabot készítettek. Ezzel szemben más területekr l ismerünk nagyobb mennyiségek gyártására alkalmas módszert is. Valószínűleg ez Pannoniában nem volt használatban. A félkész fibulák tanulmányozásakor megfigyelhet , hogy a spirált utólag alakították ki. Az öntvények egy részén látható hosszú nyúlvány alkalmas lehetett arra, hogy kalapálással képezzék ki ezeket utólag. A lemezmegmunkálás esetében is mind a javítási módszerek sokféleségére, mind a gyártástechnikára nézve sok információval rendelkezünk a pannoniai leletanyag alapján is. A legtöbb esetben a pannoniai lel helyeken nem lehetséges a bronzműhelyek lokalizálása, ennek oka, hogy csak egy-egy tárgy utal az ott működ műhely létezésére. A félkész, vagy rontott tárgyak, önt minták és segédnegatívok, hulladékok és önt tégelyek, valamint a beolvasztásra váró depóleletek azonban mégis bizonyítják a helyi bronzművesség létezését. A kutatás nehézsége, hogy az esetleges műhelyleletek nagy része újrahasznosításra került a római korban, illetve a hulladékok sem minden esetben ismerhet ek fel a nagy mennyiségű leletanyagok feldolgozásakor. A leletek szórványossága miatt a műhely lokalizálása csak akkor lehetséges, amikor a kemencéket is 130 sikerül feltárni. A kemencék között azonban az olvasztókemencék azok, amelyek a fémmegmunkálás egyértelmű bizonyítékának tekinthet ek. Természetesen a lel körülmények figyelembe vételével a többi kemencét is lehetséges a fémművességhez kötni bizonyos esetekben. Ebben segítségünkre van a fémmegmunkáláskor keletkez nagy mennyiségű fémsalak, amely egyértelmű jele az ilyen tevékenységnek. A disszertáció katalógusában látható, hogy a témához kapcsolódó leletanyag egy része nem hozzáférhet , illetve az anyag összegyűjtésénél csupán törekedni lehet a teljességre. Ennek okai egyrészt a folyamatosan b vül a témához kapcsolódó leletanyag, másrészr l a rosszul azonosított tárgyak felfedezetlensége. Az összegyűjtött Ő21 darab bronzművességhez köthet tárgy azonban jól mutatja, hogy milyen tárgytípusok maradtak fenn leginkább a műhelyek berendezéséb l. A leletek nagy részét az önt tégelyek teszik ki, amelyek könnyű felismerhet sége és maradandósága miatt fontos szerepet játszanak a műhelyek azonosításában. Ezek azonban nem utalnak a műhelyben gyártott tárgyak típusaira. Egyes esetekben azonban fennmaradtak félkész, vagy rontott öntvények, amelyek utalnak a mesterek által készített árura. Ez az adat azonban nem reprezentatív az újrahasznosítás miatt. A pannoniai leletanyagban leginkább félkész fibulák és áttört veretek kerültek el . Az el került leletanyag azonban jól mutatja, hogy a provinciában mindenféle tárgycsoport készítésére van bizonyíték. A fibulák kimagasló mennyisége a tárgy általános használatában keresend . A leletanyagban találhatóak még önt formák és segédnegatívok, amelyek a műhelyazonosításon kívül a készítéstechnikai kérdések miatt is jelent s leletnek számítanak. A kisebb tárgyak készítésénél ugyanis valószínűsíthet , hogy több technikai módszer is használatban lehetett, azok használata a mestert l függhetett. Bizonyos esetekben a kétrészes vagy az egyrészes önt formát használhatták, el fordult azonban, hogy a viaszmodellre agyagot gyúrva öntötték a bronztárgyakat. A másik leletcsoport, amelyik megjelenik a leletanyagban, a szerszámok és eszközök. Ezeknek a problematikája a más foglalkozások szerszámkészleteivel való egyezés, illetve a nem maradandó anyagokból való készítésük lehet. Így Pannonia területér l leginkább vaskanalak állnak rendelkezésünkre, valamint egy lyukasztó, és egy kisméretű kalapács feje. A bronzművesség műhelykérdéseit kutatva egyértelműen látszódik, hogy a témát több szempontból lehetséges és szükséges vizsgálni. Az egyik szempont mindenféleképpen az egyes településeken belüli műhelyek működése, elhelyezkedése és felépítése. Ezen belül fontos különválasztva kezelni a különböz településformákat. A városok, katonai táborok, 131 katonavárosok, vicusok és villák területén működ bronzmegmunkáló műhelyek mind méretben, mind felszereltségben és szaktudásban eltér ek lehettek. Ezeket külön-külön vizsgálva képet kapunk a településformák eltér igényeir l is. Pannonia területér l minden településforma típusról ismerünk műhelyleleteket, ha nem is kimagasló mennyiségben. Jelent ségük ezért is nagy, mivel kevés feltárt műhely található Magyarországon. A pannoniai kutatást nehezíti, hogy a műhelyek lokalizálása a településen belül nem minden esetben lehetséges. Ennél fogva csak néhány esetben lehet térképre vetíteni, illetve az épületeken belül is elhelyezni a műhelyeket. Az el került tárgyi emlékek relatív csekély száma miatt számolni kell azzal is, hogy a megalkotott kép nem lehet teljes. A bronzmegmunkálás valamely módjának szükségessége a mindennapi életben azonban arra enged következtetni, hogy a lakott területek legtöbb részén folyhatott ilyen tevékenység. A település méretét l és jelent ségét l függ en a helyi igényeket kielégítve, bizonyos esetekben távolabbi megrendelésekre is dolgozhattak a műhelyekben. Bizonyos mértékben pedig számolni kell a vándormesterek jelenlétével is. Pannonia területén tehát 29 településen lehetséges fémmegmunkálást feltételezni az el került tárgyak alapján. A leletanyagokból jól látható, hogy sok esetben csak szórványosan el kerül számban el kerül tárgyak utalnak a műhely működésére. A viszonylag csekély rontott, vagy félkész darabok, illetve önt formák azonban mégis bizonyítékul szolgálnak a helyi bronzművességre, hiszen ezek a tárgyak valószínűleg nem kereskedelmi úton kerültek a lel hely területére. Néhány alapvet dolog megállapítható azonban ekkora mennyiségű leletanyag feldolgozása után is. Több esetben megfigyelhet például, hogy azokon a településeken, ahol kelta lakosság található a római foglalás idején, a fémművesség szerepet kap a kés bbiekben is. Ilyen helyzet állhatott fenn Nagyberki-Szalacska, Szakály, Ménf csanak, Neviodunum esetében. Ezek a lel helyek jó példák arra, hogy a fejlett kelta fémművesek tudását és technikáját hasznosítva a római korban folytatólagosan működhetett a helyi bronzművesség. Ezeken a településeken leginkább fibulagyártásra van adatunk, ami valószínűleg a helyi lakosság igényei szerint készülhetett. A disszertációban szerepl pannoniai lel helyek kapcsán megfigyelhet ek különbségek a településformák és a bronzműhelyek mérete és jelent sége között. A villák területén található műhelyek valószínűleg inkább önellátásra és a helyi igények kielégítésére próbáltak korlátozódni. Az ilyen gazdasági egység részeként szükséges volt különböz fémmegmunkálással foglalkozó mester alkalmazására. Az ipari tevékenységek 132 azonban nem különültek el jelent sen, elképzelhet , hogy egy műhelyen belül oldották meg a különböz munkálatokat. A nagyobb méretű és jelent ségű városoknál látható, hogy több műhely működött a településen. Brigetio és Savaria esetében egyértelmű, hogy a település különböz részein található iparosnegyedekben bronzmegmunkálás folyt. Ezeknél a műhelyeknél a mennyiségben és a min ségben is egy magasabb színvonalat láthatunk. Amíg a legtöbb településen f leg a használati tárgyak készítése volt el térben, addig ezekben a városokban a luxushoz tartozó kisplasztikai alkotások gyártására is van adatunk. Természetesen a fibulagyártás is nagy mennyiségben kimutatható, ezekb l valószínűleg nem csak saját piacaikra termeltek. Az el került leletanyagok alapján is megfigyelhet , hogy ezekr l a településekr l különböz használati tárgyak félkész és rontott darabjait ismerjük. A falusias jellegű településekkel szemben tehát itt sokfajta tárgytípust gyárthattak, valószínűleg nem kizárólag saját piacra. A limes mentén fekv települések esetében a katonai táborok, illetve a canabae és a vicusok területén is kimutatható bronzművesség, amely a katonák nagyobb igényeit kiszolgálandó működhettek. A területenkénti különbségek mellet megfigyelhet az id beli eloszlás is. A kés római korban működ műhelyek egy részénél egyértelműen a javítómunkálatok – f leg edények esetében – mutathatóak ki nagyobb számban. A műhelyek egy részénél azonban nem lehetséges a keltezés, így nem kaphatunk teljes képet, hogy melyik id szakban milyen műhelyek működhettek. Azokat a pannoniai településeket vizsgálva, ahonnan el került bronzművességre utaló lelet, láthatjuk, hogy a bronzmegmunkálás valamilyen formája minden településformán el fordult. Ez logikus, hiszen a mindennapi élethez szükséges eszközök és tárgyak nagy részét készítették bronzból. Ha figyelembe vesszük, hogy a bronzművesség bizonyítékainak csak töredékes mennyisége marad ránk, vagy találjuk meg, akkor még inkább feltételezhetjük, hogy ennél sokkal több településen működött bronzműhely. Természetesen bizonyítékok nélkül ez csak feltételezés marad, azonban a lel helyek tanulmányozása után látható, hogy a település típusától, méretét l függ en annak igényei szerint alakultak ki a bronzműhelyek Pannoniában. A különböz tárgytípusokra specializálódott műhelyek vizsgálata kapcsán megállapítható, hogy mind városi, vidéki, valamint katonai környezetben el fordul egyfajta szakosodás. A katonai felszereléshez szükséges tárgyakat kizárólag katonai környezetben – táborokban, canabaekban, vicusokban – gyártották. Ennek kézenfekv 133 oka, hogy a tárgyak utánpótlása gyorsan és zökken mentesen történhessen, valamint sok esetben a katonák bizonyos rétege maga vesz részt a gyártásban. A környez katonasághoz köthet települések kiszolgáló szerepe is jogosan merülhet fel. Azonban a szélesebb rétegek által használt tárgyak esetében, például fibuláknál bármely településtípuson találkozhatunk szakosodással, míg a luxuscikkekre valószínűleg inkább a városokban specializálódtak. Ezt támasztja alá az is, hogy a különleges technikai eljárást igényl emailos tárgyak gyártása is nagyobb városok esetében feltételezhet . Erre a legkézenfekv bb magyarázat a helyi igény megléte, drágább, egyedibb tárgyak vásárlására, valamint a műhelyek technikai felszereltségének jobb lehet ségei. Az egyes műhelyek specializációja azonban nem tűnik kizárólagosnak, mégis elkülöníthet ek azok a tárgyak, amelyeket nagy mennyiségben, folyamatosan készítettek. Bár a műhelyek specializációja f leg a kevés feltárt műhelylelet miatt nehezen fogható meg régészetileg, mindenféleképpen kell vele számolnunk. Ezek azonban nem jelentik azt, hogy kizárólag egy típust gyártottak, valószínűleg alkalomszerűen, vagy kisebb mennyiségben más tárgyakat is készítettek. A specializálódott műhelyek esetében nem figyelhet meg szabályszerűség sem id szakra, méretre, elhelyezkedésre vagy településformára sem. Valószínűleg a környék igénye alakította ki, hogy mely id szakban mire volt fokozottabb kereslet. Ez igaz a tárgytípusokra és a megmunkálásra egyaránt. A készítési technikák alapján való elkülönülése a műhelyeknek valószínűleg az egyes tárgytípusokhoz kapcsolódó eljárásfajtákon kívül a különböz id szakokban jellemz igény is hatással lehetett. A császárkor els évszázadaiban valószínűleg problémamentes volt a nyersanyagellátás, míg a 3-Ő. században a kereskedelem visszaszorulásával az újrahasznosítás vált fokozottabbá, valamint az egyes tárgyak javítása, mivel azokat feltehet leg nehezebben pótolták. Így, bár korábban is megfigyelhet javítómunkálat a műhelyekben, a kés római id szakban az válik hangsúlyossá, illetve a kevesebb nyersanyag igényű lemezb l készült tárgyak gyártása. A különböz technikákra való szakosodásnak szakmai okai is lehettek, egyrészt az eszközkészlet, másrészt a mester tehetsége szerint. A különböz településformákat vizsgálva kijelenthetjük, hogy léteztek a katonákat kiszolgáló és a civilek igényei szerint dolgozó mesterek egyaránt. A műhelyek egy része emiatt specializálódott is bizonyos tárgytípusokra, vagy technikákra. Az egyes tárgyakra való specializálódás id szerűen az adott korszak megnövekv igényeinek lehetett köszönhet . A különböz technikák alkalmazásánál is ezek lehettek a kiváltó okok. A javításokra való specializálódás különíthet el legegyértelműbben, mivel a kés római 134 id szakban visszaesett termelésének köszönhet en a különböz tárgyak javításának lehet sége és szükségessége el térbe került. Míg addig a javításokat a mesterek mellékesen végezték el, a kés római id szakban egyes műhelyek kifejezetten javítómunkálatokra rendezkedhettek be. Természetesen ennek a bizonyítása nehéz, de a különböz id szakokból el került leletanyag alapján ez a tendencia mutatható ki. A bronzműves lel helyek térképre vetítésével (XII. Tábla) láthatóvá válik a fent említett tézis, miszerint a különböz településtípusokon egyaránt megfigyelhet tevékenységük. A térképen kirajzolódik a limes mentén a különböz a katonai jellegű település, a Balaton környékén a villák, és a provincia bels részén a falusias jellegű települések és városok, amelyeken különböz műhelyleletek kerültek el . A témát érint , folyamatosan b vül leletanyag feldolgozása után valószínűleg minden településforma esetében b vülni fog a lel helyek száma. A bronzműves műhelyek vizsgálatakor jól látható, hogy ezeket a műhelyeket nehéz a többi műhelyt l különválasztva kezelni. A legtöbb esetben érdemes a többi iparos tevékenységgel együtt komplexen is vizsgálni. A bronzművességet els sorban a többi fémmegmunkáló műhellyel együtt, azaz a kovács-, és ólomönt műhelyeket figyelembe véve kell elemezni. Több lel hely esetében megfigyelhet , hogy ezek nem külön műhelyek voltak, hanem egy épületben, esetleg egy mester végezte ezeket a munkálatokat. Ez a feltevés logikusnak tűnik abból a szempontból is, hogy ugyanazokat az eszközöket, alapanyagokat és szakmai tudást igényelte mindhárom fém megmunkálása. Tekintve, hogy a bronzöntés nem egy minden napos elfoglaltság lehetett, a mester az öntések között egyéb fémmegmunkálást is elvégezhetett. A disszertációban a műhelyleletek összegyűjtése és kiértékelése kapcsán a bronzművességhez használatos szerszámok és egyéb eszközök pontos meghatározásával, és a terminológiai problémák felvázolásával, felmerültek esetleges megoldási lehet ségek. Ehhez elengedhetetlen a legújabb kutatások és különböz kísérleti régészeti módszerek alkalmazása. A leletek összegyűjtése során több tárgytípussal kapcsolatban kételyek merültek fel, hogy a korábbi elnevezése, illetve funkciójának meghatározása valóban helytálló-e. Ilyen például a vas önt kanalak kérdése, amelyet eddig a kutatásban nem vizsgáltak meg jobban. A vas önt kanalakat nem célszerű bronzöntésre használni, azonban a régészeti szempontú bizonyítás lehet ségei nem teszik lehet vé a pontosítást. A műhelyekben végbemen munkafolyamatok végiggondolásával azonban fölmerül a különböz ötvöz anyagok, és/vagy a viasz olvasztására való felhasználhatósága, illetve a 135 napjainkban használt eszközök alapján a salakolásban való alkalmazása is. A kutatásban ólom önt mintaként definiált tárgyak funkciója szintén kérdésessé vált. Amennyiben err l vettek mintát a bronzöntéshez, akkor miért ilyen gyenge kivitelű darabok egyt l egyig ezek a tárgyak? Az ólom viszonylagos puhaságának el nye, hogy könnyen megmunkálható, és alacsony h fokon olvad, azonban az öntvények kevésbé szép kivitelű darabok, mint a keményebb fémekb l, például bronzból öntött tárgyak. Elképzelhet azonban, hogy próbaöntvényként beválhatott, mivel kevesebb munkával kideríthet volt az önt forma min sége. A sokfajta lel helyr l el került széles spektrumú leletanyag azt mutatja, hogy a bronzművességben feltehet en nem voltak uniformizált szabályok. Az önt formák, vagy segédnegatívok, valamint az önt tégelyek kerámia anyagát vizsgálva látható, hogy különbség van méretben, alakban, anyagban, és soványításban. Valószínűleg attól is függött az adott műhely felszerelése, hogy maga a mester készítette ezeket a kerámia tárgyakat, vagy a közelében működ fazekasmester gyártotta neki le megrendelésre. A korongolt önt tégelyeket valószínűleg nem a bronzműves mester készítette, azonban a negatívok között némelyik rosszabb kivitelű darab nem tűnik fazekas munkának. A pannoniai bronzművesség láthatóan beleilleszkedik a többi provincia leletanyaga alapján alkotott képbe, természetesen bizonyos esetekben helyi sajátosságokat felmutatva. 136 Rövidítések AA Archäologischer Anzeiger ActaArchBrig Acta Archaeologica Brigetionensia ActaArchHung Acta Archaeologica Academiae Scientiarium Hungaricae AdSch Archäologie der Schweiz AHB The Ancient History Bulletin AI Archaeologica Iugoslavica AJ The Antiquaries Journal AJA American Journal of Archaeology AKorr Archäologisches Korrespondenzblatt AMN Acta Musei Napocensis ANRW Aufstieg und Niedergang der Römischen Welt ANTAEUS Antaeus. Communicationes ex Instituto Archaeologico Academiae Scientiarium Hungaricae ArchÉrt Archaeologiai Értesít AW Antike Welt BAR British Archaeological Reports BJb Bonner Jahrbücher BJVF Berliner Jahrbuch für Vor- und Frühgeschichte BMRAH Bulletin des Musées Royaux d’Art et d’Histoire BRGK Bericht der Römisch-Germanischen Kommission BudRég Budapest Régiségei BVBl Bayerische Vorgeschichtsblätter CIL Corpus Inscriptionum Latinarum DissPann Dissertationes Pannonicae EPhK Egyetemi Philológiai Közlöny FolArch Folia Archaeologica FbÖ Fundberichte aus Österreich IAT Iparrégészeti és Archeometriai Tájékoztató JAS Journal of Archaeological Science JRA Journal of Roman Archaeology 137 KMMK Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei KSARP Kölner Studien zur Archäologie der Römischen Provinzen MFMÉ A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve MRT Magyarország Régészeti Topográfiája RAE Revue Arhéologique de l’Est RIU Die römischen Inschriften Ungarns RKM Régészeti Kutatások Magyarországon RLÖ Der römische Limes in Österreich RÖ Römisches Österreich Savaria Savaria. A Vas Megyei Múzeumok Értesít je StudCom Studia Comitatensia Ur-Schweiz Ur-Schweiz. Mitteilungen zur Ur- und Frühgeschichte der Schweiz VMMK A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei ZPE Zeitschrift für Papyrologie und Epigraphik Források NOT. DIGN. occ. Notitia Dignitatum: occidentis PETR. SAT. Petronius: Satyricon PLIN. NAT. HIST. Plinius: Naturalis Historia THEOPH. PRESB. DE DIV. ART. Theophilus Presbyter: De Diversis Artibus VITR. DE ARCH. Vitruvius: De Architectura libri decem 138 Irodalomjegyzék ARV Beazley, J. D., Attic Red-Figure Vase-Painters. Oxford, 1942. BARKÓCZI 1951 Barkóczi L., ’Brigetio’ DissPann Ser. II. 22. Budapest, 1951. BARKÓCZI 1954 Barkóczi L., ’Római díszsisak Sz nyb l’ FolArch 6 (1954) 45-48. BARTUS 2003 Bartus D., ’Adatok a brigetiói csontfaragó műhely lokalizálásához’ KMMK 10 (2003) 55-75. BARTUS 2011 Bartus, D., ’Roman Figural Bronzes From Brigetio: Preliminary Notes’ Anodos. Studies of the Ancient World 10 (2010) Trnava, 2011, 17-28. BATESON 1981 Bateson, J. D., ’Enamel-working in Iron Age, Roman and Sub-Roman Britain. The Products and Techniques’ BAR Int. Ser. 93, Oxford, 1981. BAYLEY 1990 Bayley, J., ’The Production of Brass in Antiquity with Particular Reference to Romain Britain’ In: Craddock, P. T. (ed.), 2000 Years of Zinc and Brass. British Museum Occasional Paper No. 50 (1990) 7-28. BAYLEY 1995 Bayley, J., ’Spoon and Vessel moulds from Castlefold, Yorkshire’ In: Mols, S. T. A. M.-Gerhartl-Witteveen, A. M. (eds.), Acta of the 12th international Congress on Ancient Bronzes, Nijmegen 1992, Nijmegen, 1995, 105-111. B. BÓNIS 1976 B. Bónis É., ’Edényraktár a brigetiói katonaváros fazekastelepén’ FolArch 27 (1976) 73-88. B. BÓNIS 1977 B. Bónis, É., ’Das Töpferviertel am Kurucdomb von Brigetio’ FolArch 28 (1977) 105-139. B. BÓNIS 1986 B. Bónis, É., ’Das Militärhandwerk der Legio I Adiutrix in Brigetio’ In: Studien zu den Militärgrenzen Roms III. Stuttgart, 1986, 301-307. 139 B. BÓNIS-SELLYE 1988 B. Bónis É.-Sellye I., Római kori emailmunkák. Évezredek, évszázadok kincsei. Budapest, 1988. BEALE 1990 Beale, A., ’Scientific Approaches to the Question of Authenticity’ In: True, M.-Podany, J. (ed.), Small Bronze Sculpture from the Ancient World. Malibu, California, 1990, 197-207. BENEA 2002 Benea, D., ’Römische Werkstätten in Dakien (I)’ In: Kuzmová, K.-Pieta, K.-Rajtár, J. (Hrsg.), Zwischen Rom und dem Barbaricum. Nitra, 2002. BENEA-PETROVSZKY 1987 Benea, D.-Petrovszky, Metallverarbeitung R., `Werkstätten zur in Tibiscum in 2. und 3. Jahrhundert n. Chr` Germania 65/1 (1987) 269-239. BERECZ 1990 Berecz K., ’Römerzeitliche Fibeln von Zalalöv ’ ActaArchHung 42 (1990) 77-96. BERECZ 2008 Berecz K., Aucissa és emailos fibulák Pannoniában és a szomszédos Barbaricumban. (Doktori Disszertáció. Kézirat.) Budapest, 2008. BESZÉDES 2007 Beszédes J., ’Kutatások az albertfalvi vicus északi részén’ Aquincumi Füzetek 13 (2007) 205-215. BISHOP 1985 Bishop, M. C., ’The Military Fabrica and the Production of Arms in the Early Principate’ In: Bishop, M. C. (ed.), The Production and Distribution of Roman Military Equipment. BAR Int. Ser. 275 Oxford, 1985, 1-42. BISHOP 1996 Bishop, M., Finds from Roman Aldborough. A Catalogue of small Finds from the Romano-British Town of Isurium Brigantum. Oxbow Monograph 65 (1996). BÍRÓ-SZENTHE 2011 Bíró Cs.-Szenthe G., ’Öntéstechnikai vizsgálatok kés avar kori bronztárgyakon (Sorozatok modellezése és sokszorosítása)’ In: Corolla museologica Tibor Kovács dedicata. Libelli Archaeologici Ser. Nov. No. IV. MNM Budapest, 2011, 155-174. BÍRÓ Bíró, Sz., ’Fibeln aus einer dörflichen Siedlung in Pannonien’ (kézirat) 140 BLAGG-READ 1977 Blagg, Th.-Read, S., ’The Roman Pewter-Moulds from Silchester (Hampshire)’ AJ 57 (1977) 270-276. BOARDMAN 1997 Boardman, J., Athenian Red Figure Vases the Archaic Period. Singapore, 1997. BOL 1985 Bol, P.C., Antike Bronzetechnik. Kunst und Handwerk antiker Erzbildner. München, 198ő. BONA-PETROVSZKY ET AL. 1983 Bona, P.-Petrovszky, R. et al., ’Tibiscum - cercetări arheologice (II) (1976-1979)’ AMN 20 (1983) 405-432. BONNET-MARTIN 1982 Bonnet, Ch.-Martin, M., ’Le modèle de plomb d’une fibule anglo-saxonne de Saint-Pierre à Genève/ Bleimodell einer angelsächsischen Fibel aus Saint-Pierre in Genf’ Helvetia Archaeologica 5 (1982) 210-224. BORHY 1990 Borhy, L., ’Zwei neue Parade-Brustplatten im Ungarischen Nationalmuseum’ BVBl 55 (1990) 299-307. BORHY 1991 Borhy L., Római díszpáncélok. Adatok a keltezés és a műhelyek kérdéséhez. (Doktori disszertáció. Kézirat) Budapest, 1991. BORHY 1994 Borhy, L., ’Gans oder Adler? Bemerkungen zu den Motiven römischer Paraderüstungen’ In: Carnap- Bornheim, C. v. (Hrsg.), Beiträge zu römischer und barbarischer Bewaffnung in den ersten vier nachchristlichen Jahrhunderten. Marburger Kolloquium 1994, Lublin-Marburg, 1994, 145-154. BORHY 2006 Borhy L., ’Vezet Komárom város római kori k emlékeihez’ ActaArchBrig I/5. Komárom, 2006. BORHY-SZÁMADÓ 2003 Borhy L.-Számadó E., ’Gemmák, gemmás gyűrűk és ékszerek Brigetióban’ ActaArchBrig I/4. Komárom, 2003. BORHY-SZÁMADÓ 2010 Borhy L.-Számadó E., ’Komárom-Sz ny, Vásártér’ RKM 2009 (2010) 250-251. BOUCHER 1990 Boucher, S., ’Surface Working, Chiseling, Inlays, Plating, Silvering, and Gliding’ In: True, M.-Podany, J. (ed.), Small Bronze Sculpture from the Ancient World. Malibu, California, 1990, 161-178. 141 BRIGETIO 1990 Brigetio. Das Leben in einer Stadt in Pannonien. Kiállítási katalógus. Tata, 1990. B. THOMAS 1952 B. Thomas E., ’Ólom fogadalmi emlékek Pannoniában (Pogányteleki ólomönt műhely)’ ArchÉrt 79 (1952) 3238. B. THOMAS 1961 B. Thomas E., Rómaikori villák a Balatonfelvidéken. Budapest, 1961. B. VÁGÓ 1969 B. Vágó E., ’El zetes jelentés az 19ő7-1968. évi intercisai ásatásokról’ Alba Regia 10 (1969) 166-169. BUOCZ 1991 Buocz T., ’A Járdányi Paulovics István Romkert helyreállítási és feltárási munkái (I-III.sz.)’ Savaria 20/1 (1991) 13-25. CAVANAGH 1990 Cavanagh, P. K., ’Practical Considerations and Problems of Bronze Casting’ In: True, M.-Podany, J. (ed.), Small Bronze Sculpture from the Ancient World. Malibu, California, 1990, 145-160. CHARDRON-PICAULT 2006 Chardron-Picault, P., ’L’Artisanat des Alliages à base de Cuivre de Vertault-Vertillum (Côte-D’or)’ RAE 54 (2005) [2006] 135-147. CHARDRON-PICAULT 2007 Chardron-Picault, P., ’Les ateliers de bronziers dans le ville’ In: Hommes de feu, Hommes du feu. L’Artisanat en Pays Eduen. Autun, 2007, 36-77. CHRIST 1889 Christ, W., ’Votivtäfelchen an Iuppiter Dolichenus’ Westdeutsche Zeitschrift für Geschichte und Kunst 8 (1889) 71. CHRISTLEIN 1971 Christlein, R., ’Anzeichen von Fibelproduktion in der völkerwanderungszeitlichen Siedlung Runder Berg bei Urach’ AKorr 1 (1971) 47. CLEERE 1983 Cleere, H., ’Industry in the Romano-British Countryside’ In: D. Miles, The Romano-British Countryside: studies in rural settlement and economy. BAR Int. Ser. 103 (1982) 123-135. COLES 1973 Coles, J., Archaeology by Experiment. New York, 1973. 142 CRADDOCK 1976 Craddock, P. T., ’Copper Alloys Used by the Greek, Etruscan and Roman Civilisations: I’ JAS 3 (1976) 93113. CRADDOCK 1977 Craddock, P. T., ’Copper Alloys Used by the Greek, Etruscan and Roman Civilisations: I’ JAS 4 (1977) 103123. CRADDOCK-MEEKS 1987 Craddock, P. T.-Meeks, N. D., ’Iron in Ancient Copper’ Archaeometry 29 (1987) 187-204. CZAJLIK-BÖD CS-RUPNIK 2012 Czajlik Z.-Böd cs A.-Rupnik L., ’Légi fényképezéses régészeti kutatások Magyarországon 2010-ben’ RKM 2010 Budapest, 2012, 111-132. DARNAY 1906 Darnay K., ’Kelta pénzver és önt -műhely Szalacskán’ ArchÉrt 26 (1906) 416-430. DARNAY 1910 Darnay K., ’Kelta pénzver és önt -műhely Szalacskán’ ArchÉrt 30 (1910) 130-140. DARNAY 1911 Darnay K., ’Újabb leletek a szalacskai kelta pénzver - és önt műhely területén’ ArchÉrt 31 (1911) 311-328. DARNAY 1912 Darnay K., ’Leletek a szalacskai barbár kelta pénzver - és önt műhely területér l’ ArchÉrt 32 (1912) 153-168. DÁGI 2011 Dági M., Aranyművesség a későklaszikus- korahellénisztikus kori Makedóniában. Derveni, Sedes, Stavroupolis. (Doktori disszertáció. Kézirat) Budapest, 2011. DELAMARE-GUINEAU 2007 Delamare, F.-Guineau, B., Colour. Making and Using Dyes and Pigments. London, 2007. DÉVAI-GELENCSÉR Dévai K.-Gelencsér Á., ’Római kori lakóépület és üvegműhely Brigetióból’ KMMK 18 (Megjelenés alatt). DRESCHER 1959 Drescher, H., ’Ein Beitrag zur Technik römischer Zwiebelknopffibeln’ Germania 37 (1959) 170-179. DRESCHER 1973 Drescher, H., ’Der Guβ von Kleingerät, dargestellt an Funden aus provinzialrömischen Werkstätten’ Early Medieval Studies 6 (1973) 48-62. 143 DRESCHER 1978 Drescher, H., ’Untersuchungen und Versuche zum Bleiund Zinnguβ in Formen aus Stein, Lehm, Holz, Geweih und Metall’ Frühmittelalterliche Studien 12 (1978) 84115. ETTLINGER 1973 Ettlinger, E., Die römischen Fibeln in der Schweiz. Bern, 1973. EXNER 1939 Exner, K., ’Die Provinzialrömische Emailfibel der Rheinlande’ BRGK 29 (1939)[1941] 31-121. FACSÁDY-VEREBES 2009 Facsády A.-Verebes A., ’Analysis of Roman Bronze Finger Rings from Aquincum’ Materials and Manufacturing Processes 24/9 (2009) 993-998. FETTICH 1963 Fettich, N., ’Symbolischer Gürtel aus der Awarenzeit (Fund von Bilirics)’ MFMÉ (1963) 61-89. FITZ 1964 Fitz J., Gorsium. A táci rómaikori ásatások. Székesfehérvár, 1964. FITZ 1970 Fitz J., ’A római kor Fejér megyében’ Fejér megye története az őskortól a honfoglalásig Ő. Székesfehérvár, 1970. FLEISCHER 1967 Fleischer, R., Die römischen Bronzen aus Österreich. Mainz, 1967. FLEISCHER 1977 Fleischer, R., ’Eine Bronzewerkstätte in Rätien’ Actes du IVe Colloque International sur les bronzes antiques. Lyon, 1977, 61-68. FLÜGEL-SCHMIDTS 2005 Flügel, Ch.-Schmidts, Th., ’Hort eines römischen Bronzegiessers aus Pöttmes, Lkr. Aichach-Friedberg’ AKorr 35 (2005) 233-250. FOLTZ 1980 Foltz, E., ’Guss in verlorener Form mit Bleimodellen?’ AKorr 10 (1980) 345-349. FREL 1987 Frel, J., ’The Workshop of Proclus Maternus in Sorviodurum-Straubing. Eastern Elements in the Bronzework of the Raetian Limes’ BVbl 52 (1987) 57-74. FURGER-RIEDERER 1995 Furger, A.-Riederer, J., ’Aes und Aurichalcum’ Jahresberichte aus Augst und Kaiseraugst 16 (1995) 115180. 144 GABLER 1971 Gabler D., ’Kutatások Arrabona canabaejában’ Arrabona 13 (1971) 5-54. GABLER 1982A Gabler D., ’Forschungen in der späteisenzeitlich- römerzeitlichen Siedlung von Szakály’ ANTAEUS 10/11 (1982) 71-99. GABLER 1982B Gabler D., ’Aspects of the development of Late Iron Age sttlements in Transdanubia into the Roman period (evidence based upon the excavations at Szakály in Southern Hungary)’ BAR Int. Ser. 144 (1982) Oxford, 57128. GALAMBOS 2007 Galambos É., A restaurátori vizsgálatok és egyéb tudományterületek kapcsolata. A szervetlen pigmentek polarizációs mikroszkópos vizsgálatának szerepe. (DLA Értekezés.) Budapest, 2007, http://www.mke.hu/sites/default/files/attachment/ertekezes _galambose.pdf GAMER 1968 Gamer, G., ’Fragmente von Bronzestatuen aus römischen Militärlagern an der Rhein- und Donaugrenze’ Germania 46 (1968) 53-66. GARBSCH 1978 Garbsch, J., Römische Paraderüstungen. Katalog der Ausstellung. Germanisches Nationalmuseum Nürnberg. München, 1978. GÁSPÁR 1986 Gáspár, D., ’Römische Kästchen aus Pannonien’ ANTAEUS 15 (1986). GIUMLIA-MAIR-ZANDA 1995 Giumlia-Mair, A.-Zanda, E., ’Bronze Production of the Ancient Roman Town Industria’ In: Mols, S. T. A. M. Gerhartl-Witteveen, A. M. (ed.), Acta of the 12th international Congress on Ancient Bronzes, Nijmegen. Nijmegen, 1995, 159-164. GIUMLIA-MAIR 2000 Giumlia-Mair, A., ’Roman Metallurgy: Workshops, Alloys, Techniques and Open questions’ In: Giumlia-Mair A. (ed.), Ancient Metallurgy between Oriental Alps and Pannonian Plain. Workshop-Trieste, 29-30 October, 1998. Trieste, 2000, 107-120. 145 GOSTENČNIK 2002 Gostenčnik, K., ’Agathengelus the Bronzesmith: The British Finds in their Continental Context’ Britannia 33 (2002) 227-256. GÖMÖRI 2003A Gömöri J., ’A kézművesség emlékei’ In: Visy Zs. (szerk.), Magyar Régészet az Ezredfordulón Budapest, 2003, 243247. GÖMÖRI 2003B Gömöri J., ’Scarbantia’ Situla (2003) 81-91. GRALFS 1994 Gralfs, B., Metallverarbeitende Werkstätten im Nordwesten des Imperium Romanum. Hamburg, 1994. GROLLER 1905 Groller, M.v., ’Das Lager Carnuntum’ RLÖ 6 (1905) Sp. 63–114. GROSSE 1920 Grosse, R., Römische Militärgeschichte von Gallienus bis zum Beginn der byzantinischen Themenverfassung. Berlin, 1920. GRÜNEWALD 1980 Grünewald, M., ’Quintus T. f. R. . ., Bronzegieβer der legio XV Apollinaris in Carnuntum’ FbÖ 18 (1979)[1980] 77-80. GSCHWIND 1997 Gschwind, M., ’Bronzegießer am raetischen Limes’ Germania 75/2 (1997) 607-638. GSCHWANTLER 1986 Gschwantler, K., Guβ+Form. Bronzen aus der Antikensammlung. Wien, 1986. GSCHWANTLER-WINTER 1990 Gschwantler, K.-Winter, H., ’Bronzewerkstätten in der Austria Romana’ RÖ 17/18 (1989/1990) 113-114. GUDEA 2009 Gudea, N., ’Eine Fibelgussform aus Bronze aus Porolissum’ AKorr 39 (2009) 409-414. HAYNES 1992 Haynes, D., The Technique of Greek Bronze Statuary. Mainz, 1992. HEALY 1978 Healy, J. F., Mining and Metallurgy in the Greek and Roman World. London, 1978. HULL 1967 Hull, M. R., ’The Nor’nour Brooches’ In: Dudley, D., Excavations on Nor’nour in the Isles of Scilly. The Archaeological Journal 124 (1967) 1-64. JÁRDÁNYI-PAULOVICS 1953 Járdányi-Paulovics I., ’Szalacska, a kaposvölgyi rómaikori fémművességi központ’ ArchÉrt 80 (1953) 115-129. 146 JILEK 2005 Jilek, S., ’Das Militär und die städtischen Zentren der Hinterlandes am Beispiel von Ovilava (Wels) und Aelium Cetium (St. Pölten)’ RÖ 28 (2005) 163-176. JONES 1981 Jones, A. H. M., ’Das Wirtschaftsleben in den Städten der römischen Kaiserreiches’ In: Schneider, H. (Hrsg.), und Sozial- Wirtschaftsgeschichte der römischen Kaiserzeit. Darmstadt, 1981, 48-80. KANDLER-JOBST 1977 Kandler, M.–Jobst, W., ’Carnuntum’ In: ANRW II/6 (1977) 626–700. KELEMEN 2003 Kelemen, M., ’Solva Castellum’ In: Visy, Zs. (ed.), The Roman Army in Pannonia. Pécs, 2003. KÉRD 2007 Kérd K.-Verebes A.-Költ L., ’An Assemblage of Bronze objects found in the territory of the 1st century vicus in Aquincum’ 2nd International Conference on „Archeometallurgy in Europe”, Aquileia 2007, 1-10 CD. KIS 2010 Kis Z., Római kori tárgyak a komáromi Bodorgyűjteményből. (Szakdolgozat, kézirat) Budapest, 2010. KISS 2000 Kiss P., ’Urchristliches Lampenhängeglied aus Savaria’ Specimina Nova 16 (2000) 199-206. KLEISER 2005 Kleiser, Ch., ’Durchbrochene Riemenverteilerscheiben aus dem Donauraum’ RÖ 28 (2005) 185-196. KLUGE 1927 Kluge, K., Die antike Erzgestaltung und ihre technischen Grundlagen. Die antiken Grossbronzen. I. Band. BerlinLeipzig, 1927. KLUMBACH 1977 Klumbach, H., ’Ein Paradeschildbuckel aus Brigetio’ In: Fitz J. (Hrsg.), Akten des 11 Internationalen Limeskongresses, Székesfehérvár 1976. Budapest, 1977, 199-208. KOŠČEVIĆ 1979 Koščević, R., ’Die Werkstätte kräftig profilierter Fibeln in Siscia’ AI 16 (1979) 51-61. KOŠČEVIĆ 2000 Koščević, R., ’The Fibulae Workshop at Siscia’ In: Giumlia-Mair, A. (ed.), Ancient Metallurgy between Oriental Alps and Pannonian Plain. Workshop-Trieste, 29-30 October, 1998. Trieste, 2000, 141-152. 147 KOVÁCS-FEHÉR 2001 Kovács P.-Fehér B., ’Feliratos tégla- és edénytöredékek a balácai római kori villából.I. Vicus Augusti Pannoniában?’ Balácai Közlemények VI (2001) 159-182. KOVRIG 1937 Kovrig I., ’A császárkori fibulák f formái Pannoniában’ DissPann Ser. II.4., Budapest, 1937. K. PALÁGYI 1985 K. Palágyi S., ’A balácai kutatások története (190Ő-1976)’ VMMK 17 (1984) 27-51. KRIERER 2004 Krierer, K. R., ’Antike Germanenbilder’ Archäologische Forschungen 11 (2004). KÜNZL 1983 Künzl, E., Medizinische Instrumente aus Sepulkralfunden der römischen Kaiserzeit. Bonn, 1983. KÜNZL 1984 Künzl, E., ’Einige Bemerkungen zu den Herstellern der römischen medizinischen Instrumente’ AlbaRegia 21 (1984) 59-65. LÁNG 1941 Láng, F., ’Das Dolichenum von Brigetio’ In: Laureae Aquicenses memoriae Valentini Kuzsinszky dicatae II. DissPann Ser. II. No. 11, Budapest, 1941, 165-181. LECHTMAN-STEINBERG 1970 Lechtman, H.-Steinberg, A., ’Bronze Joining: A Study in Ancient Technology’ In: Doeringer, S. (ed.), Art and Technology. A Symposium on Classical Bronzes. Mainz, 1970, 5-35. LEIBUNDGUT 1984 Leibundgut, A., ’Kritische Überlegungen zum Problem der postulierten Serienproduktion’ In: Gehrig, U. (Hrsg.), Toreutik und figürliche Bronzen römischer Zeit. Akten der 6. Tagung über antike Bronzen. Berlin, 1984, 149-159. MAASS 1984 Maaβ, M., ’Probleme der Formtechnik und Serienfertigung’ In: Gehrig, U. (Hrsg.), Toreutik und figürliche Bronzen römischer Zeit. Akten der 6. Tagung über antike Bronzen. Berlin, 1984, 160-165. MACMULLEN 1960 MacMullen, R., ’Inscriptions on Armour and the Supply of Arms in the Roman Empire’ AJA 64 (1960) 23-40. MAMIE 2007 Mamie, A., ’Un nouvel Atelier de bronzier dans le Quartier des Champs de l’Église’ RAE 55 (2006)[2007] 151-172. 148 MARTIN 1978 Martin, M., ’Römische Bronzegiesser in Augst BL’ AdSch 3 (1978) 113-115. MATTUSCH 1982 Mattusch, C.C., Bronzeworkers in the Athenian Agora. Excavations of the Athenian Agora 20. American School of Classical Studies at Athens. Athen, 1982. MCDONELL ET AL. 1995 McDonell, R. D.-Meijers, R. J. M.-Kars, H., ’The Composition and Microstructure of six Fragments of Roman Mirrors from Nijmegen, The Netherlands’ In: Mols, S. T. A. M.-Gerhartl-Witteveen, A. M. (eds.), Acta of the 12th international Congress on Ancient Bronzes, Nijmegen 1992, Nijmegen, 1995, 169-178. MCWHIRR 1982 McWhirr, A., Roman Crafts and Industries. Aylesbury, 1982. MEEKS 1995 Meeks, N., ’A Technical Study of Roman Bronze Mirrors’ In: Mols, S. T. A. M.-Gerhartl-Witteveen, A. M. (eds.), Acta of the 12th international Congress on Ancient Bronzes, Nijmegen 1992, Nijmegen, 1995, 179-193. MILCH 1901 Milch Á., ’A bregetiumi Jupiter-dolycenus szentély’ A Komáromvármegyei és városi Múzeum-Egyesület 1900. évi értesítője 14 (1901) 27-35. MLADONICZKI-SOSZTARITS 2009 Mladoniczki, R.-Sosztarits, O., ’Die Strecke der Bernsteinstraβe in Savaria’ In: Bíró, Sz. (ed.), Ex Officina… Studia in Honorem Dénes Gabler. Gy r, 2009, 325-356. MUTZ 1961 Mutz, A., ’Die Herstellung römischer Kasserollen’ UrSchweiz 25 (1961) 13-16. MUTZ 1962 Mutz, A., ’Über den Metall-Massenfund von Augusta Raurica’ Ur-Schweiz 26 (1962) 18-24. MUTZ 1971 Mutz, A., ’Technische Künste der Römer- Das Metalldrehen’ AW 4 (1971) 28-35. MUTZ 1972 Mutz, A., Die Kunst des Metalldrehens bei den Römern. Stuttgart, 1972. 149 MÜLLER 1978 Müller R., ’V. századi bronzművesműhely maradványai Keszthely-Fenékpusztáról’ ArchÉrt 105 (1978) 11-29. NAGY 2003 Nagy L., ’Római település és kés római er d Tokodon’ Régészeti Értékeink 7. Budapest, 2003. NAGY 1948 Nagy T., ’Az albertfalvai római telep’ Antiquitas Hungarica 2 (1948) 92-114. NUBER 1972 Nuber, H. U., ’Kanne und Griffschale’ BRGK 53 (1972) 1232. OLDENSTEIN 1974 Oldenstein, J., ’Zur Buntmetallverarbeitung in den Kastellen am obergermanischen und rätischen Limes’ BMRAH 46 (1974) 185-196. OTTOMÁNYI 2007 Ottományi K., ’A pátyi római telep újabb kutatási eredményei’ StudCom 30 (2007) 7-238. OTTOMÁNYI 2012 Ottományi K., ’Kés római sírcsoportok a pátyi temet ben’ Archaeologia – Altum Castrum Online: http://archeologia.hu/content/archeologia/85/ottomanyi-kpatyi-temeto.pdf PAULOVICS 1932 Paulovics I., ’Római művésznév Brigetióból’ EPhK LVI, Budapest, 1932. PAULOVICS 1934 Paulovics ’Dolichenus-háromszögek I., tartója Brigetióból’ ArchÉrt 47 (1934) 40-48. PAULOVICS 1935A Paulovics I., Római kisplasztikai műhely Pannoniában. Pécs, 1935. PAULOVICS 1935B Paulovics I., ’Dionysosi menet (Thiasos) magyarországi római emlékeken (Adatok a pannoniai Scrinium-lemezek kérdéséhez)’ ArchÉrt 48 (1935) 54-102. PAULOVICS 1940 Paulovics, S., ’Tonform für Germanenkopf von Brigetio und einige „barbarische” Bronzeköpfe aus Pannonien’ Serta Hoffilleriana, Zagreb, 1940, 369-373. PAULOVICS 1942 Paulovics I., ’Brigetioi kisbronzok magángyűjteményekb l’ ArchÉrt 3 (1942) 216-245. P. BUOCZ 1967 P. Buocz T., Savaria topográfiája, Szombathely, 1967. 150 PETERS 1974 Peters, W. J. Th., ’Roman Bronze Figurines from the Netherlands. Some Remarks on the Technique’ UrSchweiz 26 (1962) 197-204. PETRIKOVITS 1981 Petrikovits, H. v., ’Die Spezialisierung des römischen Handwerks’ In.: Jankuhn, H.-Janssen, W.-Schmidt- Wiegand, R.-Tiefenbach, H. (Hrsg.), Das Handwerk in vor- und frühgeschichtlicher Zeit 1. Göttingen, 1981, 63129. PETROVSZKY 1993 Petrovszky, R., ’Studien zu römischen Bronzegefäβen mit Meisterstempeln’ KSARP 1, Buch am Erlbach, 1993. POULSEN 1977 Poulsen, E., ’Probleme der Werkstattbestimmung gegossener römischer Figuralbronzen’ Acta Archaeologica 48 (1977) 1-60. POULSEN 2002 Poulsen, E., ’On moulds and models for ancient Roman small bronzes’ In: Giumlia-Mair, A. (ed.), I bronzi antichi: Produzione e Tecnologia. Atti del XV Congresso Internazionale sui Bronzi Antichi. Montagnac, 2002, 330337. PÓCZY 1991 Póczy K., ’Egy aquincumi pénzverde nyomában’ BudRég 28 (1991) 45-56. PÓCZY-ZSIDI 2001 Póczy, K.-Zsidi, P., ’Importazioni dall’Italia e artigianato locale ad Aquincum’ In: Buora, M. (a cura di), Da Aquileia al Danubio. Materiali per una Mostra. Trieste, 2001, 137. PROHÁSZKA 2005 Prohászka P., Tokod a rómaiak korában - Tokod in der Zeit der Römer. Tokod, 2005. RADNÓTI 1938 Radnóti A., ’A pannóniai római bronzedények’ DissPann II.6. Budapest, 1938. RADNÓTI 1955 Radnóti A., ’Kés római ládika veretei Kisárpásról’ ArchÉrt 82 (1955) 177-184. RADNÓTI 1965 Radnóti A., ’Eine ovale Bronzeplatte aus Regensburg’ BVBl 30 (1965) 188-244. RATIMORSKÁ-MINAROVIECH 151 2010 Ratimorská, P.-Minaroviech, J., ’Roman Sanctuary of Jupiter Dolichenus in Brigetio and its Hypothetical Reconstruction’ Anodos. Studies of the Ancient World 9/2009, Trnava, 2010, 119-132. RED 1995 Red , F., ’Roman villa at Alsórajk-Kastélydomb 19871993’ ANTAEUS 22 (1995) 269-305. RIEDERER 1995 Riederer, J., ’Die Verwendung zinkhaltiger Kupferlegierungen in römischer Zeit’ In: Mols, S. T. A. M.-Gerhartl-Witteveen, A. M. (eds.), Acta of the 12th international Congress on Ancient Bronzes, Nijmegen 1992, Nijmegen, 1995, 207-213. RIEDERER 2000 Riederer, J., ’Trace elements in Roman Copper Alloys’ In: From the Parts to the Whole Vol. 1. JRA Suppl. Ser. 39, Portsmouth, Rhode Island, 2000, 282-287. RIEDERER 2002 Riederer, J., ’The use of standardised copper alloys in Roman metal technology’ In: Giumlia-Mair, A. (ed.), I bronzi antichi: Produzione e Tecnologia. Atti del XV Congresso Internazionale sui Bronzi Antichi. Montagnac, 2002, 284-291. RIEDERER-COCIŞ 2000 Riederer, J.-Cociş S., ’Die Fibelwerkstatt in Napoca: Vorläufige Angaben zur Metallanalyse’ In: Giumlia-Mair, A. (ed.), Ancient Metallurgy between Oriental Alps and Pannonian Plain. Workshop-Trieste, 29-30 October, 1998. Trieste, 2000, 189-192. SANDER 1962 Sander, E., ’Der praefectus fabrum und die Legionsfabriken’ BJb 162 (1962) 139-161. SARNOWSKI 1985 Sarnowski, T., ’Bronzefunde aus dem Stabsgebäude in Novae und Altmetalldepots in den römischen Kastellen und Legionslagern’ Germania 63 (1985) 521-540. ŠAŠEL KOS 1995 Šašel Kos, M., ’The 1őth Legion at Emona – Some Thoughts’ ZPE 109 (1995) 227-244. SCHNEIDER-ZIMMER 1986 Schneider, G.-Zimmer, G., ’Technische Keramik aus antiken Bronzegusswerkstätten in Olympia und Athen’ 152 Berliner Beiträge zur Archäometrie IX (1984)[1986] 1794. SCHNURBEIN 1975 Schnurbein, S. v., ’Vier Bleimodeln aus dem Hauptlager von Haltern’ AKorr 5 (1975) 215-217. SCHWANDNER-ZIMMER 1983 Schwandner, E. L.-Zimmer, G., ’Zum Problem der Öfen griechischer Bronzegiesser’ AA (1983) 57-80. SCOTT-PODANY 1990 Scott D. A.-Podany, J., ’Ancient Copper Alloys: Some Metallurgical and Technological Studies of Greek and Roman Bronzes’ In: True, M.-Podany, J. (ed.), Small Bronze Sculpture from the Ancient World. Malibu, California, 1990, 31-60. SELLYE 1969 Sellye, I., ’Recueil des bronzes ajourés de Pannonie faits par les mâtres celtiques à l’époque de l’Empire Romain’ In: Hommages à Marcel Renard III. Latomus Revue d’Études Latines 103, Bruxelles, 1969, 518-41. SELLYE 1970 Sellye I., ’Adatok az arrabonai fémművességhez’ Arrabona (1970) 69-82. SIVEC 2000 Sivec, I., ’Copper Alloy Objects from Emona. Foreign Influences and Local Production’ In: Giumlia-Mair, A. (ed.), Ancient Metallurgy between Oriental Alps and Pannonian Plain. Workshop-Trieste, 29-30 October, 1998. Trieste, 2000, 129-140. SILVÉN 1961 Silvén, U., ’Provincialromerska emaljspännen’ Tor 7 (1961) 67-122. SOPRONI 1990 Soproni S., ’Mesterneves satyr-silen bronzszobor Visegrádról’ FolArch 41 (1990) 43-52. SOSZTARITS 1997 Sosztarits O., ’Ókeresztény ruhakapcsolótű Savariából’ Lapok Szombathely Történetéből 53 (1997) 1-4. SOSZTARITS 2007 Sosztarits O., ’Szombathely, K szegi utca’ RKM 2006, Budapest, (2007) 290. SOSZTARITS 2011 Sosztarits, O., ’Evidenzen der Chronologie vom Iseum in Savaria’ Aegyptus et Pannonia 4 (2010) [2011] 145-152. SPITAELS 1970 Spitaels, P., ’La villa gallo-romaine d’Anthée: centre émaillerie légendaire’ Helenium 10 (1970) 209-241. 153 SWOBODA 1964 Swoboda E., Carnuntum. Seine Geschichte und seine Denkmäler. Graz-Köln, 1964. SZABÓ 2011 Szabó A., (ed.), A császárláb nyomában / The Emperor’s Legacy. Kiállítási katalógus. Paks, 2011. SZABÓ 1980 Szabó, K., ’Vaiselles de bronze sur la frontière pannonienne (entre Vetus Salina et Lussonium)’ In: Roman Frontier Studies 1979. BAR Int. Ser. 71. Oxford, 1980, 715-728. SZABÓ 1990A Szabó K., ’Bronzipar’ In: Mócsy A.–Fitz J. (szerk.), Pannonia régészeti kézikönyve. Budapest, 1990, 130-151. SZABÓ 1990B Szabó K., ’Vierzehn Bronzegefäβe aus der Lagerwerkstatt von Intercisa’ RLiÖ 36 (1990) 745-751. SZABÓ 1991 Szabó K., ’Helyben készült bronz lemezkorsó Aquincumból’ BudRég 27 (1991) 85-94. SZABÓ 1992 Szabó K., ’Bronzok, fémsalakok-Bronzen’ In: Palágyi S., A balácai villagazdaság főépületének pincéje. Balácai Közlemények 2 (1992) 63-65. SZABÓ 2000 Szabó, K., ’Officine del bronzo in Pannonia’ In: GiumliaMair, A. (ed.), Ancient Mettalurgy between Oriental Alps and Pannonian Plain. Trieste, 2000, 153-164. SZ. BURGER 1955 Sz. Burger A., ’Aquincumi mesterjegyes bronzcseng ’ BudRég 16 (1955) 295-297. SZIRMAI 1985 Szirmai K., ’Kés római sírok az aquincumi canabae északi részén’ ArchÉrt 112 (1985) 221-239. SZIRMAI 2002 Szirmai K., ’Római kori fémleletek az albertfalvi vicusból (Az 199Ő és az 1996. évi ásatás)’ BudRég 35 (2002) 303339. SZ NYI 2004 Sz nyi E., ’Kés római ládikaveret Gy r-Ménf csanakról’ Arrabona 42/2 (2004) 9-22. T. SZ NYI 1998 T. Sz nyi E., ’Római kori bronz szoborlelet ÁrpásDombiföldr l’ Arrabona 36/1-2 (1998) 9-18. TASSINARI-BURKHALTER 1984 Tassinari, S.-Burkhalter, F., ’Moules de Tartous: techniques et production d’un atelier de toreutique 154 antique’ In: Gehrig, U. (Hrsg.), Toreutik und figürliche Bronzen römischer Zeit. Akten der 6. Tagung über antike Bronzen. Berlin, 1984, 87-106. TEICU 2000 Teicu, D., ’Opinii privind Activitatea Metalurgică din Banatul Montan în secolele III-IV’ Analele Banatului VIIVIII (2000) 451-472. THOMAS 1966 Thomas, S., ’Die provinzialrömischen Scheibenfibeln der römischen Kaiserzeit im Freien Germanien’ BJVF 6 (1966) 119-178. TITE ET AL. 2008 Tite, M.†-Pradell, T.-Shortland, T., ’Discovery, Production and Use of Tin-based Opacifiers in Glasses, Enamels and Glazes from the Late Iron Age onwards: A Reassessment’ Archaeometry 50/1 (2008) 67-84. TÓTH 1987-88 Tóth E., ’Az alsóhetényi Ő. századi er d és temet kutatása, 1981-1986. Eredmények és vitás kérdések’ ArchÉrt 114-115 (1987-88) 22-61. TYLECOTE 1976 Tylecote, R. F., A History of Metallurgy. London, 1976. TYLECOTE 1987 Tylecote, R. F., The Early History of Metallurgy in Europe. London-New York, 1987. ULBERT 1969 Ulbert, G., Das frührömische Kastell Rheingönheim: die Funde aus den Jahren 1912 u. 1913. Limesforschungen 9, Berlin, 1969. VADAY 1992 Vaday A., ’Fémműves műhelyek a kárpát-medencei szarmata Barbaricumban’ IAT 10 (1992) 8-10. VERČÍK 2011 Verčík, M., ’Waffenschmiede und Waffenherstellung in der antiken Vasenmalerei’ Anodos, Suppl. 5. Trnava, 2011, 7-17. VISY 1974 Visy Zs., ’El zetes jelentés Intercisa 1970-72. évi feltárásáról’ Alba Regia 13 (1974) 245-257. VISY 2005 Visy Zs., ’Fejezetek Intercisa kutatásásnak történetéb l’ Az Intercisa Múzeum első 50 éve. Dunaújváros, 200ő, 1927. 155 VISY 2010 Visy Zs., Intercisa római er dje. Vezető a római limes Világörökségre jelölt magyarországi helyszínein 2. Pécs, 2010. WILLERS 1907 Willers, H., Neue Untersuchungen über die Bronzeindustrie von Capua und von Niedergermanien. Hannover-Leipzig, 1907. WOSINSKY 1896 Wosinsky M., Tolnavármegye az őskortól a honfoglalásig. II. Budapest, 1896. WUNDERLICH 2001 Wunderlich, Ch.-H., ’Ein rotes Tuch?’ In: Becker, M. (Hrsg.), Gold für die Ewigkeit. Das germanische Fürstengrab von Gommern. Halle (Saale), 2001, 173-181. ZIMMER 1982 Zimmer, G., ’Antike Werkstattbilder’ Bilderhefte der Staatlichen Museen Preussischer Kulturbesitz. Berlin, 1982. ZIMMER 1984 Zimmer, G., ’Giessereieinrichtungen im Kerameikos’ AA (1984) 63-83. ZIMMER 1995 Zimmer, G., ’Ein römischer Tonabdruck von der Schwarzmeerküste’ In: Mols, S. T. A. M. - GerhartlWitteveen, A. M. (eds.), Acta of the 12th international Congress on Ancient Bronzes, Nijmegen 1992, Nijmegen, 1995, 451-455. ZSIDI 1991 Zsidi P., ’Újabb villa az aquincumi municipium territoriumán (Bp. III. ker. Kaszás dűl - Csikós utca)’ BudRég 27 (1991) 143-179. 156 

A Szőny-Vásártéren előkerült kék festékrögön végzett XRF anyagvizsgálat eredménye: 1. Függelék 265 A Kat.71. Tárgy felső részén végzett XRF anyagvizsgálat eredménye: 2. Függelék 266 A Kat.71. tárgy alsó részén végzett XRF anyagvizsgálat eredménye: 3. Függelék 267 A Kat.70. Tárgy felső részén végzett XRF anyagvizsgálat eredménye: 4. Függelék 268 A Kat.70. Tárgy alsó részén végzett XRF anyagvizsgálat eredménye: 5. Függelék 269 A Kat.72. tárgy felső, bordázott részén végzett XRF anyagvizsgálat eredménye: 6. Függelék 270 A Kat.72. tárgy alsó, csiszolásnyomos részén végzett XRF anyagvizsgálat eredménye: 7. Függelék 271 A Kat.72. tárgy szélén látható világosabb színű fémlapon végzett végzett XRF anyagvizsgálat eredménye: 8. Függelék 272 A Kat. 68. tárgy belső részéről eltávolított agyagon végzett XRF anyagvizsgálat eredménye: 9. Függelék 273 A 2004.I13.119.6. Ltsz. Csillag alakú fibula kék díszítésén végzett XRF anyagvizsgálat eredménye: 10. Függelék 274 1. kép: a kék színezőanyag mikroszkópos képe 2. kép: a kék színezőanyag mikroszkópos képe 11. Függelék 275 1. kép: A 2004.I13.119.6. Ltsz. fibula kék színű emailozásából vett minta mikroszkópos képe 2. kép: A 2004.I13.119.6. Ltsz. fibula kék színű emailozásából vett minta mikroszkópos képe 12. Függelék 276